Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-611

340 611, országos ülés 1896. április 27-én, hétfőn. önkormányzatunk, mely ez időszerint a választott tisztviselők rendszerére van fekteíve. No hát, t. ház, a mi közéletünk valamennyi szatírája kö­zött talán ez a legégetőbb. Elég az utolsó tiszt­újításoknak példájára rámutatnunk, hogy az em­ber tudja, mily fikczió ez a választott tisztviselők rendszerére alapított önkormányzat, (Igaz! Ügy van! a hal- és szélső haloldalon.) T. ház! Nagyon természetes következménye ezeknek az állapotoknak két dolog. Egyik az, hogy nem bírunk egységesíteni, hogy nem bír­juk a magyar politikai nemzetnek minden tag­jából nyelvkülönbség nélkül azt az erköcsi egységet alakítani, melynek megalkotása fogja egyedül befejezetté tenni a magyar nemzetet. Nagyon természetes; mert az olyan államiság, az olyan nemzeti élet, a mely csupa fikczióból áll,' a melyekkel önmagunknak olykor-olykor kellemes napot szerzünk, elhitetvén magunkká], hogy valóság van bennük, a melyekből azonban az erő lényege lépten-nyomon hiányzik : az ilyen államiság, az ilyen nemzeti lét lehetetlen, hogy vonzó erővel bírjon azokra, a kiket faj, vér, nyelv, hagyomány talán kevésbbé erős kötelékek­kel fűz a hazához, mint minket, nyelv szerint is, magyarokat. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Voltaképen nem magyar nemzeti politikát űznek ebben az országban, hanem azokat a vív­mányokat, melyekkel a magyarság érdekében talán dicsekszünk, máskép nem jellemezhetem, mint hogy az nem magyar nemzeti politika, hanem magyar nemzetiségi politika, egyéb nem­zetiségi politikák mellé állítva, hatalmasabb esz­közökkel. (Helyeslés a haloldalon.) Nem tagadom ennek sem az értékét, hanem hogy ez a magyar nemzetiségi politika a többi nemzetiségi politikával szemben azzal az erkölcsi fölénynyel bírjon, a mely azokat abszorbeálja, magához vonja: ezt tagadom, t. képviselőház és hogy ebben igazam van, mutatja az ered­mény. (Iga.?! ügy van! a bal-és szélső haloldalon.) Azzal az attraktív erővel csak egy valódi magyar nemzeti politika bírhat, a hol a magyarság nem mint faj jelenik meg a többiek között, nem mint nyelv a többiek mellett, de mint az állameszmé­nck, a politikai nemzet egységének két irány­ban való megtestesülése: kifelé úgy, hogy annak hatalmát és egységét képviseli, befelé úgy, hogy ennek az államnak igazságosságát, jótékonyságát és tiszteletreméltóságát képviseli minden állam­polgárral szemben. (Igaz! Úgy van ! Élénk helyes­lés a hal- és szélső haloldalon.) T. képviselőház! Ez tehát az egyik folyo­mánya annak a csonka, annak a fikeziókra alapí­tott politikának, a melyet néhány vonásban jel­lemezni iparkodtam, mint a mely a nemzetnek erkölcsi szolidaritását és egységét megalkotni, maradandó bázisra fektetni nem képes. A másik folyománya az, hogy igen természetszerűleg e politika számára a magyar intelligenczia több­ségének támogatását lojális eszközökkel meg­nyerni lehetetlen. Találkozhatnak egyes embe­rek, — nem kétlem, hogy a túloldal politikusai mind azok, — kik bizonyos körülményeknél fogva azt tartják, hogy ilyen összezsugorító politikát csinálui igen okos dolog; én ugyan nem tartom annak, s nem tartom azért, mert az eredmények meggyőznek engem arról, hogy ez összezsugorító, nemzeti zászlónkat összegöngyö­lítő és zsebben hordó politikával sem kifelé prestizst, sem befelé egységes erőt kifejteni nem tudunk. De megengedem, hogy lehetnek egyes politikusok, kik bona fide azt hiszik, hogy ezt tenni nagy okosság. De az okosság e fokának lehetetlen egy egész ország intelligencziáját megnyerni. Ez, ha tévedés, tévedésnek, ha okos­ság, okosságnak sokkal szublimisabb, semhogy az ország többségét arról meggyőzni lehetne. Et hac fonté derivata strages. E bajból, abból hogy a jelen rendszer politikája nem öntudatosabb, nem bátrabb, nem határozottabb, nem minden irányban kiterjedőleg nemzeti poli­tika, hanem ilyennek csak egyes fragmentumai­val bír, e bajból ered az, hogy e rendszert másként fentartani nem lehet, mint a hatalmi eszközök folytonos akczióba hozatalával, mint a választás szabadság elnyomásával. mint a helyi és egyéni érdekek, előtérbe tolásával. S hiába történnének személyi változások, hiába ülnének a kormány székeiben olyanok kik ezt talán nagyobb fénynyel képviselnék a parla­menti csatákban, a kik egyes szakmát talán tökéletesebben töltenének be: míg a rendszer ez alaphibája fennáll, a legnagyobb lángelmék, a leghatározottabb jellemek, a íegakarateiősebb férfiak ülhetnek azokban a székekben: e rend­szert soha senki máskép fentartani nem fogja, mint a választási szabadság elnyomásával, mint a helyi és egyéni érdekek előtérbe tolásával. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ez az, a miért minden személyi momentum­ból eltekintve, magának e rendszernek hibáit ekkép felismerve, semmiféle oly kormány nyal szemben nem lehetek bizalommal, mely e rend­szer alapján áll. Addig, míg e rendszer fennáll, nem tartom elérhetőnek, hogy a nemzeti akarat­erő ébredjen, mert ennek ébredése a rendszer, halálát jelentené. Nem tartom elérhetőnek, hogy e nemzet erőforrásait és erőelemeit egyesítjük és szolidaritásba vigyük: mert e rendszer nél­külöz minden oly gondolatot, mely az elmék és szívek összeségét annyira megragadhatná, hogy kisebb véleményeltérések, faji, felekezeti vagy egyéni ellenszenvek, sőt egyéni érdekek hát­térbe szorításával is, minden erő egyesüljön. S azért, míg e rendszer fennáll, -bárki képviselje

Next

/
Oldalképek
Tartalom