Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-611

338 611- országos ülés IS tékben lehet szó, melyre a t. pénzügyminiszter űr a pénzügyi költségvetés megvitatásakor utalt. Ez a/, összeállítás élesen megvilágítja azt, hogy a pénzügyi téren is mily nehézségekkel és mily perspektívákkal állunk szemben, és hogy mily nagy, nemcsak anyagi, hanem erkölcsi és politikai erőfeszítésre van szükség, hogy e helyzetben helyünket megálljuk. (Igaz! Úgy van balfelöl.) A gazdasági helyzet mely az állam pénzügyeit alimentálui van hivatva, szintén nemcsak nem rózsás, hanem a lehető legsúlyosabb. (Igás! balfelöl.) Utalnak a számoknak azon duzzadására, melyet a statisztika a termelésnek és forgalomnak minden részében matat. És ez így is van, és ez utóvégre természetes. Minden el nem vénült, minden fiatal organizmus addig, míg él, fejlődik, minden gyermek nő, csak az a kérdés, hogy egészségese a-e, hogy magasra növésével arányban áll-e izomzatának megerősödése is, szóval, r hogy fejlődése harmonikus és egészséges-e. És, t. ház, a mennyire igaz az, hogy a produkcziónak és forgalomnak tömegei ebben az országban emelkednek és gyarapodnak, ép annyira igaz, sajnos az is, hogy viszont a vagy onmegoszlási viszonyok épen nem egészségesek, sőt napról-napra egészségtelenebbekké és súlyosabbakká válnak. (Úgy van! balfelöl.) Ez a gyarapodás, ez a számszerinti duzzadás először nem oszlik meg egyenlékenyen, de ; rányosan sem az ország különböző érdekei között; ott látjuk annak megnyilvánulását, a hol maga a természet tesz meg mindent, a hol a gazdagodásnak természetes előfeltételei megvannak, holott a mostohább vidékeken, a hol tulajdonképen az öntudatos törekvésnek, az öntudatos kormányzati és törvényhozási támogatásnak, szóval: a közgazdasági politikának gyümölcseit kellene látni, ott ellenkezőleg a folytonos sülyedés és elszegényedés jelenségeivel találkozunk. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) De nem is oszlik meg egyenlékenyen ez a gyarapodás, nem is oszlik meg arányosan a társadalomnak különböző osztályai szerint, a különböző foglalkozási ágak közt. És itt sajnálattal kell mondanunk, hogy tulajdonkép csak a gazdagok gazdagodnak még inkább, de azok a kik nem máris dúsgazdagok, azok visszafejlődnek és elszegé nyednek. (Igaz! Úgy van! balfelől!) És a fejlődésaek ezen iránya az állam pénzügyeinek szempontjából is nagyon aggasztó jelenség, mert a vagyoni és jövedelmi gyarapodás ép oda megy ép olyan alakot ölt, a hol és a melyben azt még adóztatási szempontból is sokkal nehezebb megfogni, és épen azokat a foglalkozási ágakat és osztályokat hagyja el, a melyek a megadóztatásnak is legbiztosabb, legmegfoghatóbb, legkevésbbé eltitkolható alapját képezik. EM>. április 27-én, hétfőn. T. képviselőház! Egészen parallel jelenséggel találkozunk a nemzetnek erkölcsi és szellemi életében. Az intelligencziának mennyisége, tagadhatatlanul, igen gyarapszik ebben a országban, és hogy ez magában véve örvendetes jelenség, azt én pillanatig sem fogóin kétségbe vonni, Nagy szellemi munka folyik ebben a nemzetben a kulturális, tudományos és esztétikai törekvéseknek minden ágában. De midőn a mennyiség gyarapodik a nemzeti életnek, két más erkölcsi tényezője visszafejlődésben van, visszafejlődésben van az erkölcsi erő, a jellem szilárdság, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és visszfejlődésben van a nemzeti összetartási, a nemzeti szolidaritási érzés. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) És t. képviselőház, hogy mind ezeken az állapotokon segíteni kell, valamint, hogy azok léteznek, arra nézve alig van vélemény különbség, csak a mértékük megállapítására nézve térnek el a nézetek; de hogy rajtuk segíteni kell, s hogy rajtuk csak egy összefoglaló, egy minden egészsége-* erőt megmozgató és békés csatába vezető nagy nemzeti erőfeszítés segíthet; ez, gondolom, ismét közös meggyőződésüak lehet mindnyájunknak (Helyeslés balfelől.) A háznak t. elnöke azokban az igen szép szavakban, a melyekkel a nemzetünk ezeréves fennállását megörökítő törvényjavaslat elfogadását bejelentette, annak a bizalomnak adott kifejezést, hogy ez a nemzet jövőben is meg fogja találni azt az összetartást lényeges czéljaiuak kitűzésében és az ezekre vezető szükséges eszközök kiszemelésében, a melyeket habozások, ingadozások és zavarok közt is bizonyos folytonossággal meg tudott őrizni és fenn tudott tartani a lefolyt ezer éven keresztül. Ezek igen szép és igaz szavak voltak, t. ház, valóban csak a nemzeti akaraterőnek kifejezése, megizmosodása, valóban csak a nemzeti ezéloknak minden egyebek fölé helyezése s az azokra való törekvésben uralkodó egyértelműség és egyöntetűség képes megküzdeni mindazokkal a súlyos bajokkal, a melyekben a nemzetnek jelenlegi helyzetbe bővelkedik. De, t. képviselőház, épen az tölt el engemet aggodalommal, hogy ma igen távol vagyunk úgy a nemzeti akaratnak azon erélyességétől, a melyre szükségünk van, a mint a nemzeti akaratot együttesen megalkotó különböző áramlatoknak legalább a végezélokban való találkozásától (Úgy von! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és egyöntetűségétől. Soha oly gyenge az akaratban, és soha olyan szétzilált a szolidaritás tekintetében ez a nemzet nem volt, legalább hosszú idő óta nem, mint épen most. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És, t. képviselőház, hogy ennek az oka nemcsak a viszonyoknak holmi mostohaságában rejlik, a