Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-611

611. országos ülés 18%. április 27-én, hétfőn. 337 mindig kifejeztem ezekre nézve aggodalmamat; és a t. túloldal volt az, a mely a keleti politikának rigy első, mint második fázisát lelkesen, odaadóan támogatta. Akármelyikben legyen tehát a hiba, az mindenesetre egy oly politikát terhel, egy oly politika rovására Írandó, a melyet a t. túloldal támogatott, a mely a t. túloldal egész politikájának egyik kiegészítő része. (Élénk helyeslés a bal- szélső baloldalon) De, hogy mennyire megy a mi keleti helyzetünknek meggyengülése, erre a napokban egy oly példát találtunk, mely különösen minden magyar emberre nézve fájdalmas, hogy ne mondjam, megszégyenítő. Ertem a szomszéd szerb királyságnak elutasító magatartását azzal a meghívással szemben, a mely Szerbiához épúgy, mint Európa összes országaihoz intéztetett, hogy képviselőik ezredéves ünnepünkön jelen legyenek. Még az a theória is, a melyet hajdan Bismarck herczeg képviselt, és a melynek bizonyos befolyása volt a mi külpolitikánkra, mely ellen mindig tiltakoztam, s tiltakozott a magyar közvélemény is, tudniillik a hatalmif szférák megosztásának theóriája a Balkán-félszigeten, — még ez a theória is Szerbiát a mi befolyási szféránkba utasította, és csak Bulgáriát lett volna hajlandó átengedni az orosz befolyásnak. Mi szerenesésen odajutottunk, hogy még az osztrák-magyar monarchia keleti befolyásának ezt az egyértelműieg visszautasított minimumát is elvesztettük, és Magyarország az, melynek prestizsén esett az a csorba, melyben kifejezésre jutott a mi politikai helyzetünknek ez a devalválása. (Igás! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) És még fájóbbá teszi ezt az esetet az a körülmény, hogy Magyarország közgazdasági érdekeiből fizették meg azt az árt, melylyel Szerbiának politikai jóindulatát akarták ennek a monarchiának biztosítani. Magyarország mezőgazdasági, és különösenállattenyésztési érdekeiből tetemes áldozatokat hoztunk politikai motívumokból, mikor a szerb kereskedelmi szerződést tárgyaltuk. (Igás! Úgy van! balfelől.) Nohát íme itt vannak előttünk azok a politikai gyümölcsök, (Igaz! Úgy van! balfelől.) azok a politikai eredmények, melyek létrehozása kedvéért Magyarország közgazdasága rovására lényeges áldozatokat hoztunk. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Én azt a kérdést csak mellesleg vetem fel, hogy vájjon a mi külügyi hivatalunk egészen közönyösen viselkedik-e azzal a csorbával szemben, melyet Szerbia elutasító magatartása Magyarország prestizsén ejtett, és vájjon a miniszterelnök úr nem tartja-e feladatának oda hatni, hogy Szerbiának ez az elutasító magatartása, ha azt módosítani nem sikerűi, kellő feleletben részesüljön e monarchia részéről? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) KÉFVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXXII. KÖTET. De, t. ház, hogy már most áttérjek a mi belügyi bajainkra, itt van mindenekelőtt a pénzügyi helyzet, melylyel úgy szoktak dicsekedni, mint az összes hazai állapotok fénypontjával. Tagadhatatlanul nagy és súlyos áldozatok árán elértük és eddig fentartottuk azt a helyzetet, hogy a költségvetésben, és a mi még foutosabb, a zárszámadásban is nemcsak állandó egyensúly van, hanem a zárszámadásokban a bevételek a kiadásokkal szemben — ig'az, hogy mindig csökkenő — felesleget mutatnak. De hát, t. ház, csak röviden emlékeztetek arra, a mit az általános költségvetési vita alkalmával Horánszky Nándor t. barátom igen alaposan és helyesen kifejtett, hogy ez a pénzügyi eredmény, mely pedig csökkenő félben van, oly súlyos áldozatok és az ország oly óriási megterheltetésének a nemzeti adózóképesség oly teljes kiszí vattyúzásának árán éretett el, hogy jóformán ott vagyunk már a nemzet teljesítési képességének végső határán. (Helyeslés balftlől.) Ott vagyunk pedig akkor, midőn még tömérdek pénzáldozatokat igénylő feladat áll a nemzet előtt: védelmi feladatok, melyek teljesítése elől, ha azokat mérsékelnünk is kell, teljesen el nem zárkózhatunk; állami szervezeti feladatok ; gazdasági feladatok, beruházások, melyekre szükség van, a gazdasági törekvések intenzivebb támogatása; kultúrál.s feladatok, a melyek terén még valóban botrányos hiányok észlelhetők ez országban, nem is szólva a humanitárius feladatokról, melyek mezején valóban alig lehet bevallani, mily kevés az, a mit a magyar állam, a magyar nemzet tesz. Tehát ha szembe állítjuk azt a pénzügyi helyzetet, mely csak ily súlyos, a nemzet összes erejét kimerítő áldozatok árán éretett el, s a mely ma épen csak az egyensúly fentartásában nyilvánul, azon tömérdek feladatokkal, melyeket meg kell oldanunk, ha annak a jogos ambicziónak meg akarunk felelni, hogy ez az állam valóban egy európai értelemben szervezett állam legyen, hát akkor lehetetlen, hogy a mi általános helyzetünk e fénypontjára, annak pénzügyi részére is másként, mint a legsúlyosabb aggodalommal tekintsünk. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Az összehasonlítás világossá teszi e helyzet srtlyát és annak valóban majdnem mondhatnók : pikáns voltát, hogy ugyanakkor, a mikor a mi osztrák szomszédaink — a mi nyilt titok — a közösiigyi magyar quóta tetemes felemelését követelik, Magyarország óriási fellendülésének és rendezett pénzügyeinek czímén, ugyanakkor náluk hirdeti a pénzügyminiszter azt a tervet, hogy tekintettel a mezőgazdasági súlyos válságra, a földadónak tetemes leszállításátfogja javaslatba hozni, holott ilyenről minálunk vagy épen nem, vagy csak azon nagyon szerény mér43