Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-610

610. országos ülés 1896. április 24-én, pénteken. 327 T. ház! Ha már szólottam arról is, hogy egyes lapok tendencziózusan hoznak alaptalan, a tényeknek meg nem felelő híreket, vádolják a kormányt a szerb egyházi élet visszaszorításával, alkotmányának és önkormányzatának korlátozásával, még -egy kérdésre akarok kitérni. (Halljuk!) A legközelebbi időben a verseezi püspöki szék megürült, oda a] szerb pátriárka az őt megillető jognál fogva mandátáriust küldött ki. A kormány a deklaratorium illyrikum szabályainak megfelelően ő Felségének hasonlóképen előterjesztést tett, és ő Felsége ezen püspöki székre kinevezte az adminisztrátort. Evvel szemben azon nézetnek adtak egyea lapok, és talán kivétel nélkül minden szerb lap, kifejezést, hogy ez megint egy túlkapás, a szerb egyházi élet, sőt mondjuk, a kánon elleni intézkedés, mert adminisztrátorrá csak püspököt van a Felséges úrnak joga kinevezni. A kormány álláspontja ezzel szomben ellenkező volt, és a Felséges úrnak az előterjesztést megtette és ő Felsége kinevezett egy arohimamlritát, Zmejanovics Gábort, aki jelenleg mint adminisztrátor a verseezi széket be is tölti addig, míg választás útján ezen szék betöltve lesz. Hát, t. ház, szemben azon állításokkal, hogy a kormány itt is túlkapott, sőt a kánon jogot sértette, el kell, hogy mondjam, hogy egészen ellenkezőleg ez állításokkal, már 1732-ben Neuadovicü Pál közönséges szerzetes az északi megyében, 1768-ban Popovics Vincze arehiman drita a budai egyházmegyében, 1749-ben Jaksics Dániel gamirjei archimandrita károlyvárvsi egyházmegyében neveztettek ki adminisztrátorokká, 1768-óta pedig 1772-ben Grabrielovics Alexius vrdniki közönséges szerzetes a Károlyvárosi, 1797-ben Milajevics János gamirjei archimandrita ugyancsak a károlyvárosi egyházmegyében, s 1824-ben Musiczky Luczián archimandrita szintén a károlyvárosi püspökségben hasonlóképen archimandriták voltak, valamint Stoikovics Arzén mint gergetegi archimandrita 8 évig és Angyelics Germán 4 évig a bácsi püspökséget adminisztrálták. Ezzel, t. ház, megint ezen alkalomból azt akartam csak demonstrálni, hogy ne méltóztassa nak minden, az egyes szerb lapokban felhozott vádakat a kormánynyal szemben olyanoknak venni, mintha ténylegesen megállhatnának. Nem állhatnak meg, t. ház, mert tények, adatok bizonyítják, hogy előbbi időkben hasonló intézkedések alapján egész joggal a declaratorum illyrikumban megállapított szabályoknak megfelelően a kormány eljárhatott, eljárt, de azzal a szerb autonómiát nem sértette. Különben, t. ház, amint már mondottam, általában érdekében sem áll ezen provizórium fentartása, sőt ellenkezőleg a kormány az, aki minden erővel arra tör, hogy ezen kérdés végre rendeztessék és egy egészséges szervezet és állapot álljon helyre, megszűnjék azon ádáz harcz magában az egyházban, s azon ellentétek, melyek a szerb egyház és a magyar kormány közt fennállanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket láttam szükségesnek t. ház elmondani ez alkalomból, hogy Visontai képviselő úrnak tett interpellácziójára feleltem, mit kérek, méltóztassanak tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma: T. képviselőház! Az igen tisztelt miniszterelnök úr beszédének legnagyobb része semmiféle összefüggésben sincs azon kérdésekkel, a melyeket én voltam bátor ő hozzá intézni, és ha engem médiumnak akart felhasználni most arra, hogy az ő államférfiúi bölcseségét különösen a szerb kérdésben feltárja, erről természetesen nem tehetek: kellő türelemmel kellett fogadnom. Habár sokkal jobb lett volna, t. ház, ha az igen tisztelt minisztereinők úr mindezeket a dolgokat ott a szerb konferenczián méltóztatott volna felhozni, a hol a siker és az eredmény bizony nem nyilatkozott meg oly világos jelekben, mint most, a túloldal részéről az igen tisztelt miniszterelnök úrnak a válaszára. Épen azért, t- képviselőház, a midőn a t. miniszterelnök úr azt mondja az én interpellácziómra, hogy ő nem szorul arra, hogy mástól kérjen tanácsot, és hogy ő maga állapítja meg, hogy kiket hívjon meg egy ilyen, minden esetre az egész országot és a mi alkotmányos szervezetünket is érdeklő konferencziára, erre nézve az én felfogásom az, hogy én úgy tudom, t. képviselőház, hogy az államférfiaknak az ő érdemeiket az ő sikereik után szokták megítélni és elbírálni és én nagyon értem azt, ha valaki büszkén és öntudatosan szólal fel, ha valamely akczióját siker és eredmény koronázta, mert ez azt bizonyítja, hogy az ő eszközei is helyesen voltak megválasztva, és hogy azon mód, a melyet ő alkalmazott, bölcs mód és államféifiúhoz méltó. De, t. képviselőház, mit látunk? Mi történt azon a múltkori konferenczián s mik azok a szomorú és sajnálatos jelenségek, a melyek ama szerb konferenczia nyomában megnyilatkoztak? Első sorban is köztudomásúvá vált, — habár azok a félhivatalos tudósítások, a melyeket a t. miiiiszterelnük úr szárnyra bocsátott a kormánypárti lapokban, ezt elhallgatták, — hogy a miniszterelnök prestíge-e és a magyar állameszme, a melyet a konferenczián a miniszterelnök úr képviselni hivatva volt, teljes vereséget és kudarczot szenvedett. Méltóztassék megkérdezni jóakaróit, barátait, talán azokat a képviselő urakat, a kik