Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-610

328 fit. országos ülés 1896. április 24-én, pénteken. a túlsó oldalon ülnek s a kikre a t. miniszterelnök úr hivatkozott, hogy ugyan mily benyomást keltett az, midőn a konferenezia legelső stádiumában a t. miniszterelnök úr elárulta, hogy nem bírja azt a kellő tájékozottságot és tanulmányt, a mely szükséges oly nagy kérdések elbírálásánál, a mely kérdéseknek történelmi múltjuk van, melyek bizonyos hagyományokkal vannak összekötve és nagy közjogi alappal bírnak. Mindjárt a konferenezia első stádiumában történt, hogy azt a munkálatot, szabályzatot, a melylyel a t. miniszterelnök úr meg akarta Táltoztatni a szerb egyházra vonatkozó szabályzatokat, holott elő akarta azt ott hozni, a t. miniszterelnök úr nem merte — és sajnos, hogy ezt már nem titkolhatta el — sem előadni, sem felolvasni Pedig én azt hiszem, hogy az ily konferenezia épen azért hivatik egybe, hogy kellő tájékozásul szolgáljon a kormánynak bizonyos, egész egyházat, nemzetiségi tömböt érdeklő kérdésekben, a melyekben a magyar állameszme és a magyar állami fenhatóság különösen engazsirozva van; ilyenkor első sorban kötelessége azon férfiúnak, a ki a magyar kormány élén áll, az állam tekintélyét, hatalmát kellő tájékozottsággal és böleseséggel képviselni, a mi azonban e konferenczián nem történt. E konferenezia, t. ház, különben is teljes sikertelenséggel és eredménytelenséggel végződött, a mit a félhivatalos lapok sem hallgattak el. Ennek a nyomában aztán keletkezett, egy új kérdés, a mely eddig közéletünkben, legalább az utóbbi időben, nem tudott gyökeret verni, keletkezett a szerb kérdés, a román kérdés mellett. Ez volt ama konferenezia eredménye, a melyre vonatkozólag a t. miniszterelnök úr büszkén hivatkozik arra, hogy nem szorul a szerb radikális párt támogatására, mert kellő tájékozottságot és kellő i\tmutatást szerzett magának az egész ügyről. Így keletkezett a szerb kérdés és ha a t. miniszterelnök úr azokra a nyilatkozatokra hivatkozik, a melyek ma a szerb lapokban és több hazai lapban is olvashatók, azokat a nyilatkozatokat épen azon eljárási módjának köszönheti. Hiszen nagyon csodálatos jelenség az, t. ház, hogy a t. miniszterelnök úr ma annyi revereneziával nyilatkozik a szerb pátriárkáról, a kiről a kormányhoz legközelebb álló lapokban oly vádakat olvastunk »Pancsovai levél* czíra alatt, melyről azonban mindenki tudja, hogy nem Pancsován Íratott, a melyek azonosak a honárulás vádjával és ha valóban ilyenben vétkessé vált egy magyarországi egyház, habár nemzetiségi egyház élén álló egyházfő, akkor szerintem, ilyen férfiút egy perczig sem lehetne megtűrni azon az álláson, a melyet elfoglal. (l§an! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr nagyon jól tudja, hogy — ott van a »Magyar Ujság«, ott van a »Magyar Estilap/, — különösen ezen lapokban, melyeket inspiráltaknak ismerünk és melyek sok lapokban a kormány szócsöveiként jelentkeznek, egyenesen az volt mondva, hogy Br.inkovics pátriárka, midőn ezen konferenezia tervéről értesült, azonnal szövetkezett a szerb politikusokkal és ezen szövetségnek, ezen összebeszélésének eredménye lett volna — így írták az említett lapok — az, hogy a szerbiai lapokban Magyarország ellen, sőt mint utóbb láttuk, a kiállítás és egész közéletünk ellen a legvehemensebb támadásokat intézik. A félhivatalos lapok ezt nemcsak, hogy meg nem ezáfolták, hanem xijabb és újabk közleményekkel megerősítették. Nekem az a nézetem, t. ház, hogy vagy igazak ezen dolgok, s akkor egy oly férfiú nem állhat semmiféle egyháznak élén Magyarországon és el kell őt mozdítani; ha pedig nem igazak, akkor a kormánynak módját kell ejteni, hogy az ilyen súlyos vádak szülői és teremtői kikutattassanak és a törvény szerint megbüntettessenek. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Az igen t. miniszterelnök úr jónak látta, a mint felszólalásom elején is felemlítettem az interpellácziómra adandó válaszát még egyéb nyilatkozatokkal is összekapcsolni. Hát, t. ház, én nekem a válaszom csak az, hogy a t. kormány sohasem keltett olyan meggyőződést bárkiben is, hogy azon ténykedései, melyeket bizonyos nemzetiségek ügyei körül kifejt, valósággal a magyar állam-eszme és állami fenhatóság megszilárdítására és tekintélyének emelésére történnek ; itt mindig azt a benyomást teszi és tette — sajnos — ezen teljesen előkészületlenül megtartott konferenezia is, hogy annak Dem volt egyéb czélja, mint, hogy a miniszterelnök úr próbálgatást eszközölt arra, miként lehetne a szerbekkel is a szászokkal megcsinált paktum módjára kormánypaktumot létesíteni. (Igaz! Úgy-van! a szélső haloldalon.) T. ház! A kormányzatnak kifejezői szoktak lenni azon férfiak is, kiket az egyes nemzetiségi vidékekre odaállítanak és kiket főispánoknak nevezünk, már pedig ilyen ténykedések és konferencziák után rendesen megnyilatkoznak az egyes vidékeken az esetleg elért eredmények. És ezek arról győzik meg az embert és hazafit, hogy a t. kormány ezen nemzetiségi kérdésekben igenis ténykedik, mozog, működik, azonban mindig csak abban látja a magyar állami eszme és államiság megvalósítását, ha azon politikát segítik diadalra az egyes nemzetiségek, mely a kormány politikáját képezi,