Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-610
326 e10 ' orsrAgott ülés 1896. biztosítás érdekében. Az előző kormányok azon- J ban a kongresszus ismételt meghiúsulására való tekintettel, tartózkodtak attól,hogy ő Felségének, — mert a szabályzat értelmében is a kongreszszus összehívására, bárha az három évről három évre van megállapítva, mégis ő Felségének en gedélye szükséges, — ő Felségének erre vonatkozólag előterjesztést tegyenek, nem úgy azonban, a mint azt alkalmam volt legközelebb egy szerb lapban a »Branik«-ban olvasni, hogy a kormányok ily kérdésekben jónak látják, ő Felségének előterjesztést sem tenni, hanem a Felséges úr előtt eltitkolják a dolgot, hanem ellenkezőleg úgy, hogy a pátriárkának előterjesztését e.iedetiben indokaival terjesztik a Felséges úr elé, természetesen elmondva a kormány a maga nézeteit is és álláspontját, és ennek alapján kéri ki ő Fekégének erre vonatkozó határozatát. T. ház, a múlt évben is a szerb pátriárka kötelességénél fogva kérte a kormányt, hogy a kongresszus összehívása iránt intézkedjék. Azonban tekintettel arra a körülményre, hogy akkor még többmint 97.000, gondolom 97 ezer és néhány SZÍ'IZ frt volt meg nem térítve az egyházi alapoknak, a kormány nem látti indokoltnak a kongresszus engedélyezését ő Felségének javasolni, sőt ellenkezőleg azon javaslatot tette, hogy a kongresszus megtartását 1895-re a Felséges úr ne engedélyezze, (Mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások: A törvényt meg kell tartani! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) mert lehetetlennek vélte, a kormány, hogy az egyházi alapokból már a kongresszus ezéljaira elvont 97.000 frton kivül még 22 000 frt újabb kiadásnak eszközlését engedélyezze, a mennyiben az újabb kongresszus megtartása mintegy ennyibe került volna, nem lévén hajlandó elvállalni a felelősséget azért, hogy az egyházi alapokból tisztán napidíjakra, dologi ezélokra akkora nagy összeg bizonytalan megtérítés czímén elvonassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert meg kell jegyeznem, hogy 1868. óta, mióta kongresszusok tartatnak, állandóan az egyházi alapokból — nézetem szerint helytelenül — fizettetnek a kongresszusi költségek, és lehetetlennek tartja a kormány, hogy ezen összeget még nagyobbra nőni engedje. Ezenkívül nem látta a kormány indokoltnak a kongresszus öszszehívását azért, mert már a szerb egyházi életben folyó ellentétek és differeneziák következtében azon szervezeti tervezetek, melyek felett a kongresszus határozni hivatott, egyáltalában még készen nem voltak. Ezen évben is a szerb pátriárka a törvényből és állásábólj kifolyó jogánál és kötelességénél fogva folyamodott a kormányhoz a kongresszusnak ez évre való összehívása czéljából. A miniszterelnök, kinek hatáskörébe április 24-ón, pénteken. ezen ügyek intézése az 1875. évi május 14-iki rendelet értelmében tartozik, meghallgatásával a horvát bánnak és a magyar kultuszminiszternek, ő Felségének előterjesztést tett és ismét azt hozta javaslatba, hogy ő Felsége 1896-ra a kongresszust hasonlóképen ne engedélyezze. Ne engedélyezze pedig azért, mert még mindig 85.000 forint van künn az egyházi alapokból és még mindeddig azok az előkészítendő tervezetek, szabályzatok nincsenek készen, a melyek a kongresszuson tárgyalandók volnának, tehát szorosan véve kész és érdemében tárgyalható anyag nem áll rendelkezésre. Ő Felsége a kormány előterjesztésének figyelembe vételével akként határozott, hogy az 1896-ik évben se tartassák meg a kongresszus, azonban már most elhatározni méltóztatott, hogy a görög-keleti szerb nemzeti kongresszusnak a jövő 1897-ik évben leendő egybehívása tárgyában annak idején tétessék előterjesztés. De különösen elrendelte, hogy addig a szervezet végleges megállapítására szükséges előmunkálatok foganatosíttassanak. Ez röviden, t. ház, azt teszi, hogy a Felséges úr az 1896-ra kért kongresszusnak megtartását 1897-re hajlandó engedélyezni, azonban egyidejűleg utasította a kormányt, hogy a szervezés végleges megalkotására szükséges előmunkálatok elkészítésére a kellő intézkedéseket megtegye. Ilyen értelemben értesítettem én a szerb pátriárkát, ilyen értelemben utasítottam a kongresszusi választmányt, hogy a szükséges előkészítéseket megtegye. Szükségesnek láttam, t. ház, ezt ezen alkalommal elmondani, azért, mert különösen a szerb lapok egészen légből kapott híreket hoznak, egészen ellentéteseket a valósággal, talán politikai czélokból, talán az egymás közt, a különböző egyházi pártok közt folyó harezok következtében. Szükségesnek tartottam tehát itt tájékozni a t. házat arra vonatkozólag, hogy hogyan áll a dolog, hogy a kormánynak egyáltalában nincsen sem czéljában, sem érdekében a kongresszusok tartását állandóan lehetetlenné tenni, nincsen czéljában és érdekében a szerb egyházi életet feszélyezni, sőt ellenkezőleg a kormány évek óta mindig arra törekedett, hogy ezen 1868 óta húzódó ügy végre megoldassék és a szerb egyház szervezeti szabályait, mondjuk ; alkotmányát, végre már megalkossa. Nem a kormányon, hanem épen a szerb egyházi élet különböző érdekű és irányú tényezőin múlt, hogy a kormány most már, legalább mióta én az ügyeket kezelem, — az előző időben sem mondhatom, hogy másként volt — arra törekszik, hogy ezen szervezetlen állapot megszűnjék és a szerb egyházi élet véglegesen rendeztessék és szabályoztassék, (Élénk helyeslésjobbfelől.)
