Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-609
308 ^O*' országos ülés 1896. április 23 án, csütörtököu. képviselőház modorát és vitatkozását bírálják és kritizálják. (Úgy van! Ugy van ! a szélsőbalon.) Hát, t. ház, ha annak a közlegénynek nincsen joga hivatalosan a káplár rendelkezéseit fölülbírálni,, és a káplár modoráról hivatalosan nyilatkozni ; ha nincs joga annak a tizedesnek a hadnagy modorát hivatalosan fölülbírálni: akkor nincs az egész honvédségnek, nincs a honvédség egyetlenegy tisztjének sem joga a képviselőház vitatkozási és tanácskozási modoráról itélefet, bírálatot mondani akár helyeslőleg, akár elitélőleg. {Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A katonai fegyelem ellen az vét, a ki a hadsereget és a törvényhozást egymással szembe akarja állítani. Igenis voltak olyan katonák, a kik megtették azt, hogy az ország törvényhozásával szemben a hadseregben ellenséges indulatokat, érzelmeket igyekeztek felkelteni. De mikor tették ezt ezek a katonák ? Mikor már a politikai viszonyok annyira megromlottak és elfajultak, hogy a hadseregben már a köteles hűség * törvényhozás és a nép szuverenitása iránt megingott és egy államcsínyra készültek az ország törvényhatóságai ellen; ha az volt a czél, hogy a katonákban az a felbujtott gyűlölet és szenvedély, a melyet a törvényhozás ellen felkeltenek benne, képessé tegye őket arra, hogy vak eszközeivé legyenek az ország' szabadságának, alkotmányának elnyomására. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ilyen alkalmakkor megtették azt egyes magasrangű katonatisztek, hogy a törvényhozás ellen még rendeletekben is véleményüket nyilvánították. De ez nem egy rendezett állam nak nyújtja képét; nem a közszabadság biztosítása, nem egy millenáris ünnep megülésére készülő nemzetnek kell, hogy képezze az állapotát az, hogy a hadsereg tagjai arra bátoríttatnak, hogy a törvényhozást bírálják és pedig ellenséges indulattal, hogy így a törvényhozás, a hadsereg és honvédség között ellenséges indulat támadjon. Fenn kell, hogy álljon azon érzület és tudat mindenkiben, akár tollal, akár fegyverrel szolgálja is hazáját, hogy itt a ház, a törvényhozás még a maga gyöngeségeiben is tiszteletreméltó és a maga gyöngeségeí, ha felmerültek, mellőzendők, kiírtandók és közös akarattal kell ennek módját keresnünk, de nem azzal, hogy odaálljunk és hivatalos úton, hatósági úton a törvényhozást megbélyegezzük, ócsároljuk és becsméreljük. Más országban az a miniszter 24 óráig sem foglalhatna azon törvényhozás testületében helyet, a mely törvényhozás ellen ilyen durva sértésekkel járt el. Csak mi vagyunk annyira sülyedve a párturalmi rendszer mellett, hogy ily látványokat tovább is néznünk és eltűrnünk kell. (Úgy van! Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát a miniszter úr megtette a maga mentegetődző nyilatkozatait. B. Fejérváry Géza honvédelmi mi niszter: Semmi mentegetődzés! Ugron Gábor: A miniszter úr megtette a maga mentegetődző nyilatkozatait a mentelmi bizottság előtt és a mentelmi bizottság el volt ragadtatva, hogy milyen jó és kedves a miniszter úr. Én nem ezt tekintem. A miniszter úr kiadott egy rendeletet, mely jogtalan és helytelen. Ha egy másik alkalommal, midőn a Janszky-eset előfordult, kijelenhette Magyarország miniszterelnöke itt a házban, hogy az az eljárás tapintatlan volt, úgy a jelen esetben is meg kell azt várnunk és kívánnunk, hogy a kabinetnek feje jelentse ezt ki, mert ez a sérelem sokkal nagyobb, mint a Janszky-esetben volt. Janszky csak a mi kegyeletes érzületünket sértette; de már a miniszter úr megsértette az országnak egyik intézményét, még pedig legelső intézményét. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha a miniszterelnök úr nem teszi meg ezt a kijelentést, akkor meg kell várnunk és követelnünk, — és ez a legkevesebb, — hogy a miniszter úr vonja vissza rendeletét. Nincs olyan törvényhozás, a mely ilyen botrányt, mint a milyen a miniszternek rendelete, a maga feje fölött és ily túlkapásból támadó ítéletet büntetlenül és megtorlás nélkül eltűrjön. És én ebből az okból, ha komolyan veszi a t. ház saját magát, és különösen, ha komolyan veszi a honvédelmi minisztert s nem tekinti az egészet csak egy gyöngeség, egy betegség kifolyásának, akkor meg kell tenni a szükséges lépéseket arra, hogy a törvényhozás abban nyerjen elégtételt, hogy az a rendelet visszavonassák. Ennél kevesebbel a törvény hozást kiengesztelni nem tehet. De engedje meg a t. ház, van az eluírálásnak másik módja is. És az elbírálásnak e másik módja az, ha a képviselőház azt mondja, hogy a miniszter úrnak cselekedei nem komolyak, nem beszámíthatók, tehát azokat úgy megbírálni nem lehet, mint a hogy megbírálják más országban és ezért elnézéssel kell lenni. Ha valaki megteszi e.zt az indítványt, én szívesen hozzájárulok. (Élénk derültség balfelöl.) Hozzájárulok pedig nemcsak a magam észleletei alapján, mert betegnek kell, hogy tartsam azt, a ki magánbeadványokat hoz a képviselőház elé, mikor neki minden érdeke abban áll, hogy az ő magánbeadványait a képviselőház ne tárgyalja (Mozgás a jobboldalon.) És megint a betegségnek egyik jele az, mikor azt hiszi valaki, hogy őt hajszával üldözik és ugyanakkor azt mondja, hogy már most ő fog üldözni mást. (Derültség balfelől.) Mert itt az üldözésnek mániája nemcsak egyoldalú, hanem duplává válik. Az ilyen