Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-609

609. országos Ülés 1896. beteg azt hiszi egyfelől, hogy üldözik őt, másfelől, iiogy 'ó is üldöz mást. (Élénk derültség balfelöl.) És például nem azzal a váddal lép fel az ország előtt, hogy őt üldözi a 48-as és függetlenségi párt, vagy az a csoport, melynek én is tagja vagyok, hanem abban a tévhitben és fisa ideában van, hogy üldözi a nemzeti párt, mely az egész költségvetése alatt a leghiggadtabb, a legobjektivebb magatartást tanúsította. (Derültség bal felől) De hát, t. ház, nem a beteg halluczináeziónak szimptomája-e az, midőn valaki azt hiszi, hogy Kassits Péterből már miniszter lett? (Zajos derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház ! Nem a magam véleményét fogom elmondani,felolvasok valamint egy könyvből. (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) Méltóztassanak megítélni, hogy az arczkép a maga árnyával és fényéve] együtt nem találó-e? Azt mondja ezen könyv: (Olvassa.) » Azonban nem nehéz ezen álarczon keresztül az állapotot, mint beteges, nem szabad állapotot felismerni. A mi annál mindenekelőtt feltűnik : a hangulatok indokolatlansága, azon könnyüség, melylyel azok változnak és az indulatok magaslatára emelkednek. A képzetek lefolyásában meglepő a társulatok indokolatlansága, egészen különnemű képzetek összekapcsolása, az ugrándozó eszmemenet. (Derültség jobbfelöl.) Különösen feltűnő azonban a meggondoltság zavara, mely a fellépésnek könnyedségében — nonchallance — és merészségében és továbbá azon körülményben nyilvánul, hogy az illető túlteszi magát az illem és szokás közönséges szabályain. (Nagy zaj. Derültség, felkiáltások jobb felöl: Saját magát jellemzi!) gorombaságig, a társadalmi életben hetykeségig és összeférhetetlenségig megy. (Nagy derültség és félkiáltások jobbfelől: A saját képe!) E tettek nem indokoltak, elhamarkodottak, jellegzetes sietséggel és nyugtalansággal vitetnek véghez. Ezáltal meggondolatlanoknak, gyakran ösztönszerűeknek tűnnek fel. A beteg nem is gondol cselekedeteinek eredményével. (Félkiállások jobbfelől: Ez igaz! Nagy derültség.) E káros hangulatváltozások alaptalan rokon- és ellenszenvben mutatkozna, néha valamely személyért vagy eszméért buzognak, máskor ismét hidegek és eltaszítok. Ingerlékenységük abban mutatkozik, hogy nem képesek ellenmondást tűrni, továbbá, hogy könynyen megsérthetők. (Nagy derültség és felkiáltások jobbfelől: Ügy van!) Mig maguk mindent megengednek maguknak, (Félkiáltások jobbfelől: Úgy van! Nagy derültség.) addig mások részéről semmitsem képesek eltűrni. (Zajos derültség jobbfelől.) Czivakodnak, lármáznak, (Élénk derültség és felkiáltások jobbfelől: Tökéletesen a saját képe!) gúnyolnak, ingerkednek, gyorsan feltalálják mások hibáit, képzeteik túlgerj édesénél április 23-ftii, csütörtökön. 3Q9 éles élczet és gúnyt fejtenek ki; tetszik nekik czivakodást okozni. (Derültség jobbfelől.) Meggondoltságuk zavara azáltal áralja el magát, hogy ezen alkalmakkal észre sem veszik, hogy mindenbe beleütköznek. (Derültség jobbfelöl) Önmagukat és másokat kétes helyzetbe hozzák, az ildomosság, szokás és illem legközönségesebb szabályait sértik.* (Igaz! Úgy van! Élénk derültség jobbfelől.) Továbbá természetük az, mint Krafft-Ebing leírja a paralitikus betegekről, hogy másokat őrülteknek látnak és mint őrülteket mutatnak be. (Zajos derültség a szélsőbalon és jobbfelöl.) Csodálkozom, hogy a t. túluldalnak oly jó kedve van, a mikor alkalma volt az egész országnak meggyőződni, hogy a paralizis egy kormánypárti betegség. (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Ezek után elfogadom Hodossy Imre t. képviselőtársam indítványát, mint egyedül helyest, mely az ország méltóságát megvédelmezi önök ellen. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Illyés Bálint jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! Én csak azért szólalok fel, mert szerintem van, a kérdésnek egy oldala, mely eddig alig lett érintve, mely pedig szerintem, igen súlyossá teszi azt a lépést, melyet a honvédelmi miniszter úr azzal a tiszti parancscsal tett. Sokat beszélnek itt arról, meg lett-e sértve a képviselőház mentelmi joga, igen, vagy nem? Magam is belátom, hogy egy egész nagy testűlet mentelmi jogát így preezizirozni nem lehet. Egy dolog azonban bizonyos: hogy a képviselőháznak létalapját a szólásszabadság képezi. Ebben kételkedni nem lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A miniszter úr azt mondja : nem sértette senkinek szólásszabadságát. Engedelmet kérek, a szólásszabadsággal jár egy másik szabadság is, a meghallgatási szabadság. Mert hiába engednek engem szabadon szólani, ha nem engedik meg másoknak, hogy engem meghallgassanak! E meghallgatási szabadság a törvényben kifej esést talál abban, hogy a képviselőház ülései nyilvánosak. A legnagyobb sérelem tehát, a mit szerintem a t. miniszter úr elkövetett, és a mi felett rosszalásunkat okvetlenül ki keli fejeznünk, hogy ő megtiltotta a honvédség tisztjeinek meghallgatni a képviselőház tanácskozásait. Azt mondta a miniszter úr a mentelmi bizottságban, hogy nem általában tiltotta meg, hanem csak azt, hogy a honvédelmi tárczát érintő dolgokat ne hallgassák meg. Engedelmet kérek, ez még tréfának is sok. Hát mit akar? Azt, hogy n honvédtisztek érdeklődjenek az iránt, mit beszélünk mi a filloxeráról, vagy az állattenyésztésről? Igen természetes, hogy mindönkit az a kör érdekel, a