Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-596
g 596. országos ülés 1896. április 8-án, szerdán. összeköti saját birtokával és biztosítja a víz levezetését. Hát hogy történhetik az, hogy ha néhány úr összedugja a fejét, a vége az lesz, hogy a közköltségen levő főkanális mellett 50 — 60 ezer forintért külön kanálist létesítenek a részökre? Ez ellen hiába szólalt fel a társulat, a közgyűlés, hányszor figyelmeztettem én magam a miniszter urat, a volt államtitkár urat, erre a törvényellenességre, de hiába, mindent ígértek, mikor hazajöttem, már ott volt a rendelet, hogy azt a privát csatornát feltétlenül meg kell csinálni. Nagyon természetes, hogy ez az az ok, a mely miatt az 1,200.000 forint — miután evés közben jön meg az étvágy — Z x j% millió forintra emelkedik, annyira, hogy a birtokosság és az illető terűlet már ki nem bírja. Azért nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék figyelembe venni, hogy azon vidék mit bir el és ne hallgasson a miniszteri tanácsosokra, kiknek Hekuba äz a vidék, és kiknek hajlamait moderálni kell és nem engedni, hogy még jobban belehajtsák az a társulatot a költségekbe és kérem, intézkedjék a miniszter úr, hogy azon vidékeken, ezen zaklatásoknak már egyszer vége legyen. Hiszen beadtunk egy kérvényt és Bethlen gr. volt miniszter úr maga belátta, hogy vagy 200.000 frtot a volt kormánybiztos és miniszteri szakértők erőszakoskodása folytán a társulat akarata ellenére elpocsékoltatott; biztatgatott is a miniszter bennünket és a vége az lett, hogy mikor itt a miniszternél eredményt értünk el, a főispán és a klikk keresztül vitte, hogy a 200.000 írtról mindenki beszél, csak maga a társulat nem mer beszélni, mert tudjuk, hogy úgy is hiábavaló. Ha a miniszter úr egy rendelkezést tesz, úgy ezéit, és az egyeseknek ebből eiedő vagyoni károsodásáért mindég a miniszter úr felelős és nem lehet azt mondani, hogy éu megcsinálom nektek a bajt, ti pedig holtig küzködjetek, és ha boldogultok jó, ha elpusztultok úgyis jó. Nekem fontos az, hogy azon helyeken jó magyar emberek lakjanak, és nem vigasztalás, ha reá kényszerítjük a népet, hogy Amerikába vándoroljon. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az állami adó egyharmadrészét se teszi annak, a mit a kanális évi költsége kitesz. Felhívom a t. miniszter úr figyelmét egy másik társulatra is, mely még a fejlődés stádiumában van, és a hol azon jóakarattal, melyet a miniszter úrtól remélek, segíteni lehet, ha nem azt nézi, hogy a társulat élén kik állanak, hanem hogy mi czélból alakúit, és mi a rendeltetése. Ott van az ecsedi láp Szatmárvármegyében. 5^2 millióban van előirányozva a költség, a kultúrmérnökök íP-Jz millióért akarták megcsinálni. Ma még nem készült el 1—2 kilométer kanális, és már szintén hallani azt a szokásos megoldását a kérdésnek pengetni, hogy b x ji millió nem igen lesz elég, körülbelül 7 millióba fog kerülni, én pedig az eddigiek után kombinálva azt mondom, hogy talán 10 millióból meglesz. Hát a milliókkal való ezen dobálódzás nagyon szép dolog ott, a hol telik, de nem oly vidéken, mint Szatmárvármegyében az ecsedi láp. Kérdés, hogy az megbírja-e azt a 10 miliőt vagy egyáltalában az a vízi munkálat sikerűi, úgy hogy csakugyan megfelel-e a czélnak, a miért felelősséget nekem se a minisztérium, se az ottani főmérnök, se senki nem mer vállalni. Akkor aztán én, ha a miniszter úr helyzetében vagyok, azt mondom: a költségvetést megerősítettem, a tervrajzokat én adtam, de követelem tőletek azt, hogy nekünk »jöttünk-mentünk 100 forint, ittunk-ettünk 100 forint«, féle politikát oda lent ne folytassatok, hanem ragaszkodjatok a költségvetésekhez! Hiszen abszurdum, hogy ottan azzal kezdik, hogy 30 kilométernyi telefont csinálnak. Tán a szárcsáknak vagy a kacsáknak telefonálnak ott, ahol tulajdonképen egy lélek sincs? (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) És akkor aztán, t. miniszter úr, neki mennek jó előre; állítanak felügyelőket 1500—2000 forint fizetéssel. Hiszen ilyen fizetéssel járásbírót is lehet odatenni. Mi szükség van arra? Mire ügyel fel? A vöcsökre vagy a vízi bikákra? Hiszen azokra ma nincs mit felügyelni! (Derültség bal- és szélső baloldalon.) Tehát ne a telefonon kezdjék a dolgot, hanem azon, hogy azt a programmot, a melyet maguk elé tűztek tartsák meg. Mi olyan feltételek alatt mentünk bele a kanálizáezióba, hogy három kanális létesül, és ezt a három kanálist három esztendő alatt csinálják meg. Hiszen 5 és fél millió forintért egy várost lehet ma csinálni az Alföldre, nem egy rongyos földmunkát létesíteni, és a hol erő és pénz van, ott három kanálist csak meglehet három esztendő alatt csinálni, nem szuezi kanálist, hanem egy méter mélységű kanálist. Es mi lett a vége ? Az, hogy például Szatmárvármegye megcsinálta régen az úgynevezett vájást Nagy-Károlytol—Domahidáig, és Ecsedre; ez bele került 300.000 forintba, és most az az ecsedi ember már évek óta használja a földjét; 20 métermázsa tengerije terem egy évben, holott nekem annyi jövedelmem van, mint azelőtt, és épen úgy nem használhatom birtokomat, mint azelőtt. Es most neki mennek ismét, és azt mondják: Csináljuk meg először Nagy-Károlytól Ecsedig a kanálist, és csinálják is, arról pedig, hogy a többi kanálisok létesül-
