Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

90 518. országos ülés 18$>6. márczius 11-én, szerdán. tósággal. (Igaz! Úgy van.

1 a bal-és szélső baloldalon.) De, t. ház, bár hiszem, hogy a társadalom és a nemzet, a mennyiben az önök kezei útján ezek a kívánságok meg nem valósulnának, maga veszi kezébe a dolgot és maga fogja elintézni : mégis épen annak érdekében, hogy ez ünnepélyeket közös egyetértéssel vigyük keresztül és így állapítsuk meg annak részleteit is, és annak érdekében, hogy ne kelljen harczokat folytatni bizonyos kívánalmak teljesedéseért: felkérem a t. kormányt és t. miniszterelnök árat, hogy most, midőn még nem késő, midőn ezen eszmék megvalósítása — ha nem is az ünnepélyek első hónapjában, hanem talán később, míg teljes mértékben lehetséges, vegye kezébe a dolgot és tegyen meg a maga részéről mindent, a mi a terv megvalósítását lehetővé teszi. Egy okból vagy bátor a t. miniszterelnök úrhoz a következő interpellácziót intézni: »Interpelláezió a miniszterelnök úrhoz ! Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a Vágó-féle történeti díszmenet elmarad* ? »Szándékozik-e a miniszterelnök úr olyan intézkedéseket tenni, melyeknél fogva ez a díszmenet a magyar nemzet történetéhez és ezredéves múltjához méltóan megtartassék és mint a millenáris ünnepélyek egyik kiemelkedő pontja az ünnepélyek sorozatába hivatalosan feívétessék« ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) B.Bánffy Dezső miniszterelnök:Igen sajnálom, t. ház, hogy a vádaknak egy egész hosszú sorozatával terhelt engemet és a kormányt Holló képviselő úr a Vágó-féle történelmi felvonulást illetőleg:. En azon nézetben vagyok, hogy azon történelmi felvonulásban, úgy, a hogy az tervezve lett, semmi olyan nincs, a mit eltakarni, eldugni kellene, vagy megmutatni ne lehetne. Abban a nézetben is vagyok, hogy ezen történelmi felvonulásnak sikere az általános ünnepségek tekintetéből csak előnyös volna és kétségtelenül úgy idehaza, mint a jelenlevő külföldiek előtt is fontossággal bírt volna. Azonban, t. ház, vissza kell hogy utasítsam azt a vádat, hogy e tekintetben a kormányt valamely mulasztás terheli. Méltóztatnak jól tudni, hogy egy 60 tagú országos bizottság van kikiildve, a mely hivatott az összes, ünnepségekre vonatkozó kérdéseket előkészíteni, a kormánynak tanácsot adni, sőt elfogadom, azt sok esetben utasítani is. Hát, t. ház, az ezen Vágó-féle történelmi felvonulás iránti kérés az ezredéves ünnepségek megölésére alkotott bizottsághoz be lett adva. Hosszas, részletes és érdemleges tárgyalások tárgyává is tétetett és a bizottság egyhangú megállapod volt, hogy ezen felvonulást nem lehet, nem szabad abba a közjogi jelentőségű felvonulásba beleilleszteni, a mely kizárólag az országgyűlés tagjaiból összeállítva, lesz hívatva a korona előtt megjelenni. És mert a bizottságnak egyhangú nézete ez volt, a bizottság megállapodása következtében a kérdés társadalmi térre utaltatott. A társadalmi térre lévén a kérdés utalva, természetes, hogy a kormány, melynek csak az a kötelessége és hivatása, hogy a hivatalos ünnepségek kérdésével foglalkozzék, ezen kérdéssel nem foglalkozott és — igen sajnálom — az itt tett kérdésekre azt kell felelnem, hogy azzal ezentúl sem szándékozik foglalkozni. Azonban a magam részéről igen fognék örvendeni és magánjellegű segédkezésemet igen szívesen nyújtom arra, hogy ezen történelmi felvonulás sikerüljön. Kérem, a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Holló Lajos .* T. ház! Azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr — legalább felszólalásának egy részében — tévedett, mert aról nem lehet és nem is lehetett soha szó, hogy ezen nagy történelmi díszmenet és felvonulás beleillesztessék azon közjogi jelentőségű felvonulásba. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Igenis volt szó. így lett kérve, így lett óhajtva, így lett tárgyalva! Holló Lajos í Hiszen én ép az ellenkezőjét vitattam, mindenki annak ellenkezőjét állította : t. i., ha lesz egy felvonulás, melyben a nemzet a korona előtt hódolatát és tiszteletét kifejezi, ezzel szemben legyen más alkalommat oly ünnepélyes felvonulás, mely a nemzet történelmi múltját és dicső-égét lesz hivatva bemutatni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ki kívánta azt, hogy ez beleillesz tessék a közjogi jelentőségű felvonulásba? B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Kívánták, határozottan kívánták! Holló Lajos: Én nem tudom. Az volt a miniszterelnök úr feleletében, hogy ez a beleiliesztés lehetetlen, holott ezt nem így akarták ! A mi azután a felszólalás másik részét illeti, hogy a t. koimány és a miniszterelnök úr maga is szívesen venné társadalmi téren ezen ügy megvalósítását és hogy mulasztást a maga részéről nem lát: ezzel szembeu én nyíltan és egyenesen felteszem a kérdést, mely elől nem lehet kibújni, mert a szavakkal a dolog lényegét elkerülni nem lehet: akarta-e a kormány azt, hogy szemben a hódoló felvonulással egy nemzeti motívumokat megörökítő felvonulás rendeztessék, igen, vagy nem ? A mely mértékben akarta, olyan mértékben el kell kö-