Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-581
581- országos ülés 1896. márczius 11-éu, szerdán. Sí vagyok mégis szólni, nem azért, hogy azon kifejezésére reflektáljak, mert mikor ezen miniszterelnöki széket elfoglaltam, elhatározott szándékom volt, hogy minden sértő, támadó szót kerülök. De ha már ily sértő szó által provokáltattam, ki kell legalább mondanom, hogy a képviselő úrnak nincs igaza. Nincs igaza azért, mert megmondottam, hogy az ezredéves ünnepségek rendezésére kiküldött bizottság kijelentette, hogy a hivatalos ünnepségek sorába ezen felvonulást felvenni nem akarja. A kormány ezt a kijelentést helyeselte, magáévá tette. Ebből következik, hogy a kormány hivatalos minőségben ezen ügygyei nem foglalkozhatik, foglalkozni nem is kivan és ennek következtében e ezélra hivatalos pénzeket rendelkezésre nem is bocsáthat. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Miért? Miért? Zaj. Halljuk! Halljuk!) A mit ezentúl mondottam, t. ház, azt a f privát ember mondotta. Óhajtottam, hogy ezen történelmi felvonulás létrejöjjön, a mennyiben ennek eszköze reudelkezósemre állott, tanács és figyelmeztetés útján éltem is vele. Sajnos, hogy eredményre nem vezetett. De akkora összegek igényeltetnek, a melyeket sajnos, a társadalom összehozni nem tud és a melyeket az állam terhére én részemről elszámoltatni hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök úr válaszát. (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, álljanak fel (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi a választ. A következő ülés napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. vetnie mindent, hogy létrejöjjön és mindennap mulasztást követ el, ha akár társadalmi úton elveszni engedi. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Egy hang johbfelől: Nem vész el!) Nem vész el? Hát hol van arra nézve a garanczia, hogy meglesz az a történelmi felvonulás? Hiszen a t. miniszterelnök úr szavaiból azt lehetett most kivenni, hogy ő szerette volna, ha meglett volna, tehát már a múltba helyezte. (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) A múltba helyezte lehetőségét is annak, hogy ez megvalósíttassák. De ismétlem, egy kormány, a melynek a kezében rendelkezésre álló eszközök vannak, a mely mögött ebben a kérdésben az egész nemzet áll, a mely más czélokra, például a történelmi vagy más képcsarnok létesítésére, másfél milliókat tartott szükségesnek megszavaztatni .,.. Ugron Gábor: Csináljanak még egy bárót. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Holló Lajos*. T. képviselőház! Ha egy kormány azt mondja, hogy »én ezt szükségesnek találom és kívánom,« akkor neki az ügyet kezébe keli vennie és ha az anyagi eszközök csekélysége társadalmi úton nem teszi lehetővé ez ünnepély rendezését, neki a rendelkezésére álló anyagi eszközökkel kell annak a megvalósítását lehetővé tennie! Itt azzal kitérni, hogy »mi nem ellenezzük, sőt szívesen veszszük, de társadalmi térre utaljuk« és ez úton megbuktatni az egész eszmét, lehetetlenné tenni annak megvalósítását, erre csak egy kifejezést találok: ha a kormány ezt teszi, ez gyávaság! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Nem szóltam volna, ha az utolsó szót a képviselő úr nem használta volna. De mert a képviselő úr azt a szót használta, kénytelen (Az ülés végződik délután 2 óra 15 perczkor.) 12*
