Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

581. országos ülés 1896. márczius 11-én, szerdán. 59 messe tenné ünnepélyünk jelentőségére. Ismétlem, én nemcsak abból a szempontból mérlegelem, mint egy kitíínő és kiváló látványosaágát ennek nz ünnepélynek, hanem mérlegelem abból a szempontból is, hogy ez az egyetlen nagy kiemelkedő programmpont, a hol a nemzet előtt egész históriája, az Árpádok, a Hunyadyak, az Anjouk elvonulnak; ez az egyetlen pont, hol az egymásután következő századoknak dicsősége bemutattatik, a hol a nemzetnek küzdelme a szabadságért minden egyes korszakban meg van örökítve. Abban a nagy felvonulásban a nemzetnek históriáj nemzetnek önállósága lett volna úgy a külföld, mint a nemzet előtt feltűntetve : h egyetlen momentuma maradt meg az ünnepélynek, t. képviselőház, melyből láthatta yolna a magyar nemzet, hogy ezen ünnepély nemcsak azért van rendezve, hogy néhányan, a kormány élén álló egyének kimutathassák, milyen szolgálatkészséget képesek , e nemzetben ébreszteni, hogy oda vezetik hódolatra a királyi udvar erkélyére. E momentum egyúttal arra is lett volna hivatva, hogy megmutassa e nemzetnek, hogy ezredéves történetében vannak dicsőségteljes napok, aj melyekben az ő önállóságát, független nemzeti létét fényesen meg tudta védelmezni mindenféle támadással szemben. Ez lett volna fénypontja ezen ünnepélyeknek és csakugyan méltó lett volna a nemzetnek ezredéves történelméhez. Ez a nemzet fiaiban a történelmi eszmékhez való ragaszkodást megerősítette volna s talán hosszú időkre a nemzeti képzésnek és nevelésnek egy újabb irányt és újabb vezéreszmét adott volna. Nekem e terv nem azért tetszik, t. ház, mert az művészi és látványossági szempontból oly kitűnő, — erre én nem adok semmit, — de tetszik nemzeti szempontból, tetszik az ^ünnepélynek kiváló jelentősége szempontjából, mely ez által a maga közjogi fontosságát is annyira, a mennyire megnyerte volna. Már most mi történik, t. képviselőház, ezzel az ünnepélylyel szemben ? Fel lett vetve az, hogy vegyék félhivatalosan az ünnepélynek programmjába és a mint az ünnepélynek más részleteit megvalósítják hivatalosan, úgy ennek megvalósításáról is gondoskodjanak. Ezt elejtették és azt hitték, hogy a tervet üzleti szempontból lehet megvalósítani, mintha bizony itt azért, hogy ez a nagy történelmi díszmenet, a Rákóczyak, Bocskayak és más hősök hősei elvonulnak, belépti díjakat lehetne szedni! Ugron Gábor: Ez volt a baj! Kuruez is lett volna ! Holló Lajos: Mintha bizony haszonhajtó vállalattá tenni, finanszirozni lehetne ilyen ügyet! T. ház! Képtelenség ennek egész rendezését KSPVH. NAtLÓ. 1892—97. XXXI. KÖTET. oda szorítani, hogy az, e terv, nyereséges vállalattá legyen ! E menetnek vagy közünnepélynek kell lennie, a mely lehetőleg kifejezze az azon korbeli társadalmat, hogy a nemzet lássa, lelkesüljön rajta, nem pedig, hogy drága belépti díjak révén, nyerészkedés tárgya legyen és egyes üzletembereknek hasznot hajtson. (Ig&z! Úgy van! a ssélső baloldalon.) Ki képzeli, t. ház, hogy lenne egy nemzet, a melyet ezredéves ünnepélyén arra utasítanak a hivatalos körök, hogy ilyen nagyfontosságú momentum teljesen az üzérkedés szempontjából finanszíroztassák ? De, t. ház, képzelhető még egy eset. Ha a t. kormány nem tartotta czélszerűnek ez ügy hivatalos úton való előmozdítását, ott lett volna talán még az a mód, hogy a nagy nemzeti lelkesedés ölelő karjaiba adjuk, mely azt dédelgeti, felvirágoztatja és megvalósítja. És mi történt, t. ház? Az, hogy egy társadalmi mozgalom karjaiba dobjuk azzal az ismert rendszerrel, mely nálunk mindig az ily hazafias nemzeti ideák sorsa, hogy t. i. látszólag felkaroljuk, azon gondolatot de csak azért, hogy elaltassuk; kezébe adjuk azoknak, kik igazi lelkesedéssel nem viseltetnek az eszme iránt. És a mint nem birtuk megcsinálni Magyarország szabadságszorbrát, Kossuth Lajos szobrát, ép úgy nem fogjuk megvalósítani ezt az eszmét sem társadalmi körök és tényezők által. (Igazi Ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ezt akarták. Nem merték nyíltan megtagadni és megmondani, hogy nemcsak nem fogadják el, hanem ellenzik is az eszmét; odaadták gondos ápoló * kezekbe oly módon, hogy elaltatása és bukása teljes mértékben biztos! T. ház! Mik ezek a dolgok ? Annak a kedvéért, hogy semmi disszonanczia ne legyen, hogy a nemzet minden rétege együtt érezzen ezen az ünnepen, lehet-e tűrni hasonló dolgokat? Lehet-e egy nemzet életében ily nagy. kimagasló alkalommal, midőn ezredéves fenállását ünnepli, ily támadást intézni a nemzet érzelmei ellen? Lehet-e ily alattomosan támadni meg azon érzelmekben, melyekkel önállóságát megvédelmezte ezer éven keresztül? Azon munka ellen, mely az ország méltóságát, önérzetét le akarta nyomni, magának a nemzetnek kellett fejét felemelnie, kellett önérzetének hangos szavakban kifejezést adnia. És itt is, t. ház, midőn látjuk, hogy önök helytelen és — ha ezen tovább megmaradnak — hazafiatlan úton haladnak: hiszem és kívánom, hogy maga a nemzet százados múltjához méltón saját kezébe veszi az elintézést, önérzetének és önállóságának hozzá méltón ad kifejezést, eltekintve az önök működésétől, mely szembe helyezkedik a nemzeti önérzettel és mél12