Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-581
581. országos ülés 1896. márczins 11-én, szerdán. 85 Túlterhelés egyik részen, viszont meg nem valósítása azon követelményeknek, melyeket a törvény maga követel és előír: ezt látom az igazságügyminiszterium működésében bizonyos irányban kifejlődni. Hogy ez iránt tökéletesen megbizonyosodjam, kérdeni bátorkodom a t. miniszter úrtól, váljon életbe van-e léptetve a maga teljes egészében és hatályában az 1893: IV. tcz. 18. §-a, a mely azt rendeli, hogy az összes járásbírák, törvényszéki bírák és ügyészek egy ötödének a VII. fizetési osztályba kell tartozniuk ? Erdély Sándor igazságügyminiszter: Tíz év alatt! Meskó László: Ugyanezen szakasz 3 ik bekezdésében kimondja ugyan, hogy egyelőre a státusnak csak egy tizedrészénél lehet a közegeket finaneziális szempontból a megüresedett helyek betöltésénél a VII. fizetési osztályba sorozni. Mindazáltal, amennyire legalább infor-. málva vagyok, úgy tudom, hogy 1893 óta a törvény ezen rendelkezésének szó szerint elég nem tétetett. Kérem a t. miniszter urat, méltóztassék engem ez irányban megnyugtatni. (Helyeslés a szélsőbalon.) A t. miniszter úr, mikor működését és annak alapelveit isertette, a többek között kiterjeszkedett arra is, hogy az ingatlan hitel és a telekkönyvi intézmények örvendetesen haladnak előre, a mennyiben sokan veszik igénybe a tényleges birtokos tulajdonjogának bekebelezéséről szóló törvényt; azt azonban ő maga is megjegyezte, hogy ezt különösen azóta cselekszik, mióta egy körrendeletben a községeket ennek az üdvös intézménynek igénybevételére — mely szerintem is az — felhívta, de a legtöbbet az új hagyatéki eljárás keresztülvitelétől remél. T, ház! Tökéletesen úgy van, hogy a legtöbb, legalább a mai rendszer keretén belül, e téren az új" hagyatéki eljárásból remélhető. Csakhogy ez nem nagy megnyugvás a közönségre és azokra nézve, a kiknek tulajdonjoga telekkönyvileg kitüntetve nincs ; mert hiszen ez majdnem úgy hangzik, hogy az embernek előbb meg kell halnia, hogy az ő telekkönyve teljesen rendbejöjjön. (Tetszés és derültség a szélső baloldalon.) Én foglalkozom gyakorlati téren a joggal és bátor vagyok a t. miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy sok helyütt azért nem él a közönség nagyobb mértékben evvel az üdvös törvénnyel, mert a közjegyzők tudvalevőleg nem kötelesek a kiküldött szerepét és működését elvállalni, mely ezen törvény végrehajtásához szükséges, a helyszíni tárgyalások alkalmával. A miniszter úr a mai napig nem valósította meg a törvénynek azt az intenczióját, mely szerint nemcsak közjegyzők és bírák, hanem esetleg ügyvédek is alkalmazhatók ily helyszíni tárgyalásoknál közegekül. Az ügyvédi karnak vannak oly tagjai, n kik szívesen vállalkoznának erre; vannak olyanok, a kik fiatal koruknál s praxisuk kezdetlegességénél fogva még elegendő idővei rendelkeznek, a mi egyúttal alkalmas volna, arra, hogy jövőre számukra összeköttetéseket biztosítson. Én úgy vagyok értesülve, hogy a miniszter úr kilátásba helyezte e részben az intézkedés megtételét; tisztelettel arra kérem tehát a miniszter urat, hogy ez intézkedést tegye meg mentül előbb. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A kir. ügyészi működésre vonatkozólag Visontai Soma t. barátom nagyon helyesen jegyezte meg. hogy az ügyészi karban újabb időben bizonyos üldözési rendszer fejlődött ki. Nem tudom, megjelölte-e ennek az újabban fejlődött rendszernek a forrását Én annak, hogy ez az üldözési mánia annyira elfajult, okát különösen abban keresem, hogy azok az ügyészek, a kik bármely helyes és igazságos ítéletben megnyugosznak, felettes hatóságaik részéről utólagos kérdőre vonatásnak és zaklatásnak vannak kitéve, azt az ügyészt kérdőre vonják, miért nem felebbezett s vizsgálatot rendelnek el ellene, a mi az ő működésének önállóságát mindenesetre igen nagy mértékben befolyásolja. (Úgy van! a szélsőbalon,) Ennek azután az az áldatlan következése van, hogy az ügyész, hogy szabaduljon az utólagos zaklatástól és felelősségre vonástól, bejelenti azt, a mit nagyon könnyű bejelentenie, mert indokolni sem kell: hogy felehbez úgy a minősítés, mint a büntetés kiszabása ellen. E részben is kérném a miniszter úr megfelelő orvosló intézkedését. (Helyeslés a szélsőbalon.) Még csak két kérdést vagyok bátor a t miniszter úrhoz intézni. (Halljuk!) Az egyik az, hogy a konzuláris bíráskodás, a mely felett oly nagy és fontos és emlékezetre méltó tárgyalások folytak, miért nincs máig sem életbe léptetve. Az idegenben lakó magyar honosok jogvédelme ezzel legalább részben biztosítva lenne, és őszintén megvallom, hogy én a magam részéről nem tartom megnyugtatónak azt, a mit a miniszter úr jelentésében mond, hogy tárgyalásokat folytat kollégájával, az osztrák igazságügyminiszterrel és hogy a tárgyalások legközelebb talán eredmónvre fognak vezetni. Ha törvény, végre kell azt hajtani. (Helyeslés a baloldalon.) Utolsó kérdésem arra vonatkozik, hogy a sommás eljárásnak azon intézkedése, mely szerint az az eljárás Fiumében is az ottani körülmények szerint lehetőleg életbe léptetendő, miért nincs máig sem végrehajtva, mely akadályok azok, a melyek a miniszter urat a megfelelő rendelet kiadásában gátolják'? Úgy tudom, hogy az ottani jogkereső körök (Halljuk! Halljuk!) élénken érdeklődnek azon időpont iránt, a mikor a