Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

84 581, országos ülés 1896. márczíus 11 én, szerdán. zem: hogyan történhetik az, hogy egyes járás­bíróságok hivatalhelyiségei még oly községek­ben is bérházakban tartatnak, a hol magának az államkincstárnak vannak elégséges számú és erre a ezélra könnyen berendezhető és felhasz­nálható saját épületei, még pedig üres^ épületei. Ilyen eset fordult elő csak nem rég O-Gyallán is, a hol az államkincstár ezelőtt körülbelül 25 évvel rakásszámra emeltette nagy költség­gel a honvédség elhelyezésére szükségelt épü­leteket. Nem tudom mi okból, talán mert a község képes nem volt a tiszt urak és a le­génység kellő szórakoztatására alkalmas társas életet minden irányban biztosítani, pár évvel ezelőtt az jutott hirtelen eszébe az intéző kö­röknek, hogy a honvédséget onnét elköltöztes­sék. A honvédség oda is hagyta a községet s a nagy költséggel emelt épületek üresen ma­radtak. Ezek a;; üresen maradt épületek végre mostanában — természetesen olesó áron — a kincstár által egy tömegben eladattak, a nél­kül, hogy az igazságügyi kormány ezen épü­letek valamelyikének járásbírósági hivatalos helyiségül való kiszemelésére, megtartására ügyelt volna. Az adózó közönség, a mely ilye­neket lát, meg nem foghatja, hogy az állam vagyonával való gazdálkodásnak miféle neme lehet az, a midőn azt tapasztalja, hogy a kor­mányszerkezet egyik orgánumának a feje vala­mely községben drágán fizetett haszonbéres hi­vatali helyiségeket tart s szemet huny ama körülmény előtt, hogy az államnak ugyanabban a községben, ugyanarra a ezélra teljesen alkal­mas saját épületei vannak, sőt közönyösen nézi, hogy ezek az épületek el is adattassanak. Arról szó sem lehet, hogy az eladott épü­letek egyike vagy másika a járásbíróság el­helyezésére ne lett volna teljesen alkalmas. Akadályként az a költség, hogy az eladott épületek többnyire a falu szélén vannak, egy kétezer lakossal alig bíró községnél nem jöhe­tett komoly figyelembe. Föl kell hát tennem, hogy a t. miniszter úr nem bírt hivatalos tu­domással a kérdéses épületek létezése s azok eladásának szándéka felől; de ez egygyel több ok arra nézve, hogy az igazságügyi kormány jövőre a járásbírósági székhelyeken levő állami épületeket evidencziában tartassa s gondoskod­jék róla, hogy a kincstárnak azokra vonatkozó esetleges eladási szándéka az ő tudomása nél­kül ne maradhasson. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Hévizy János jegyző: Meskó László! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Még interpellácdók is vannak!) Elnök: Még fél kettő nincsen. Azt hiszem, legalább egy szónok még beszélhet. (Halljukl Halljuk !) Meskó László: T. ház! Számolva az idő előrehaladottságával, a t. ház engedelmével csak néhány rövid észrevételt leszek bátor tenni igazságügyünk némely mozzanatára. (Halljuk! Halljuk !) A t. igazságügyminiszter úr a valóságos ós tényleges helyzetnek megfelelően utalt arra, hogy elsőbiróságaink, — különösen törvény­székeink, a legutóbbi időben mennyire túl vannak halmozva munkával, a reformmüveknek minden terhe a megvalósítás terén épen ő reájuk esik. Én, t, ház, ezt az észrevételt teljesen elfogadom és aláírom. Ez alatt azonban nem értem és saj­nálatos körülménynek tartom azon újabb jelen­ségeket, melyek a t. miniszter úrnak működése alatt és óta nyilvánultak, hogy az elsőfolya­ínodású bíróságokat, különösen azoknak elnökeit az újabb időben ismét túlhalmozták statisztikai kimutatások készítésével, melyek bizonyos át­lapozási rendszernek vannak hivatva alapul szolgálni. Emlékszem t. ház, hogy egy időben Vesztet Imre t. képviselőtársam a fiókból húzott ki egy igen hosszú kimutatást annak igazolásául, bugy­im mindent követelnek az elnököktől. Ha most még újabbban Veszter képviselő úr megint ösz­szeragasztani próbálná a kimutatásoknak azt a sokaságát, hát azok a fiókok, melyek most hasz­nálatban vannak a t. házban, nagyon elégtele­neknek bizonyulnának mindazon kimutatások befogadására, melyeket a miniszter úr legújab­ban az elnököktől kíván. (Úgy van! Tetszés bal­felöl.) Én sajnálatosnak tartom, hogy ezen sta­tisztikai kimutatások kívánásában rendszer nem sok van, sőt a legnagyobb rendszertelenség van. Utasítást kapnak a/, elnökök, hogy gyűjtsenek adatokat bizonyos irányban s mikor ezeket az adatokat be kellett szolgáltatniuk, akkor ellenkező utasítást kaptak és annak nem tudtak megfe­lelni. Helytelennek tartom, hogy pl. az elnöki irodának átalányáról, a mely végtére nem nagy összeg, legúj-ibban 22 mintaszerinti kimutatást kell az elnöknek beszolgáltatnia. (Mosgás bal­felöl.) Helytelennek tartom, ha valamely bíró­ság porzót, tentát, spárgát nagyobb mér­tékben fogyaszt, mint amennyit itt fent a minisz­tériumban megengednek, akkor egy, két, sőt három embernek kell töltenie az időt a hosszas jelentésekkel, a melyeknek nincs más tárgya, mint az, hogy miért fogyaszt az a bíróság ennyi vagy annyi tentát vagy porzót. (Derültség a szélső balon.) Én ebben a bürokratikus rend­szer elfajulását látom és épen ezen túlterhelé­sére nézve az elnököknek és alsóbbfokú bíró­ságoknak azt tartanám ajánlatosnak, ha a miniszter úr ezen rendszer folytatásával jövőre felhagyna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom