Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-581
681. országos ülés 1896. márczius 11-én, szerdán. • ebben a tekintetben a tervezett szükségleti többlet pénzügyi fedezése külső jogéletünkre kiható]ag és valami szemmel látható javulást fogna eredményezni. De akár fog eredményezni, akár nem: a bírói Szervezet módosításáról és az újabb perjogról alkotott törvények kiszabásainak egy különös szemügyre veendő jelensége elől figyelmünkkel el nem zárkózhatnak, 8 ez az, hogy a királyi törvényszékeknél máris túlbőségbea kezdenek összefolyni olyan ügyek, a melyek nem maguk belső természeténél, de kezelési és ellátási viszonyaiknál fogva és bíráinkkal szemben úgy tevékenység és odaadó figyelem, valamint alapos készültség tekintetében, az eddigieknél fokozottabb követelésekkel állanak elő. Ha még az igazságügyi bizottság által már letárgyalt büntető perrendtartási javaslat is törvénynyé válik s életbe lép: ez a törvényszékek erejét és képességét előreláthatólag még keményebb próbáknak teszi ki s minden túlzás nélkül már most elmondhatjuk, hogy törvénykezésünk súlypontja aránytalanul, mondom aránytalanul a királyi törvényszékekre fog nehezedni, a mi alkalmasint azok erőgyarapításának szükségességét vonja maga után. Tapasztalat szerint azonban, t. képviselőház, a közhivatali testületek igazán tiílzott tevékenységének garancziája gyakran nem annyira az ott alkalmazott tisztviselők sokaságában, mint inkább a vezető egyéniségnek magatartásában rejlik. És így törvényszéki igazságszolgáltatásunk jósága is jórészbeti attól függ, vájjon összeredményében tekintve, miképen működik ott az az intéző, az a mozgató erő, a mely az egész gépezetnek ténykedése fölött közvetlenül őrködik, az egész szervezettel egységes, összhangzatos működését irányítja, intézi és a mely szigorúan felügyel arra is, hogy annak a gépezetnek intellektuális eleme a közhivataloskodás terén nálunk már annyira elharapódzott, lehetne mondani gyáriparszerü, inkább csak numerikus eredményekre dolgozó munkarendszer helyett a köznek javára valóban tényező, valóban produktív munkát fejtsen ki. Ha valahol fogyatékos ez a vezető erő, ott annak a hiányát nem pótolhatja semmi- de ha az ebbeli feladatát képes czéltudatosan keresztül vinni, úgy annak a jótékony hatását megérzi körülötte minden, megérzi egész jogrendje, egész jogélete annak a perifériának, a melynek a lakossága az ő általa vezetett bírói testületnek közvetlen jog-hatósága alá tartozik. Igazságszolgáltatásunk elsőrendű érdeke hát, hogy a királyi törvényszékek igazgatására kiváló gond fordíttassák (Helyeslés a szélsőbalon.) s abban az irányban elkövettessék minden, a mi ezt az igazgatást sikkeressé, hatályossá teheti. Én örömest konczedálom azt, hogy az erre való akarat igazságügyi kormányzatunkban meg is van, mind a mellett legyen szabad mégis egy rövid észrevételt fűznöm éhez a kérdéshez. A ki figyelemmel kísérte, sőt behatóbban vizsgálta, vájjon, t. ház, mily behatólag hat a tisztviselőnek, különösen vezető tisztviselőnek önereje kifejtésére, ha azt tapasztalja, hogy buzgalma s tevékenysége nem részesül illetékes helyről elismerésben, vagy ellenben mily serkentőleg s fokozólag hat tetterejének emelésére, ha érzi, hogy ez az elismerés meg van: az meggyőződhetik róla, hogy a közszolgálatban szerzett érdemek kellő méltatásában a közszolgálati viszonyok javításának egy oly jó s ethikai rugója rejlik, a melynek illő határok közt való alkalmazását a felettes kormányzat szem elől soha nem tévesztheti. A közszolgálatban szerzett érdemnek méltatásara a bírói szervezet módosításáról szóló törvény az igazságügyi kormánynak módot nyújt. De a mi a királyi törvényszékek elnökeit illeti, e tekintetben, nézetem szerint, a törvény idevonatkozó rendelkez elérni óhajtott ezé] biztosításával nem egészen arányos. Mert ez a rendelkezés egyfelől túlbőkezü, a midőn az elnököt ezzel egy rangbéli szolgálati évek minimális számát már az ötödik szolgálati évnek betöltésével állapítja meg, másfelől nagyon is szűkmarkú, a mikor a méltatható elnökök létszámának legmagasabbját az egész létszámnak majdnem az egyheted részére szorítja le, holott közszolgálati tekintetből nem volna-e sokkal czélravezétőbb, ha a szolgálati évek minimális száma felemeltetnék ötről hétre, a méltatható elnökök létszámának legmagasabbja pedig kiterjesztetnék az egész létszámnak egyötöd részére. Számbavehető pénzügyi következéssel ez az aránykiegyenlítés alig járna, mert mindössze is csak három főnyi szaporulatról lehetne szó, a minek pénzügyi hatályát a hosszasabb szolgálati idő betöltésétől függő előmenetel esélye tetemesen ellensúlyozná. Törvényszéki igazságszolgáltatásunk emelésének érdekében helyénvalónak véltem megpendíteni ezt a kérdést. A t. igazságügyminiszternek van módja hozzá alaposan körülnézni a helyzeten s ahoz képest járni el. De, t. képviselőház, még vau egy észrevételem a költségvetésnek a járásbíróságokra vonatkozó tételéhez. A költségvetés Ugyanis az indokolásban arról emlékszik meg, hogy a királyi járásbíróságok hivatalos helyiségei után fizetendő lakbérek némely helyeken felébb emelkedtek. Ez nekem alkalmat nyújt arra, hogy a t. igazságügyminiszter úrhoz azt a kérdést intézn*