Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

80 581. országos ülés 1896. márczius It-én, szerdán. szükségesnek a reformot, akkor természetesen ö vele ezen a téren vitatkozni teljesen meddő, de akkor ne csodálkozzék azon a konklúzión, ha mi, a kik Magyarországnak földművelő népét nem akarjuk a merkantilizmus szolgálatába kiadni, hanem a jogegyenlőség elvei alapján az igazságszolgáltatás fundamentális elvein nyugvó tőzsdebíróságot követeljük, úgy, hogy abban az ipar, kereskedelem és földművelés egyaránt legyen képviselve. Mi féltjük Magyarország társadalmának érdekeit, akármit mond a t. miniszter úr statisztikája, mert pl. azt a kérdést vetette fel a biztoshoz: hány földművelő ember volt ott perelve és ez azt mondta, hogy egy sem. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) km felhívom a t. miniszter urat, intézzen hozzám csak egy kérdést — én nem fogok odajárni állítólag éveken át és — én egyszer sem láttam ott azt a biztost, pedig 3 hónapon keresztül minden nap ott voltam . , . Erdély Sándor igazságügyminiszter: Higyje el neki, van olyan tisztességes ember! Polónyi Géza: Én helyt állok azért, a mit mondok. Intézze hozzám azt a kérdést, hány nő van perelve a tőzsdén, asszonyok, a vidék tiszteletreméltó matronái, (Derültség.) ügyvédek, orvosok nejei . . . Visontai Soma: Hát az a törvényszéki bíró tavaly ! Polónyi Géza: Földbirtokosok, földművesek nejei, kik írni, olvasni sem tudnak? Hány asszonyt mutathatok neki az én irodámból, ki börzebírósági úton vesztette el utolsó garasát. Hát mi szüksége van a miniszter úrnak arra, hogy ily institucziót tovább is legyezgessen ? Arra való ez az ország, hogy a börzedifferenczjátékosokkedvéért családok exisztencziáját, midőn már a férjet nem tudják rászedni, a gyengébb nem kizsákmányolásával, ily módon engedjük tönkre tenni? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez veszedelmesebb minden kártyajátéknál, mindennél a világon. És hogy van az, hogy Magyarország igazságilgyminisztere ilyesmi iránt érzékkel nem bír? Mert csak ennek tulajdoníthatom, ha, — midőn az egész világ kárhoztató ítélete mellettünk szól, — ő ridegen azt mondja, hogy itt nincs mit reformálni. Ha a miniszter ár azt mondj a, hogy itt nincs mit reformálni, akkor — ne haragudjék érte — mi azt mondjuk, hogy az igazságügyminiszteri székben van mit reformálni. (Igaz! Úgy van ! a bál- és szélső baloldalon.) Távozzék arról a székről az a miniszter, ki a magyar közgazdaság, a magyar földművelés és az igazságügy iránt érzékkel nem bír. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És végezetül, én felhoztam tegnap egy konkrét eeetet, a melylyel igazoltam azt, hogy Ausztriában mily kevésre becsülik a magyar kormányt, hogy a teljes viszonosság daczára a 33.513. számú végzés szerint nem is egy vidéki kis bíróság, hanem a bécsi Handelsgerieht, a bécsi kereskedelmi bíróság egy Magyarországon kelt váltóperbeli ítélet végrehajtását Bécsben megtagadta azért, mert azt mondja, hogy ott katonák, honvédek egyáltalában nem bírnak szenvedő váltóképességgel, szóval delibaczionális eljárás alá vette a Magyarországon hozott jogerős ítéletet. Erdély Sándor igazságügy miniszter: Az nem lehet! Polónyi Géza: Azért hozom fel, abban egy véleményben vagyunk, hogy nem volna szabad, de azt ne méltóztassék mondani filozoficze, hogy nem lehet, mert ott van az ítélet, tehát lehet. (Tetszés balfelöl.) De az a baj, hogy olyasmi lehet, a mi nem szabad. (Tetszés bdlfelől.) Már most én azt kérdezem a t. miniszter úrtól, itt van, átadom neki az eredeti aktát, megmondtam tegnap is, hogy átadom, ha már a börzének oly nagy barátja, legalább halljuk meg: mily barátságban áll Ausztriával? Mondja meg nekünk a t. miniszter úr, tűrhetőnek tartja-e ezt a dolgot, megengedhetőnek-e, hogy egy magyar bíróság által jogszerűen hozott ítélet Ausztriában végre nem hajtható, megengedhetőnek tartja-e ezt a teljes viszonosság mellett vagy sem, és ha nem, milyen intézkedést igér meg vagy helyez kilátásba, hogy ilyen botrányos eset az osztrák kereskedelmi bíróság részéről többé elő ne forduljon? (Helyeslés a szélső baloklalon.) Csak két mód van, a melylyel ezen segíteni lehet : vagy átírat útján oda hatni, hogy az osztrák kormány a saját közegeit kényszerítse, ha másként nem, törvény által a teljes viszonosság respektálására, vagy pedig, ha erre nem hajlandók, kérdem, hogy hajlandó-e az igazságügyi kormány arra, ha kell, törvényhozási intézkedéssel, hogy az osztrák bírósági ítéleteknek végrehajtásától a szankczió megvonassék. (Helyeslés a szélső" baloldalon.) Hát ez a dolog, t. ház, az igazságügyminiszter urnak, úgy látszik, Hekuba, vagy a mint németül mondják smafou. (Derültség.) Nem tudom, magas-e vagy kicsiny a t. miniszter úrnak ez a téma, de mindenesetre választ kérek és követelek, mert, ha ezt nem fogja megadni, kénytelen leszek külön interpelláczióval alkalmatlankodni a t. háznak, mert ez alól a t. miniszter urat én szalválni nem fogom, mert tudni akarom, hogy a pökhendiség Ausztriában meg van-e engedve a magyar bíróságokkal szemben, igen-e vagy nem? És mik vagyunk mi? Tartománya vagyunk-e Ausztriának, (Felkiáltások a szélsőbalon: Az vagyunk!) hogy Ausztriának min-