Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-580

40 580. országos ülés 1896. márcztus 10-én, kedden. semmit! A vizsgálóbírák számára nálunk semmi­féle olyan hely, olyan kurzus, a kriminális esz­közök oly gyűjtő helye, mint másutt, hol a vizsgálóbíró ismereteit gyarapítaná, nem létezik ; ez az igazságügyi kormány gondosságának tárgyát nem képezi, de igenis képezi valami: képezi az, hogy a jelentésében, mint egy nagy vívmány van feltüntetve, hogy a börtönőrök, és pedig a törvényszéki- és fegykázi börtönőrök ruházata nagy változáson ment keresztül, (De­rültség a szélső baloldalon.) és hogy a rang distinkeziót ma már — azt mondja az a jelen­tés — nemcsak a fegyőrök, hanem a törvény­széki fogházak őrei is fogják viselni, az ártat­lanság színét feltüntető fehér sipkákban, arany díszszel, a mi a méltóságot jelezi. (Derültség a szélső baloldalon.) Ebből áll a büntetés végrehaj­tására hivatott közegeknek az igazságügyi kor­mány részéről való oltalmazása. (Mozgás a szélső baloldalon.) Pedig a t. miniszter úr egyszer szíves figyelmére méltathatná, hogy milyen szerencsét­len azoknak a sorsa, a kik hivatva vannak arra, hogy a büntetéseket szenvedő embereken a büntetéseket végrehajtsák, a kikre azon pillanat­tól fogva, midőn a nnigas bíróság jogérvényesen kimondotta az Ítéletet, az emberek sok ezrének javulása, jövő becsületének ápolása, a becsület­nek az illető saját lelkébe való visszaszerzésé­nek gondja van bízva! És mit tapasztalunk, t. ház? Hogy a hány fegyház van Magyar­országon (Halljuk! Halljuk!) annyiféle a végre­hajtásnak módja. Az egyöntetűség, az egységes irányzat, annyira hiányzik a fegyelmi büntetések alkalmazása, a kedvezmények nyújtása terén, a büntetés végrehajtásában megnyilatkozó bölcses­ség, a kriminalisztikai mély belátás tekintetében amryira különböző, és épen azon körökből, épen a fegyházigazgatók körében, és ezen szak­emberek kebelében már régeu nyilatkozik meg azon óhaj, hogy a magyarországi igazságügyi kormány ne csak díjnokok és írnokok, és fegy­intézetekben szolgáló egyszerűen másoló köze­geknek fokonkénti fejlődése által ilyen polezra jutó egyénekből alkossa meg a szabadságvesz­tés büntetés végrehajtására hivatott fontos kö­zegeknek a táborát, hanem hogy alkosson erre nézve iskolát a t. igazságügyi kormány, és te­kintse hivatásának azt, hogy ezek egyöntetű, helyes és szakszerű kiképzésben részestíljenek, (Élénk helyeslés a sgélső baloldalon.) mert csak így lesz az lehetséges, hogy ezen intézetek is a maguk kellő nívóján álljanak. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) A mi pedig a letartóztatási intézeteket illeti, —. nem tudom, hogy mi nevetségest talál a t. miniszter úr ebben, — ott nagyon szomorú jelenség az, a miről beszédében szintén nem szólt a t, mi­niszter úr, de jelentésében benne van és ebből azt látom, hogy csak azt vette saját jelentéséből a t. miniszter úr beszédébe, a mi mégis kedvező, de sok kedvezőtlen dolog csak a nyomtatott betű némäságá­val hirdeti az igazságügyi kormány tevékenységét, és ilyen pl. az a nagyon szomorú jelenség is, hogy a magyarországi fogházépületek igen nagy része még magántulajdont képez. Mit jelent az, t. ház, hogy magántulajdont képez? Azt mondja a t. minister úr, hogy az államkincstár tulajdonát képező fogházak száma 99, a törvényhatóságok tulajdonát képező fog­házak száma 91, de a magánegyének tulajdona 190 fogház. Mint jeleut az? Ez azt jelenti, mert nem abban van a hiba, hogy nem az államé, hanem, hogy 190 olyan fogház van Magyaror­szágon, a melyben nem lehet a helyes iránynak és a törvény követelményeinek megfelelőíeg he­lyesen végrehajtani a büntetést; 190 olyan fog­ház van, mely lehetetlen, hogy akár az áthelye­zés, akár a beosztás, akár a berendezés szerint az igazságügyi követelményeknek megfelelne. Mert tény az, hogy egy fogház és letartóztatási inté­zet csak akkor felelhet meg a hivatásának, ha már elejétől fogva annak épíílt és arra a czélra rendeztetett be. És azt is látjuk, hogy maga a t. miniszter úr fokozatokat állít fel. Azt mondja, hogy mindezek közt a fogházak közt csak 216 van olyan, mely jó, a többi pedig nem jó. Á t. miniszter úr, ugyan enyhíti a fogalmakat; azt mondja, hogy 216 jó, 1Í2 középszerű és 54 egészen rossz;, de ezen a téren azt hiszem, a mi nem jó, az csak rossz lehet. Mert a mi nem felel meg a hivatásának úgy, a mint kell: az egyáltalában nem felel meg hivatásának. Ebből mi következik? Erdély Sándor igazságügy miniszter: Az, hogy javítani kell! • Visontai Soma: Én ezt azért hozom fel, minthogy a miniszter ár ezt a számot nem emlí­tette fel, és ha a t. miniszter úrral ebben a tekintetben egy nézeten vagyok, én ezt a magam részéről csak konstatálom. És ebből mit látunk? Azt látjuk, hogy ennélfogva ez a törek­vés, hogy a gyermekeket, mint azt a törvény szigorúan megkívánja, elkülönítsük a többi idő­sebb gonosztevőtől, hogy a vizsgálati foglyok­nak őket megillető helyet és berendezést, szaba­dabb mozgást és kedvezményesebb helyzetet ad­junk a fogházakban, ennek a törekvésnek az igazságügyi kormány megfelelni nem tudott. Az a helyzet, a melyben Magyarországon ma egy vizsgálati fogoly részestíl, Európa semmiféle fogházában nem létezik és egyenesen torvény­tiprásuak, jogtalanságnak és a jog semmibevé­telének tekintem, hogy az igazságügyi kormány mind a mai napig eltűri azt a bánásmódot, a melyben Magyarországon az előzetesen letartóz­tatottak és vizsgálati foglyok részestílnek. Na-

Next

/
Oldalképek
Tartalom