Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

576. országos ülés 1896. ínátrczius 9-én, hétfőn. Sb arra téve. A mennyiben egyes tábláknál, sőt egyes törvényszékeknél most eltérő judikatura fejlődnék, a kúriának mindig módjában van és az igazságtigyminiszternek is az intézkedést a tekintetben megtenni, hogy a judikatura egysége meg ne zavartassák. A kinevezési rendszert is kifogás alá veszi a t. képviselő úr. Ez az a pont, a hol még nem találkozott ember, a ki a kinevezési rendszerrel mindenkit kielégített volna. A t. képviselő úr azt mondja, hogy én más rendszert követtem, mint elődöm. Ez határozottan nem áll. Én ugyanazon rend­szerben haladok, ugyanazon rendszert vettem alapul, mint azelőtt volt; ugyanazon irány sze­rint, ugyanazon szabály szerint, ugyanazon kri­tika mellett történik a kinevezés, mint elődöm alatt. Ez tehát nem egyéb, mint látási csaló­dás, mert a mi az én kinevezési rendszeremet illeti, a tekintetben biztosíthatok mindenkit, hogy a legnagyobb objektivitással szigorúan, csak az ügy érdekében dolgozom. (Helyeslés.) Semmiféle személyes érdek, semmiféle jogosu­latlan befolyás az én kinevezésemben, ide mon­dom az utolsó írnokot is, elő nem fordul. Ha méltóztatnak esetet tudni, tessék hozzám eljönni, objektivitásomat a legutolsó írnoki kinevezésnél meg fogom mutatni a képviselő uraknak. (He­lyeslés jobbfclől. Zaj a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Ott van Zsitvay kineve­zése. Azt ígérték, hogy elteszik! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ugron képviselő úr azt mondja, hogy Zsitvay bíró úr eltételét ígértem volna. Soha nem ígér­tem meg az eltételét. Igenis, méltóztattak arról az oldalról az Ő tárgyalási modora ellen pa­naszt emelni. Én ígértem azt, hogy a panaszt meg fogom vizsgáltatni. Ez meg is történt. A kir. tábla elnökét bíztam meg ezzel a vizsgálattal, fájdalom azonban, a kir. tábla elnökének nem lehetett az a szerencséje, hogy Issekutz kép­viselő úr, ki itt a panaszt emelte, meghívására megjelent volna. Ha a képviselő úr előterjesz­tette volna, úgy mint itt tette, az adatokat, ta­lán lett volna eredménye a vizsgálatnak, de mert a képviselő úr ez adatokat be nem szolgáltatta, valami nagy eredményre nem vezetett ez a vizsgálat és semmiesetre sem vezetett arra, hogy ennek a bírónak, a ki a bírói karnak kiváló tagja és a végtárgyalások vezetésére különösen alkalmas, előmenetele megakadályoztatott volna. Bolgár Ferencz: Majd megmondom én, ki az a bíró! Volt alkalmam vele érintkezni. (Mozgás és nagy zaj a bal- és szélső baloldalon,) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, a közbeszólásoktól tartózkodjanak! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Az a bírálata Issekutz Győző t. képviselő úr­nak, hogy a mai rendszer, a melyben külön­böző fokú és fajú bíráknak a törvényszéki bírák különböző fokozataiban helyi előléptetésük van, egyike a legszerencsétlenebbeknek ; azt hiszem, hogy ebben a nézetben itt ebben a házban igen kevesen fognak osztozkodni, mert ez a rendszer egészen jól átgondolt olyan rend­szer, a mely alkalmas a bíróságok képzésére, alkalmas a bíróságok tehetségének kifejtésére, és alkalmas különösen arra, hogy az emberek az igazságszolgáltatás érdekében megfelelő mó­don azon helyen nyerjenek alkalmazást, a hol a legjobb szolgálatot teszik; innen van a helyi előléptetés. Igenis, a törvény előírja, hogy kik azok, a kik helyi előléptetésben részesülnek, a törvény meghatározza a kellékeket. Én ismét azt mondom, hogy egyetlen helyi előléptetésről, a mely tőlem származik, nem tudok, a mely a törvény ezen rendelkezésének meg nem felelne. (Helyeslés.) Azt az állítást, hogy kisebb járás­bíróságoknál, vagy kisebb helyeken ilyen elő­léptetéséket a törvényből nem lehet indokolni, nem fogadhatom el, mert a kérdés nem függ azzal össze, hogy milyen nagy egy járásbíró­ság vagy milyen kiesi, hanem milyen szolgá­latot tesz ott az illető, és ha őt, a ki előlépte­tésre van hivatva, előléptetésre képes, ha azt látjuk, hogy ott jobb szolgálatot tesz, ott hagy­juk, és helyben előléptetjük. (Helyeslés jobbfelől.) Ha a képviselő úrnak valami kifogása volna itt, én ismét hivatkozom az aktákra, és ezen kine­vezések helyességét, objektivitását be fogom bi­zonyítani. (Helyeslés.) A zálogházakról, a büntető perrendtartás­ról beszélt még a képviselő' úr. Azt hiszem, hogy lesz alkalmam, mikor az illető javaslatok ide fognak kerülni, ezekről a dolgokról be­szélni. Azonban a t. képviselő úr beszélt még az előléptetési rendszerből kifolyólag, nem ugyan világosan és megfoghatólag, de a mint az első hallásra a beszédéből kivehettem, azt sejtetve, mintha a mi előléptetési rendszerünk, a mi ki­nevezési politikánk a bíróságokat politikai irány­ban, vagy politikai okoknál fogva az itólet­hozásban — gondolom — vezérelné, vagy ilyes valamit méltóztatott mondani. Röviden összefog­lalva, talán abban kulminál ez a panasz, hogy az igazságügyi kormány tehát az Ítélkezésbe beviszi a polikát. Issekutz GyÖZŐ: A bírói előléptetésekről beszéltem! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a bírói elő­léptetés által függővé teszszük magunktól a bírót és ennek a függővé tevésnek a következ­tében függővé teszszük magunktól politikailag. Issekutz GyÖZŐ: Ez az!

Next

/
Oldalképek
Tartalom