Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

3Q 579. országos ülés 1896. márczius 9-én, hétfőn. Erdély Sándor igazságügyminiszter: A mennyiben ezt a vádat a t. képviselő úr a kormány ellen intézi, én természetesen azt mondom rá, hogy eszem ágában sincs; de nem is helyezek rá nagy súlyt, mert hiszen ilyen vádakhoz meg vagyunk szokva, mindennap előfordulnak és az a megnyugvásunk van, hogy az ily vádak, a melyeknek sok alapja nincs, melyek bizonyíttatlanúl maradnak és bizonyíttatlanúl kell, hogy maradjanak, azok a nagy kö zönségre benyomást, nem igen tesznek, nekünk nem sokat ártanak. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Azonban a t. képviselő urat figyelmeztetem arra, liogy ebben a vádjában egy nagy, súlyosan a latba eső vád rejlik bíróságaink ellen, mert azt méltóztatik ezzel mondani, hogy bíróságainkat függővé lehet tenni magunktól, hogy lehet őket politikailag befolyásolni, (Igás! Ügy van ! jobbfelöl.) következőleg, hogy bíróságaink megvesztegethetők, mert én nekem mindegy, akár pénzért, akár előléptetésért, akár politikai meggyőződésből a bíró nem az igazság és nem a törvény szerint jár el. Ezt a vádat, t. képviselő úr, bocsássa meg, de a bírói kar nevében visszautasítom, (Helyeslés jobbfelől.) A magyar bírói kart függetlenség, megvesztegethetetlenség és objektivitás tekintetében oda merem állítani a világ bármely bíróságával szemben. Kérem a t. házat, hogy a költségvetést elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbjelöl.) Elnök : Issekutz Győző képviselő úr személyes kérdésben kivan szólni. (BalljuJc! Halljuk ! balfelől. Felkiáltások jobbfélöl: Holnap! Holnap!) Issekutz GyÖZÖ: Kérem a t, ház engedelmét, hogy két irányban a mélyen t. igazságügyminiszter úr beszédében felmerült két személyes motívumra való tekintettel, személyes kérdésben szólhassak. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a t. miniszter úr hivatkozott a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával Zsitvay Leó, a budapesti törvényszék elnökének egy végtárgyalási aktusával szemben elmondott beszédemben foglalt támadásra és arra, hogy a kiküldött táblabíró úr meghívására nem jelentem meg. Kötelességem a ház előtt, a hol e kérdés felvettetett, azt a maga való, igaz állásában megvilágítani. Egy Horváth nevezetű — azt hiszem, úgy hívták azt a királyi táblai bíró urat, a ki a vizsgálattal meg lett bízva, felkért egy hozzám intézett felhívásban, hogy egy bizonyos nap délutánján, bizonyos időben menjek el a a királyi táblánál levő hivatalos helyiségébe, avagy írásban terjeszszem elő azon adataimat, a melyek felett rendelkezem, a mennyiben a képviselőházban felhozott állításaimat kibővíteni kívánom. Erre, t. ház, miután ép e nap pártértekezlet is volt . . . Bölöni Ödön: Az nem baj! Makfalvay Géza: Kötelesség ott lenni! Ugron Gábor: Azt hiszi, hogy csak a szabadelvű pártban kötelesség ott lenni, a hol beveszik a halálos mérget is ... . Issekutz GyÖZÖ: T. ház! Senkitől és így Bölöni Ödön t. képviselő úrtól sem fogadhatok el direktívát a kötelességteljesítésre nézve, mert gaját kötelességnézetemet mindig egyéni meggyőződésem szabja meg (Helyeslés baloldalon.) Miután tehát nekem semmi hozzáadni valóm nem volt ahhoz, amit a képviselőházban elmondottam, és mivel abban az időben különben sem jelenhettem meg, bárha sajnáltam, mert legalább az etikett szempontjából is kívántam volna a kiküldött vizsgálóbír.á úr előtt megjelenni, szükségnek találtam, hogy kimentsem magamat. Noha közel egy éve, hogy ez az eset történt mégis talán szószerint idézhetném, a mit akkor válaszoltam. Megírtam, hogy én a képviselőházban nem mint az illető elnök ellen vádaskodó egyén léptein fel, hanem, mint képviselő az igazságügyi kormány figyelmét hívtam fel olyan dolgokra, melyek a magyar igazságügynek kompromittálására alkalmasak, hogy a mit a képviselőházban mondtam, azt teljesen fentartom és a mennyiben azok közül bármit is az illető elnök úr letagadna, . . . (Zaj a jobboldalon.) . . . hajlandó vagyok magam is megjelenni tanúskodásra, sőt a tárgyalás alkalmával jelen volt képviselőtársaimra is, mint tanukra hivatkoztam Éu az illető királyi táblai bíró úrhoz intézett beadványra soha újabb felhívást nem kaptam, ezt az ügyet soha többé fel nem hoztam; én, mint képviselő, akkor kötelességemet teljesítettem, én ezzel az elnök úrral többé nem foglalkoztam. Ha meghíva lettem volna újabban, ha jelezve lett volna az, hogy szükséges bizonyítási anyagot szolgáltatni, akkor továbbra is figyelemmel kisértem volna az ügyet. Ezek azok miket e tekintetben elmondani kívántam. Mégis kötelességem a magyar bírói kar tekintélye és reputáeziója érdekében, hogy az igen t. igazságügyi miniszter úr beszédének azon részére megjegyzésemet megtegyem, hol a személyes vonatkozás a személyes kérdés való megjegyzéseimet indokolttá teszi, és ez az, midőn szükségesnek látta, hogy a bírói kar függetlensége és megvesztegethetlensége ezímén emeljen szót, mintha én súlyos vádat emeltem, hogy a bíróságok ítéleteikben a politikai hatalom által befolyásolhatók. Szavaim határozott félreértése, tiszteletből nem mondom, hogy félremagyarázása volt az igen t. igazságügyi miniszter úr erre vonatkozó megjegyzése. Az egész beszédemben én nem a bírák Ítéleteitől, bírói