Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-579
57!). országos ülés 1896. márczius í)-én } hétfőn. 27 míí megalkotását vezetni szándékozom. (Helyeslés a jobboldalon.) Nemcsak az igazságszolgáltatás szempontjából, de politikai szempontból is igen fontos momentumnak tartom a magyar magánjog kódexének megalkotását. Felhozatott itten ég jól tudom én is, hogy Magyarország területe ma különböző jogterületekre van felosztva. Az ország egységének, az ország konszoliäácziójáuak nagy, politikai érdekéből igen fontos dolog az, bogy ezen kodifikáczió mielőbb megtörténjék. Az én buzgalmamon ennek mielőbbi megtörténte és előterjesztése múlni nem fog; nagyon természetes dolog, hogy ez a munka, a mely más államokban 25—30 évig készül, itt sem fog egy esztendő alatt a ház elé kerülhetni ; azonban mindent elfogunk követni, hogy sokkal rövidebb idő alatt, mint ez másutt történt, legyen itt előkészítve. (Helyeslés a jobboldalon.) Holló Lajos: Kik csinálják ? ! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Benn volt a hírlapokban, de különben megmondhatom, ha kívánja. Ezen kivűl mint igen sürgős törvényhozási teendőket, jelzem a következőket. (Halljuk ! Halljuk!) Első sorban a zsellértelkek megváltására vonatkozó törvényjavaslatot kell rövid idő alatt a t. ház elé terjesztenem, aztán a büntető perrendtartás életbeléptetésére és az esküdtszékek szervezetére vonatkozó törvényjavaslatokat. Ezek az előkészítésnek már nagyon előrehaladt stádiumában vannak és közelebb be fogom terjeszteni a t. háznak mind a hármat. (Helyeslés a jobboldalon.) Még ennek az esztendőnek el nem halasztható teendője a határőrvidéki birtokviszonyok rendezésére vonatkozó, Szivák Imre t. barátom által is megsürgetett törvényjavaslat is. Ennek a tárgyalását a belügyminiszter úrral már befejeztem, egy végső erős revízióra vau még csak szükség és remélem, hogy még ez év folyamán befogom ezt terjeszthetni. Szintén nagyon sürgős teendő a szövetkezetről szóló törvényjavaslat előterjesztése, a mely közgazdasági érdekben igen sok oldalról sürgetve van, és belátom, hogy nehezen halasztható. (Úgy van!) Jól tudom, hogy még ezen kivíü igen sok teendő vár a kodifikáczió terén az igazságügyi kormányra, azonban, t. ház, mindezekat, úgy a mint magam is jónak találnám, megvalósítani egyszerre nem lehet, túlterhelni reformokkal az igazságügyi közegeket nem kívánatos. Még ha magam el is tudnám készíteni, akkor is kénytelen volnék egy bizonyos szukczessziv fokozatosságot követni, hogy közegeink a reformok által túlhalmozva ne legyenek. Igenis, szükség van ezekre ; a múlt évi költségvetés alkalmával tartott beszédemben én magam mutattam rájuk. Azt a programmot, melyet akkor elmondtam, minden részletében, ezen feltétel alatt, a mint most kifejteni szerencsém volt, fentartom és fokozatosan megvalósítani akarom. Mindenesetre különös súlyt helyezek arra, hogy az általános perrendtartás mielőbb megvalósíttassák és életbe léptettessék. Ennek sem a megkészííése, sem az életbeléptetése nagyobb nehézséggel most már járni nem fog, és én nem zárkózom el attól, hogy rövid idő alatt, mihelyt időm engedi, ezt a reformot soron kivtíl előfogom venni. Még egy pár szót az ügyvédségről. (Halljuk! Halljuk!) Az ügyvéd és bíró a jogszolgáltatásnak egyenrangú faktorai. Hogy jogszolgáltatásunk teljesen kifogástalan legyen, feltétlenül ' szükséges, hogy a jogkereső nagy közönség az ügyvéd irányában ugyazon megbecsüléssel és bizalommal viseltessék, mint a bíró irányában. Jól tudom, t. ház, hogy e tekintetben reformra van szükségünk, mert hisz a jogszolgáltatás terén felmerülő panaszok igen nagy része az ügyvédség terhére esik. Törekvésemnek és gondomnak tárgyát képezi az e téren való reformok létrehozatala. Kijelentem azonban, t. ház, hogy én az ügyvédség reformját nem az ügyvédi rendtartás újjá alkotásában vagy revíziójában keresem, mert az ügyvédi kamarák szervezete, azok eljárása, ügyvédi cpialifikáczió, fegyelmi eljárás, ezek mind lényeges dolgok s szolgálhatnak az ügyvédi állás emelésére, de nézetem szerint csak másodsorban; az ügyvédség tekintélyét, állásának és hivatásának megfelelő erkölcsi súlyát, a közönségnek az ügyvédség iránt való bizalmát más törvények, különösen a peres eljárásokat szabályozó tö:vények vannak hivatva első sorban megvalósítani és emelni. Az igazság kiderítésének, a jog kiszolgáltatásának nagy munkájában a bírónak az ügyvéddel közvetlenül és személyesen kell érintkeznie; a büntető perrendtartásban a védelmet a váddal a lehetőség határain belül egyenlő jogokkal kell felruházni; működjék az ügyvéd a bíróval együtt a nagy közönség ellenőrzése alatt. Ezek azok az elvek, melyek megvalósításában én az ügyvédség reformját látom és keresem. Ezek az elvek a büntető perrendtartás javaslatában, mely a ház előtt fekszik, már meg vannak valósítva; meg fogom azokat valósítani a polgári perrendtartásban is és|minden idevágó törvényben. E mellett nem zárkózom el az előtt, hogy a készen levő javaslat és a beérkezett vélemények figyelembe vételével az ügyvédi rendtartás némely lényeges hiányai és kiáltó hibái javíttassanak és reformáltassanak. Mielőtt befejezném beszédemet, még egy bejelentést kell tennem. (Halljuk! Halljuk!) A beÍ*
