Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-579
fc ? 579. országos ülés 1896. márczins 9-én, hétfőn. a másik statisztikai adat szerint a sommás perek még akkor is, ha a felebbezési és felülszolgálati fórumokat igénybe veszik, hat-tíz hónap alatt végleges befejezést nyernek, a mi az előbbi állapotokhoz képest mindenesetre igen szép eredmény. A kir. ítélőtábláknál az ügymenet épúgy, mint a judikatura, igen örvendetes jelenségeket mutat, és örömmel jelenthetem ki, hogy kir. ítélőtábláink teljesen rendben vannak. Részint saját tapasztalatomból, részint a statisztikai adatok alapján, mely szerint a megváltoztató ítéletek száma apadóban van, azt konstatálhatom, t. ház, hogy a kir. Ítélőtáblák Ítéletei ágy külformájuk, mint béltartalmuk értéke tekintetében emelkedtek. A mi pedig az ügymenetet illeti, e tekintetben elég hivatkoznom arra a körülményre, hogy ez évi január hó végén az összes kir. ítélőtáblák hátraléka nem volt több, mint 7000. A ki már most ismeri, t. ház, a mi kir. Ítélőtábláink 35 éves történetét, az méltányolni fogja ennek a statisztikai adatnak nagy fontosságát az igazságszolgáltatás gyorsaságára való kihatásában, mert míg azelőtt a hátralékok 18.000 és 42,000 közt ingadoztak és egy évnél tovább, sőt sokkal hosszabb ideig is kellett várni egy-egy per elintézésére: ma a kir. tábláknál átlag szólva egy hónap kell az elintézéséhez. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Érezhető kihatása van ennek az igazságszolgáltatás gyorsaságára már ma is; ezt minden oldalról halljuk, ezt el méltóztatnak ismerni. Nem az tehát az ok, a mi felhozatott, hogy a felebbezés korlátozva vagy megnehezítve van, hanem ennek oka épen azon momentumokban rejlik, a melyeket részint az első-, részint a másodfokú bíróságoknál felhozni szerencsém volt, Sajnálatomra, a kir. kúriáról ugyanezt nem mondhatom. Ez a magas testűlet még ma is a hátralékokkal küzd. Azok a hátralékok, melyek az első bíróságnál az utolsó időben feldolgoztattak, ma itt vannak megtorlódva. A múlt év végén a kúria hátraléka a 15.000-et meghaladta. Megnyugtatásul azonban mondhatom, t. ház, hogy ez az állapot csak időleges. Én bizton remélem, (Halljuk! Halljuk!) hogy már a f. év végéig ezen állapoton segítve lesz, és két körülményre alapítom e reményemet: az egyik az, hogy a múlt év végén a kisegítő bírák számát 8-czal szaporítottam, (Halljuk! Halljuk!) a másik pedig az, hogy a sommás eljárás a kir. kúria ügymenetében ebben az évben fogja éreztetni leginkább kihatását. Hogy ez a számításom és reményem nem alaptalan, mutatja már azon körülmény, hogy az utóbbi két hónapban a kir. kúria ügyforgalma több mint 2000-rel apadt és a hátralék ma alig haladja felül a 12.000-et. Ha tehát a haladás ekként jelentkezik, akkor az a reményem, hogy az év végével rendbe jövünk, teljesedni fog. Ha azonban, figyelemmel kisérve a dolgot, azt látnám, hogy az eddigi intézkedések nem elengedők, meg fogok tenni mindent, szükség esetében a törvényhozás elé is fogok jönni, hogy ez a tarthatatlan állapot a kúriánál megszűnjék. (Helyeslés.) És hogy a kép, melyet a t, ház elé terjeszteni szándékomban van, teljes legyen, kifogok még térni az igazságszolgáltatás egyes ágaira is. (Halljuk! Halljuk!) A rendes polgári perekről az imént már volt szerencsém megemlékezni. Most itt nincs egyéb mondani valóm, mint hogy ezeknek a rendes folyamatban tarthatása végett mindenesetre szükségünk van arra, hogy polgári perrendtartásunkat a rendes perekre nézve is mentől előbb reformáljuk. Fölemlíttetett és panasz tárgyát képezte az úrbéri perek kérdése, különösen az erdélyi részekben. E tekintetben sok panasz merült fel már az előbbi évek folyamán. A baj egy részén az által már segítettünk, hogy a bírói létszámot szaporítottuk, a minek következtében el van érve az, hogy ma a törvényszékek legnagyobb részénél a perek, legalább úgy, mint az eljárás előírja, rendben mennek. Általában ezen perek lefolyása azonban szerintem is igen hoszszas és nehézkes. E tekintetben a múlt év folyamán már elrendeltem az egyes perek minden szakára kiterjedő tüzetes vizsgálatot. A jelentések beérkeztek, s mihelyt alaposan meggyőződtem arról, hogy hol a hiba, és hol kell segíteni, mindent meg fogok tenni, hogy a perek menete gyorsítíassék, mert a panaszok legnagyobbrészt e részben alaposak. És ha e tekintetben intézkedések megtételének szükségét látom, e végett esetleg a törvényhozáshoz is fogok fordulni. (Helyeslés.) Minduntalan halljuk a panaszt és nem mindig alaptalanul, a telekkönyvek tekintetében is. A telekkönyvi ügymenet, mint előbb szerencsém volt mondani, valami sok kívánni valót nem hagy fenn, mert a beadványok elég gyorsan nyernek elintézést Hibásak és panaszra okot adnak azonban maguk a telekkönyvek. Ennek azonban egész története van. Mert, mint méltóztatnak tudni, ez az intézmény az ötvenes években hozatott be Magyarországba, a hatvanas években mint idegen intézmény nem nagy népszerűséget vitt át és hanyatlásnak indult. Elősegítette ezt az, hogy a hagyatéki eljárás kötelező volta megszűnt; elősegítette különösen a népünknél tapasztalt ismeretes indolentia, a melynél fogva ingatlanát ötödik, hatodik kézre ruházza át és a telekkönyvet rendbe nem hozza. Ennek természetes következménye, hogy a telekkönyv igen sok esetben nem felel meg a
