Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-589

589. országos ülés 1896, márczius 20-átt, pénteken. 269 teljesen megfelel a követelményeknek és az értök hozott áldozatok nem voltak hiábavalók. A mi a kiképzést illeti, honvédségünk tisztikara oly szorgalommal, kitartással, odaadással és hazafisággal jár el, a mely párját ritkítja. (Éljenzés balfelöl.) S ha — mint a költségvetésben olvasom — ez évtől fogva a honvédgyalogságnál is épúgy, mint a lovasságnál már megtörtént, a két évi aktiv szolgálat fog behozatni; honvédségünk kiképzése teljesen egyenrangú lesz minden más hadsereg kiképzésével. Akkor azt hiszem, a honvédtisztikar szorgalma és odaadása meg fogja oldani a két évi szolgálat problémáját is, bebizonyítva, hogy így is lehet jól kiképzett katonai anyagot produkálni. A mi az organizácziót illeti, ez is, a menynyire a viszonyok megengedik, teljesen ki van dolgozva. Tovább menni, ez organizácziót tovább kiépíteni, addig, míg a magyar képviselőház nem hozza meg azon nagy áldozatokat, melyek a műszaki csapatok és tüzérség felállítására szükségesek, egyáltalán nem lehet. De ha ez igj van, ha a honvédség organizációja ki vau építve és ha a honvédségnek kiképeztetése jó, mire vezethető is vissza az, hogy ott is, a hol eddig ezt észrevenni nem lehetett, az utolsó időben a honvédség értékére nézve még sem uralkodik az az egyetértés, az az egyforma nézet, a mely eddig uralkodott? Mire vezethető például vissza az, hogy a míg eddig a t. ház minden egyes pártja kivétel nélkül megszavazta a honvédség fentartására szükséges költségeket, ebben az évben az ellenzék nagyobb része nincsen abban a helyzetben, hogy a honvédelmi költségvetést elfogadhassuk? (Helyeslés a baloldalon.) Mire vezethető ez vissza akkor, a mikor itt a legmelegebb szavakkal konstatáljuk a honvédség kiképeztetés jóságát ? Egyszerűen arra, hogy a milyen jó a honvédség kiképeztetése, épen olyan rossz a vezetése. (Igaz! Úgy van a baloldalon.) A honvédségnek a vezetése teljesen elavult, visszamaradt és nem is konczentrálja figyelmét egészen a katonai ügyekre, hanem a politikára adja magát. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Feltűnik, hogy míg a hadügyminiszter ténykedését csendben folytatja és nevét csak akkor halljuk említeni, ha valami katonai tevékenységéről, valami organizáczióról van szó, a magyar királyi honvédség vezetőinek neveivel minden politikai akcziónál találkozunk. Ez arra mutat, hogy a honvédségnek jelenlegi vezetése oly eszmekörben mozog, mely katonai szempontból nem helyes, a mi még súlyosabbá teszi azt a hibát, hogy katonai felfogásai is már ósdiak. Mernék fogadást tenni rá, hogy ha leszavaztatnák a honvédség tisztikarát, annak nagy többsége igazat adna nekem abban, hogy a honvédség jelenlegi vezetői, a milyen jók voltak talán azelőtt, a korral nem haladva, nem tanulva, nem képesek ma már a kor katonai követelményeit megérteni, nem bírják a friss, élénk életet a honvédségbe beleönteni, a melyre szükség volna és a mely minden katonai testületnél feltétlenül szükséges. Helfy t. képviselőtársam is, a ki pedig a honvédelmi költségvetést, ellentétben a 48-as párt másik árnyalatával, elfogadni jónak látta, maga mondta, hogy lelket, életet kell a honvédségbe önteni és kijelentette, hogy a honvédség vezetésével nincs megelégedve, s noha minden katonai momentumra nem akart kiterjeszkedni, kifejezést adott annak a meggyőződésének, hogy a honvédségben a szükséges friss élet, a mely kívánatos volna, fel nem található. Gondoljunk vissza arra az időre, a mikor még a honvédség egészen fiatal volt, mily friss élet uralkodott akkor ottan, míg ellenben most József főherezeg nevét kivéve, ott még nincs is olyan katonai név, a melynek hallatára a honvéd katona szíve hangosabban dobbanna meg. Olyan neveket talán találhatnánk, a melyek hallatára megdöbbennének. Igaz, hogy akkor a helyzet sokkal jobb volt; a honvédségnél akkor olyan nevekkel találkoztunk mint gr. Andrássy Gyula, Máriássy, Hollán, Dobay, Henneberg, Pacor, Görgey Kornél, Kovács stb. Ha ma körülnézünk, nem találunk senkit, akit az ország jobban ismerne. Azt nem mosidom, hogy nem volnának a honvédségben ma is' ilyen emberek, kik ilyen érvényre tudnak emelkedni és népszerűséget szerezni, de a honvédség vezetősége hogy saját fogyatékosságát és a mai korban való hasznavehetetlenségét ki ne mutassa, bizonyos pressziót gyakorol azokra, és nem hagyja őket felszínre jönni. Nézzük meg csak azokat a roppant nyugdíjazásokat, mik a honvédségnél történtek; ezek beszélnek legjobban állításom mellett. Alig találunk honvédtisztet, ki valami hírnévre tudott volna vergődni, pedig a hírnév is nagy faktor egy hadseregben. Nem az a legjobb katona, ki a katonai [tudományokat a legjobban fejében tartja, hogy aztán háború esetében talán nem tudja felhasználni. Baratieri olasz tábornok, ki az abessziniak ellen harczolt, tudományilag egyik legképzettebb tábornoknak tekintetett [az olasz hadseregben. A bizalom, melylyel a katona a név iránt viseltetik legtöbb esetben többet ér a legnagyobb katonai tudománynál. Elelsheim Gyulay táborszernagy sem volt a hadseregnek tudományosan legműveltebb katonatisztje, de az egész világon mindenki kitűnő lovassági hadvezérnek tekintette és egyetlenegy katona sem találkozott abbau a hadtestben, melyet vezetett, ki bizalommal nem viseltett volna iránta, s nem tudta volna, hogy az