Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-589
270" 5 ^ 9, ovBxkgoa ülés 1896. mározlus 20-áiij pénteken. az ember, ki engem rezet, czéltudatosan vezet és tudja, hogy mit akar. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Lits képviselőtársam, szóba hozta Zoltán altábornagy esetét, A t. miniszter úr azt mondta, hogy ez nem tartozik ide, de én abban a nézetben vagyok, hogy ha ebben a budgetben tőlem kérik azokat az Összegeket, melyek Zoltán altábornagy nyugdíjára szükségesek, nekem jogom van kérdezni azt, hogy mi az oka annak, hogy nyugdíjazták, (Igazi Ügy van! a bal- és ssélsöbaloldalon.) Gr. Zichy Jenő: Hasznavehető ember! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Hát tessék alkalmazni ! (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Bolgár Ferencz* Én Zoltán altábornagy úrnak qualitását mint lovas-tábornokot egyáltalában nem ismerem. Egyet azonban tudok, és ez az, hogy mindenki intelligens katonának tartotta, s a legjobb férfikorban van, melyben az államnak még nagy hasznára válhatott volna. Hogyha az ő nyugdíjazásának más oka nincs, mint az, a mit a honvédelmi miniszter úr egyszer felszólalásomra mondott, hogy nem birja el egy csapattest élén a lovaglást, miért nem helyezték át a gyalogsághoz; miért nem nevezték ki kerületi parancsnokká? Mert erre feltétlenül alkalmas lett volna. De Zoltán tábornok neve Magyarországon bizonyos népszerűséggel birt, és ez nem tetszett. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Mindenki csak egész természetesnek tartotta volna, ha őt egy honvéd kerület élére állítják. Gr. Zichy Jenő: Ötvenkét éves ember! B. Fejérváry Géza: Nem igaz, nem áll, 58—59! Bolgár Ferencz : Mig a közös hadseregnél ha az 1896-iki költségvetést megnézzük a nyugdíjakra vonatkozó tétel 126.000 frttal emelkedett a múlt évvel szemben, pedig ott száz- és több millióról van Szó, addig a magyar királyi honvédségnél a hol az összes rendes és rendkívüli kiadások 17 millió frtot tesznek ki, újonnan 60.000 frtot kérnek ezen a czimen. Tehát a fele annak, a mi a közös hadseregnél kéretik De ettől eltekintve, mig 1889-ben, a honvédelmi kormány 437.000 frtot követelt nyugdíjak czímén, 1896-ban már 748.000 frt kér tehát 311,000 frttal vagyis 7 év alatt 71°/o-kal többet, mint 1889-ben. Ezt egészséges viszonynak nevezni nem lehet, t. ház. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Minden egyes nyugdíjazásra 1000 frtot számítva 311.000 frt nyugdíj-emelkedésnél az utolsó 7 évben] nem kevesebb, mint 311 tisztet kellett nyugdíjazni. Ha ehhez még hozzá veszem azt, hogy hányan haltak el időközben a nyugdíjazottak közül, hát azt lehet mondani, hogy majdnem annyit küldenek minden esztendőben nyugdíjba, a hányan a Ludovika-akadémiábóí kikerülnek. Mindennek okát, t. ház csakis a vezetésben kell keresni. Én arra a meggyőződésre jutottam, ugy látom, azt hallom a&októl, a kiket kérdeztem, hogy rossz a vezetés és a t. honvédelmi kormány nem tud felemelkedni a kor magaslatára, nem fogja fel a kor szellemét, nem érti meg többé tisztikarát, nem tud abba friss erőt önteni, nem hagyja fejlődni azért, nehogy valaki ott kitűnjék, mert fél attól, hogy minden kimagasló alak őt vetteti el. De hát, t. ház, hogy a t. honvédelmi kormány nem bir kellő értelemmel arra, hogy a honvédség szellemi erejét irányítsa, azt legjobban mutatja, az, hogy még a tiszteknek kiképeztetését sem tudja kellőleg vezetni. Tudjuk, t. ház, hogy a hadseregben fennállott egy úgynevezett törzstiszti tanfolyam. Ez időközben elvesztette hitelét olyannyira, hogy a hadügyi kormányzat annak eltörlését határozta el, és mint átmenetet, ezt a tiszti tanfolyamot, mely ezelőtt egy évig tartott, később hat hónapra szállította le. A m. kir. honvédségnél mindig fentartották egészen a régi modorban a ÍO hónapi tanfolyamot. A múlt esztendőben a hadügyi kormányzat arra határozta el magát, hogy ezen törzstiszti tanfolyammal egészen beszünteti, mert abszurdum is, hogy idősebb kapitányokat, meglett embereket az iskolapadra ültessenek, elhatározta tehát a hadügyi kormány, hogy úgynevezett hadtesti tiszti iskolákat állít fel, melyekbe a rangidősebb főhadnagyok kerülnek. A m. kir. honvédségnél nem tudták magukat ebbe a reformba beleélni, hanem úgy tüntetve fel a dolgot, mintha az anyaga a honvéd tisztikarnak gyengébb volna, mint a hadseregé, a mi mindenesetre az önérzet emeléséhez nem fog hozzájárulni, a réginél maradtak. Ezt a törzstiszti tanfolyamot tovább is fentartották avval a különbséggel, hogy eddig mindenkinek 10 hónapig kellett benn lenni, most 8 hónapig lesz benn és a mig addig mindegyik azon lakbért húzta, a mely járt neki azon helyőrségben, melyről be lett rendelve, addig most a budapesti lakpénzt fogja kapni. A míg a hadügyi kormányzat egy egészen új, életbevágó, a hadsereg követelményeinek egészén megfelelő organizáczióhoz nyúlt, a mely minden tekintetben hivatva van a hadsereg szellemi qualitását emelni, addig a t. honvédelmi kormány úgy orgauizálta az ő törzstiszti tanfolyamát, hogy az illetékeket némileg megváltoztatta. Különben épúgy be lesznek rendelve ezek a kapitányok mint előbb, pedig nem is lehet mondani, hogy ezek idősebbek volnának, mint a közös hadseregbeliek, mert most az utolsó években az elő-
