Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-589

2gg 589. országos ülés 1896. márczins 20-án, pénteken* ha valakit őrnagygyá léptetnek elő, hatszáz frt lóbeszerzési átalányt kap, holott már a másod­osztályú kapitánynak magasabb a fizetése. Megemlítem, hogy tudomásom szerint évek előtt elhatároztatott a közös hadseregnél a gya­logos századosok lovasítása. A kapitányok saját költségükön be is sze­rezték lovaikat, azonban nagy részük lótápot még ma sem kap a kincstartó], nagyon ( sok százra megy a közös hadseregnél, azon kapitá­nyok száma, kiknek a lótáp még ma sem jár ki, a lovat beszereztették velük azonban a saját­jukból kénytelenek tartani azt. Ez nincs rendén; ha már egyszer a törvényhozás megszavazta számukra a lótartást, ne vonja meg tőlük a had­ügyminisztérium. Ezek után, t. ház, én részemről a honvé­delmi költségvetést általánosságban úgy, mint eddig, elfogadom, és kérem a t. házat, hogy határozati javaslatomat becses figyelmére mél­tatni szíveskedjék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Berzeviczy Albert alelnök fog­lalja el.) Elnök : Az ülést újra megnyitom. Illyés Bálint jegyző: Bolgár Ferencz! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Bolgár Ferencz: T. ház! Azt hiszem, mindenki egész természetesnek fogja tartani, hogy a honvédség 1896. évi költségvetését össze­hasonlítva a törvényhozás által 1895. évre meg­szavazott összegekkel, megint jelentékeny emel­kedést találunk, mert hiszen ahhoz már hozzá vagyunk szokva hosszú évek óta, hogy minden új költségvetésben emelkedéssel találkozunk. Ha a költségvetés számadatait nézzük, úgy a jövő esztendőre a honvédelmi kormány által ugyan­csak 17.255,000 frt kéretik, míg 1895 re 17,671.000 frt volt megszavazva, így [tehát csekélyebb összeg, de ha tekintetbe veszszük, hogy a múlt évi költségvetésben még szerepelt 400.000 frt a rokkant honvédek számára, a mely összeget most a miniszterelnöki tárczába tettek át, és hogy a rendkívüli költségvetésbe be volt állítva 600.000 frt, a hátralékos ujon­ezok kiképezésére, a mi együttesen 1 millió frtot teszen, akkor tulaj donképen a jelen évi költségvetés a múlt évi költségvetéssel szemben 584.000 frt emelkedést mutat. Mint mondom, nem csodálkozom ezen emelkedésen, mert ha körültekintünk, egész Európában az internaczio­nális politikai viszonyok olyanok, hogy minde­nütt a hadügyi költségvetések emelkedése szük­séges, miután minden állam folytatja a további szervezkedést. Nálunk is épen úgy, mint a hon­védelmi költségvetésnél, a hadsereg költségveté­sénél is nagy emelkedéssel találkozunk. A had­sereg viszonyairól jelenleg nem akarok beszélni, mindazonáltal kötelességem konstatálni, hogy minden jel arra mutat, hogy a hadseregben nagyon erélyesen és szorgalmasan dolgoznak és a hadügyi kormányzat egész munkálkodása azt a benyomást teszi, hogy végre a hadseregben konszolidált állapotok léteznek, a melyek kell, hogy minden őszinte hazafit megelégedéssel tölt­senek el. Igaz ugyan, t. ház, hogy azon maga sabb "tisztek száma, a kik háborúban vettek részt, a hadseregben, évről-évre csekélyebb lesz; de hiszen ettől félnünk annyiban nem kell, mert a többi államoknál ez épen igy van és Orosz­országot kivéve, ma alig van már hadsereg, melynek egy tábornoka ebben a rangban mű­ködött volna nagyobb háborúban. Kisebb kolo­niális háborúk, tekintve esetleges európai komp­likácziókat, tekintetbe alig jöhetnek; különben e részben nálunk is vannak magasabb rangú oly katonák, a kik az okkupáló hadjáratban részt vettek, a mely hadjáratot mindenesetre egyenrangúnak lehet nevezni egy koloniális hadjárattal. Másrészt utalok arra is, hogy pél­dának okáért Poroszország, mikor első, a német császárságot eredményező győzelmeit aratta, szintén egy 50 éves békés múltra tekin­tett vissza és katonai vezetése mégis jobbnak bizonyult, mint más hadseregeké, a melyeknek nagy hadi tapasztalatai voltak. Más tekintetben azt is megelégedéssel konstatálom, hogy minden megtörténik a hadseregben az intelligenczia fej­lesztésére és egy jó, igazi katonai szellem ne­velésére. Nagyon sajnálom, hogy a hadsereg magyar részébe a magyar szellem nem vitetik be, a mi azt aránytalanul erősebbé, használhatóbbá tenné. (Úgy van ! a baloldalon.) De csupán a katonai szellemet tekintve, nagy erőfeszítések történnek a hadseregben, hogy e szellem minél frissebb és éberebb legyen. így bármily áldozatokat hozunk a hadsereg fen tartására, megvan legalább az a megnyugvásunk, hogy e költségért igazán megtaláljuk a kellő ellenértéket. A mi a magyar királyi honvédséget illeti, itt is első sorban csak azt akarom vizsgálni, megtaláljuk-e mindenben a kellő ellenértéket azon nagy áldozatokért, melyeket az ország min­dig oly örömmel szavazott meg a honvédségre ? Ma honvédségünk már annyira kifejlődött és megerősödött, hogy teljesen megengedhető vele szemben a kritika és azért senkisem fogja két­ségbe vonni, hogy szivünk most is ne érezne oly melegen e nemzeti intézmény iránt, mint azelőtt. Ha a honvédség kiképzését és organizáezió­ját vizsgáljuk, elmondhatjuk, hogy mind a kettő

Next

/
Oldalképek
Tartalom