Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-589

589. országos ülés 1898. márezius 20-án., pénteken. 26 7 tekezéa is. Ez is kitesz vagy 1,500.000 forintot. Kifizetett ezen adósságból miniszter úr a mondott idő alatt 4,584.000 frtot. Le volt teiiát kötye még a csapatok czímének »Ruházat és felszerelésk rovata az 1894. év végén 3,082.000 forintig. T. ház! A legutóbbi időben annak voltunk tanúi, hogy a közoktatási tárczánál előirányzat nélkül elköltetett néhány százezer forint miatt elkeseredett harez folyt a házban, most itt körülbelül 9 millió előirányzat nélküli kiadással állunk szemben. De daczára ennek, azt hiszem, hogy a tisztelt túloldal ezen előirányzat nélküli gazdálkodást sem fogja perhorreszkálni. T. képviselőház! Én nem a t. honvédelmi miniszter úrtól veszem rossz néven ezen előirányzat nélküli gazdálkodást, hiszen a honvédelmi miniszter úr iparkodott kellő felszereléssel ellátni a honvédséget, úgy a hogy épen módjában állott, hanem okolom az akkori kormányzatot, hogy ilyen gazdálkodást megtűrt, okolom a számvevőszéket hogy ellenőrzési kötelességet nem kellő módon teljesítette, és szemrehányás illeti a zárszámadási bizottságot, hogy ilyen dolgot hat éven keresztül észre nem vett. (Igazi Ügy van! Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház ! Hogy az ilyen előirányzat nélküli gazdálkodásnak a jövőre nézve elejét vegyük, bátor leszek egy határozati javaslatot benyújtani, melyet elfogadásra ajánlok. Nem fog ártani senkinek és méltóztassék elhinni, hogy a törvényhozás budget-jogának a megóvása szempontjából szükséges dolog. Itt bátor leszek még reflektálni az előttem szólott megjegyzésére. (Halljuk!) Lits Gyula képviselő úrnak abban, a mit a nyugdíjazásokra vonatkozólag mondott, igaza van, mert csakugyan én magam is tudok eseteket, hogy oly magasabbrangú tisztek, a kik szolgálatra már nem igen lehettek alkalmasak, — abból gondolom, hogy nagyon gyorsan nyugalmaztattak, — a honvédséghez mégis át lettek véve. A miniszter úr tagadólag int, de neveket említek, egy például Ulmanszky ezredes volt, ki 40 évig szolgált a közös hadseregben, mint ezredes átvétetett és igen rövid id8 múlva, mint tábornok nyugdíjaztatott a honvédségnél, és fizeti a nyugdíjat a magyar kincstár. Lits Gyula t. képviselőtársam megemlített egy tisztet, a ki átlépett a honvédséghez, rögtön a törzstiszti tanfolyamba vezényeltetett és nagyon rövid időre nyugdíjazva lett, hogy miért lett nyugdíjazva, nem tudom, de ennek a" nevével is szolgálhatok, úgy hiszem nem csalódom, Szimet András kapitány volt. Abban is teljesen igaza van Lits Gyula t. képviselőtársamnak, hogy a Ludovika akadémiában a növendékeket nagyon urasán nevelik. Tapasztalatom szerint úgyis van. Privátim magam is többször felhívjam erre a honvédelmi miniszter úr figyelmét, azok a fiatal emberek inkább uraknak, mint katonáknak neveltetnek úgy, hogy ha kilépnek a csapatokhoz, a hol minden erkölcsi és anyagi erejükre szükség van, nem találják meg a csapatoknál az akadémiai élet folytatását, elmegy a kedvük, elzülleuek, ott hagyják a katonaságot. Ha a t. honvédelmi miniszter úr ezt kétli, mindjárt eszébe fogom juttatni. 1887. vagy 88-ban kerííltek ki az első Ludoviczéumisták a csapatokhoz. Azóta ezeknek igen nagy perczentje tönkrement különféle okokból, de leginkább adósság csinálások miatt. Emlékezhetik rá a t. honvédelmi miniszter ór, hogy már kétszer is mentek titkos vagy nem titkos — ez nem lényeges —• rendeletek a esapatparancsnoksághoz, hogy a Ludoviczéumból kikerült tisztekre nagy felügyelettel legyenek és bizony-bizony ezen fiatal urakra vigyázni kell. A tönkremenésnek okát a nagyon uras nevelésben találom. Méltóztassanak őket úgy nevelni, mint a közös hadseregbeli hadapródokat, meg leszünk nyugodva és egész más emberek lesznek. Arra is tudnék a gyakorlati életből eseteket felhozni, hogy ezek a fiatal emberek — tisztelet a kivételeknek — nem is fogják fel komolyan hivatásukat, a hadgyakorlatokat inkább tréfának és gyerekjátéknak tekintik. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter.- Fiatal emberek! Tóth Ernő: De ha kellőleg nevelik őket a Ludovika-akadémiában, mint kemény katonákat, akkor nem fogják a hadgyakorlatokat nevetségesnek, játéknak és tréfának tekinteni. A közös hadseregbeli áthelyezéseknél is elővigyázónak kell lenni, mert tudomása van arról, hogy ha egy jó minősítvényíí, használható tiszt a közös hadseregből a honvédséghez akar átlépni, legtöbb esetben lebeszélik őt elöljárói, a mi nagyon természetes is, mert nem szívesen eresztenek el egy jó tisztet a saját kebelükből, míg azokat, kik nem felelnek meg, szelíd nyomással kényszerítik is arra, hogy menjenek. Van azonban egy másik dolog, a mit Lits t. képviselőtársam felhozott és ámbár nem érthetek vele teljesen egyet, -- az igazság, talán a középen van, — s ez a katonatisztek fizetése. Beismerem azt, hogy az alantabb tisztek aránylag a nagyobb városokban meglehetős jól vannak javadalmazva, különösen itt a fővárosban ; de nem áll azután a kapitánynál. A másodosztályú kapitánynak mindössze csak 75—80 frt havi javadalmazása van, és mikor kapitáuynyá előléptetik, még az a szerencsétlensége is meg van a gyalogságnál, hogy neki a saját pénzén kell lovat beszereznie. Már pedig havi 75 — 80 frtból megtakarítani annyit, hogy magának akczeptabilis lovat vehessen, ha egyéb vagyona nincs, nagyon nehéz dolog. Viszont, 34*