Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-589

589. országos ülés 1896. raárczius 20-án, pénteken. 255 kiszolgáltatva a katonai hatóságnak. Én egyáltalán azt tapasztalom t. ház, és tapasztalhatja mindenki, hogy bizonyos körökben, nevezetesen azokban, a melyekken a t. honvédelmi miniszter íir aspiráczióit és irányát veszi, meggyökeresedett és mai napig is folyton érvényesülni törekszik az a felfogás, hogy tulaj donkép mind az, a mi a véderöre vonatkozik, a pártparlamenten kívül, helyesebben a felett áll. Ezt tapasztaltuk a múltban, nevezetesen a véderőtörvény megújítása alkalmával, ezt tapasztaljuk lépten-nyomon a t. honvédelmi miniszter úrtól. Hisz maga az a tény, hogy jönnek-mennek kabinetek, a t. honvédelmi miniszter úr meg marad, ezt eléggé mutatja. Tagja, még pedig rendületlen tagja volt a Tisza-kabinetnek és azon kabinet megbukásának az elsősorban ő általa képviselt véderőtörvénynyel ő vetette meg első alapját, a mint hogy az a kabinet meg is bukott. De báró Fejérváry Géza megmaradt honvédelmi miniszternek. Jött a Szapáry, majd a Wekerle-kabinet. Evvel is teljesen identifikálta magát, nemcsak a honvédelmi ügyekben, hanem általában a kabinet összes tendencziájával identifikálta magát, a mint ez alkotmányos és parlamentáris fogalmak szerint másként nem is lehet, igen ám, de a következtetést azután önmagára nem vonta le, a Wekerl^ kabinet megbukott, b. Fejérváry megmaradt, (Éljenzés jobhfelől.) és meg fog maradni valószínűleg, a mennyiben ő tőle függ, legközelebb is, tudniillik akkor, mikor a Bánffy-kabinet meg fog bukni. Ez szintén bizonyít a mellett, hogy a honvédelmi tárezát, mint olyan tárezát, mely tisztán a véderöre vonatkozik, nem tekintik olyannak, mint más tárezát, az tulajdonképen a parlamenthez csak annyiban tartozik, a mennyiben szükséges, hogy az összegeket minél gyorsabban megszavazza. Az eddigi tapasztalatok, a miket a honvédségi intézmény vezetése körül szereztünk, minket arról győztek meg, hogy az igen t. miniszter úr nem azt tíízte ki czéíúl, a mit indokolásában mond, hogy a honvédséget a nagyobb, modern színvonalra emelje, hanem arra törekszik főkép, hogy a mennyire csak lehet, a közös hadsereghez tegyen mindenben hasonlóvá. Pedig ez nagy hiba és csodálom, hogy maguk a legfőbb intéző körök ezt a hibát be nem látják. A honvéd névhez nagy dicsőség fűződik, már pedig tudjuk, hogy a hadseregnél mennyit ér az a dicső múlt. Ez magában egy nagy erő. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen egy egyes ezredet is, melynek dicső múltja van, vezérek és fejedelmek igyekeznek mindenfélekép mindig a maga egészében fentartani, fejleszteni benne azt a szellemet, mert ez önmagában véve óriási erőt képez. Ilyen ezred volt pl. I. Napóleon alatt a »gárdaezred«, ilyen volt az utolsó időben nálunk is a »Don Miguel« ezred, vagy a szabadságharc? ideje alatt a »vörös sipkások«. Ez még a hadsereg egyes tagozataiban is nagy erőt képez, hátha még veszszük a honvédséget a maga egészében! A miniszter úrnak épen az kellene, hogy legyen feladata, hogy ezt ne tegye hasonlóvá semmiféle más hadserekhez, a típusát fejleszsze ki, legyen a honvédség az, a miből a nemzet azt alkotta, legyen magyar, nemzeti hadsereg, ezzel fogja emelni a színvonalát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minden jel arra mutat, hogy a t. miniszter Úr — akarva, nem akarva — az ellenkezőre törekszik. Mindenben, a mi ott van, én részletekbe nem megyek bele, de lehetetlen nem érintenem, hogy az általános felfogás szerint azon változások, melyek a legmagasabb tiszti karban folyton történnek a legújabb időkben is, mind oda czéloznak, kiküszöbölni a honvédség keretéből azon elemeket, melyek épen hivatkozhatnak arra a dicsőségre, mely honvédségünk egyik főkapitálisát képezi. (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mielőtt egy határozati javaslatra áttérnék, melyet a t. ház elé magam és elvbarátaim nevében beterjeszteni akarok, egy kérdést vagyok bátor a t. miniszter úrhoz intézni, (halljuk! Halljuk!) A kérdés röviden abból áll, (Halljuk! Halljuk!) milyen szerepet szán a t. miniszter úr a mi honvédsédünknek az ezeréves ünnepségek alkalmából? (Halljuk! Halljuk!) A honvédségnek általában és különösen a Ludovika növendékeinek. Én arra nagy súlyt helyezek, hogy a Ludovika növendékeinek is jusson szerep e téren, ez ünnepélyes alkalommal, mert ez jó hazafias emlékezet lesz, melyet magukkal fognak átvinni az életbe; emlékezni fognak rá, hogy a magyar honalapítás ezredéves ünnepélye alkalmával ők katonailag részt vettek benne. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A honvédséget magát illetőleg pedig elvárom a t. miniszter úrtól, hogy intézkedjék úgy, hogy miután azon időtáj t szerencsénk lesz ő Felsége a királyhoz, hogy az 8 közvetlen környezete a honvédségből legyen véve. és hogy minden ünnepély alkalmával a honvédség kellő díszszel és kellő módon és kellő mértékben képviselve legyen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De miután nem az én óhajtásom dönt, hanem az, a mit a t. miniszter úr megállapít, azért felkérem, hogy méltóztassék nekünk e tekintetben felvilágosítást adni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Es most, t. ház, jelzem röviden a magam és pártom álláspontját a javaslattal szemben. (Halljuk! Halljuk!) Mi, a mióta mint párt létezünk, s a mióta létezik a honvédség, 28 esztendő óta állandóan követtük azt az eljárást, hogy megtévén