Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-589

25fi 589. országos ülés 1896. márezias 20-án, pénteken. megjegyzéseinket, igyekezvén a mennyire lehet odahatni, hogy ez az intézmény minél gyorsabban (Halljuk! Halljuk!) és minél hatékonyabban fejlesztessék, általánosságban az erre vonatkozó költségvetést elfogadtuk. Mi, valamint bizalmatlansággal viseltetünk az egész kormány iránt, épen úgy nem bízunk a t. honvédelmi miniszter úrban sem. (Úgy van! a szélső ialoldalon.) De bízunk honvédeinkben, bízunk a honvédség intézményében, (Úgy van! a szélső 'haloldalon.) és mert ez a véderőnek egyetlenegy intézménye, a mely törvény szerint nem a delegáczió, hanem a magyar országgyűlés körébe tartozik, mi feladatunknak tartjuk, ezen intézményt szeretettel ápolni, lehetőleg fejleszteni. Ha a vezetéssel nem vagyunk — a mint hogy nem vagyunk — megelégedve törekednünk kell, hogy ezen vezetőségtől minél előbb megszabaduljunk, de magát az, intézményt akarjuk fentartani, akarjuk felvirágoztatni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a mi álláspontunk és épen mert ezen intézményt fejleszteni óhajtjuk, bátor vagyok a magam és elvbarátaim nevében a következő határozati javaslatot beterjeszteni: (Halljuk! Olvassa.) «A képviselőház utasítja a kormányt, hogy még ez év folyamán az 1897-iki költségvetési előirányzattal egyidejűleg tegyen előterjesztést a honvédségnek tüzérséggel való ellátása irán\« (Élénk helyeiéi a szélső baloldalon.) Ajánlom a javaslatot elfogadás végett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Gr. Pongrácz Károly ! Gr. Pongrácz Károly: T. ház! (Halljuk!) Bátor leszek mindjárt beszédem elején két kérdéssel behatóbban foglalkozni. Az egyik a magyar ifjak katonai nevelésének kérdése; a másik pedig a magyar nemzeti szellem terjesztésének kérdése a közös hadsereg magyar csapataiban. Alig lesz állam a világon, a melyben két látszólag oly alárendelt kérdés a politikai helyzetet úgyszólván dominálná és azt az utat elzárná, a melyre okvetlenül térni kell, ha azt kívánjuk, hogy hazánkban ismét törhető állapotok álljanak helyre. Ha nem akarjuk azt, t. ház, hogy a millenáris év dicső nemzeti múltunknak a zárköve és egy szégyenteljes jövőnek kezdete legyen, akkor azon torlaszokat, melyek ezen utat elálják, el kell távolítani, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) azaz, t. ház, az egyik félnek hazaszeretettől indíttatva magasabb politikai szempontokból le kell mondania a hatalomhoz való ragaszkodásról, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a másik félnek pedig hasonló okból mérsékelnie kell nspiráczióit, megelégedve annyival, a mennyit a jelen körülmények közt elérni lehet. De t. ház, a mai rendszernek pusztulnia kell. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a b:il- és szélső baloldalon.) Kell, hogy a 67-es alapon álló pártok egyesüljenek közös tevékenységben, hogy a korrupczió kiküszöbölhessék (Élénk helyeslés. Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) és a törvényes állapotok helyreállíttassanak, (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) hogy végre szegény hazánkra, mely három év óta rohamosan indul a végpusztulás és az erkölcsi elaljasodás felé, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) e

gy j°bb jövő reményének sugara derüljön. (Helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És most vegyük fontolóra, miként lehetne a kérdések egyikét, a magyar ifjak katonai nevelésének kérdését megoldani a nélkül, hogy a jogos faktorok jogos aggodalmai felébresztéséének, és úgy, hogy ezen faktorok hozzájárulásit biztosittmsék.(Halljuk! Halljuk! a baloldalon,) A hadsereg a monarchia védbástyája, biztosítja nagy hatalmi állásunkat a monarchia keretében, állami területünkön pedig a magyar nemzetnek hegemóniáját. (Egy hang a szélső baloldalon : Nem látjuk!) A hadsereg hivatva van . hazánkat, királyunk trónját vérével és életével megvédeni és a közbiztonságot fentartani. Ez a magas feladat kötelességévé teszi azoknak, a kik hivatva vannak a hadsereg harczképessége fölött őrködni, hogy mindent elodázzanak, a mi csak látszólag is érinthetné a hadsereg szervezetét és csorbíthatná a vezérlet egységét. Nem közönbös, t. ház, hogy mily nevelésű tisztek foglalnak állást a hadsereg kebelében. Itt is, mint mindenben, a mi a hadsereggel kapcsolatban áll, bizonyos egyöntetűségnek kell uralkodnia. Bármit is tervezzünk tehát a magyar ifjak katonai kiképeztetése tekintetében, ezen alapelvet szem elől tévesztenünk nem szabad. Köztudomású dolog, hogy a közös hadsereg tisztikarában a magyar elem csak igen gyéren van képviselve és távolról sem áll arányban ama százalékkal, a melylyel a véradóhoz hozzájárulunk. Azon igazság elől sem .zárkózhaíik el senki, hogy nem közönbös, vájjon a magyar ujonezokat magyar tiszt képzi-e katonává, vagy más nemzetiségű, és vezérli éltének legvészteljesebb pillanatában a harczba. Ebből kifolyólag tehát elvitázhatlan, hogy azáltal, ha a magyar elemet a közös hadsereg tisztikarában megszaporítjuk, csakis a közös hadsereg jól felfogott érdekeit szolgáljuk, annak harczképességét neveljük, az intelligens magyar ifjúságnak pedig egy új, egy díszes életpályát nyitunk. Mikép lehetne ezen kitűzött czélt elérni ? (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és szélső balfelől.) Ezen kitűzött czélt több úton lehet elérni. Először azáltal, hogy a Ludovika akadémiát kibővítjük, a növendékek egy részét a közös hadseregbe, a