Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-589
254 589. országos fllés 1896. márczius 20-4n, pétiteken. Mindezeknél fogva, minthogy a honvédelmi miniszter úr szem előtt tartotta azon takarékosságot, a mely kívánatos arra, hogy az ország pénzügyeiben az egyensúly meg ne bolygattassék; másrészt azon szempontnál fogva, hogy a honvédség, tényleg úgy taktikai, mint szervezési szempontból előrehaladt a jelen szervezés elfogadása által: ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Illyés Bálint jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! Bátor vagyok néhány, lehetőleg rövid megjegyzés kíséretében a magam és t. elvbatáraim álláspontját e költségvetéssel szemben preczizirozni. Magára a költségvetés pénzügyi oldalára alig van valami észrevételem. Az az 584 ezer frtnyi többlet, amely a kiadásokban mutatkozik, vonatkozik leginkább szervezeti átalakításokra és új felszerelésekre, amelyeknek szükséges, czélszerű volta felett ítélni, én magamat hivatottnak nem érzem; átengedem ezt azoknak, akik speezialiter katonai ügyekkel szoktak foglalkozni. Tekintve azonban azt a tényt, hogy ezen újítások s átalakítások, a melyek e kiadási többletet előidézték, az országgyűlés által már elvileg jóváhagyattak, annyira, hogy tényleg már 1894 és 1895-ben ezek már kezdetüket is vették, ezen költségtöbbletet, — mondom — ezeknek alapján nekem indokoltnak kell tekintenem. Megjegyzéseim tehát tisztán politikai természetűek lesznek. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Európaszerte mindenütt, a hol a parlamentáris rendszer meghonosodott, a hadügyminiszterek folytonos küzdelemben, folytonos harczban állanak a parlamentekkel azon költségek miatt, a melyeket a hadseregek részére kérnek. E tekintetben rendkívüli — mondhatni — egyetlen szerencsés kivételt a mi hadügyminiszterünk, r illetőleg-, a honvédelmi miniszter úr képez. 0 abban a rendkívüli szerencsés helyzetben van, hogy nincs az az áldozat, amit a honvédség számára kért, hogy azt a nemzet, és ritka kivétellel, az összes pártok egyhangúlag meg ne adták volna. De épen ezen nagy áldozatkészségből kifolyólag; épen azért, mert az egész nemzet ily nagy becset helyez erre az intézményre, jogosultak a lehető legnagyobb igények is, a melyeket a t. miniszter úr irányában támaszthatunk. A miniszternek specziális feladata nem az adminisztráczió, vagy legalább nem csupán az adminisztráezió. Az adminisztrálásra a minisztérium van hivatva; magának a miniszternek főfeladata : irányt adni az adminisztrácziónak is, de irányt adni az egész intézménynek, abba lelket, szellemet, a legmagasabb hazafiság szellemét beleönteni. (Tetszés és helyeslés a bal- és itélsö baloldalon,) A t. miniszter úr a maga indokolásábau a következőket mondja, szószerint idézem: (Olvassa) „Arra törekszem, hogy a magyar honvédség lehetőleg minden tekintetben a nagyobb modern hadseregek színvonalára emeltessék/' Ez igen szép, igen magasztos feladat, de fájdalom, eddig én azt csak a papírosra látom nyomtatva. A tények eddig, nem mondom, hogy semmit, hanem vajmi keveset mutatnak még fel ezen törekvésből eredmény gyanánt. Azt mondja, hogy a nagyobb modern hadseregek színvonalára akarja emelni a honvédséget. Hát én kérdem az igen t. miniszter úrtól, tud-e széles e világon olyan nagyobb modern hadsereget, a melynek tábornokai pl. abban a perczben, amelyben tábornokokká lesznek, megszűnnek tulaj donképen azon szervezetnek képezni részét, amelyben ezredesi rangjukig előre haladtak, hanem átváltoznak királyi tisztekből egyszerre cs. és kir. tábornokokká? Óhajtanám tudni, melyik törvényben gyökeredzik ez az intézkedés. Átvizsgáltam a honvédség intézményére vonatkozó összes törvényeinket, ennek nyomát seholsem láttam. Ez egy oly önkényes intézkedés, mely azért vert gyökeret és honosodott meg, mert nem volt meg a miniszterekben a bátorság evvel szembeszállani és azt mondani: A törvény szerint ez magyar királyi honvédség, tehát mindaz, a mi ennek keretébe tartozik, nem lehet más, mint magyar királyi. Azt hiszem, t. ház, elég díszes czím egy tábornokra is, ha azt mondják: honvédtábornok. Avagy kérdem a t. miniszter úrtól, ismer-e modern hadsereget széles e világon, amely nem rendelkezik tüzérséggel ? Évtizedek óta kérjük, felajánljuk a szükséges pénzt. Mindig, a legkülönbözőbb ürügyek alatt elhalasztják, vagy kereken megtagadják. Miért? Ezt a t. miniszter úr nyíltan, férfiasan, mint illik a parlamentben, még soha meg nem mondta. Ha pedig csakugyan el volt határozva tüzérséggel el nem látni a honvédséget, akkor ne méltóztassék beszélni arról, hogy a legnagyobb modern hadseregek színvonalára akarja emelni. Meszlény Lajos : Hiszen Meneliknek is van ! Helfy Ignácz: És még egyet. Valahányszor a katonai büntető eljárásnak igazán jogellenes, középkori botrányos voltáról beszélünk, rendesen a t. igazságügyminiszter úrral veszekszünk. Igaz ugyan, hogy a bürokratikus beosztás szerint az igazságügyminiszter dolga a kodifikálás, de az is tagadhatatlan, hogy a katonai büntető eljárásról szóló törvény első sorban a honvédelmi miniszternek kell, hogy szivén feküdjék, mert az ő gondjaira vannak bízva azok a szerencsétlen honvédek, kik bizonyos esetekben minden jog és védelem nélkül vannak