Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-588

588. országos ülés 1896. márczius 19*én, csütörtökön. 235 nék, de van nekünk édes mindnyájunknak kö­zös kasszánk is, az államkassza, melyhez mind­annyian befolyunk, a mely mindnyájunknak közös tulajdona. Nyissa meg az állam az ö kasszáját, vegye igénybe az ő nagy tehetségét, erejét, segélyezze azon segélyre szorult embe­reket annyira, a mennyire azoknak szükségük van, hogy magukat jövőre is fentarthassák. Miért választotta a kormány azt a módot, hogy kölcsön útján segítsen polgártársainkon ? Azért, mert ez olcsóbb talán ? Hiszen ez egyáltalában nem olcsóbb mód. Vagy talán azt hiszi valaki, hogy igy keveseb­bet koczkáztat az állam? Az állam ily módon többet fog koczkáztatni, mert mikor a külföldi tőkéket közvetíti és garancziát vállal kamatai be­hajtására és a tőke biztosítására, ez sokkal több, mintha követné a társadalom példáját és akkép segítené a segélyre szorulókat! Mert azok az emberek., kik majd a bank érdekében a szőlőültetés módozatát ellenőrzik, kik majd a hátralékokat be fogják hajtani, kell, hogy végezzenek annyi dolgot, mintha az igen t. miniszter úr nem a végrehajtással és ellen­őrzéssel bizná meg őket, hanem segédkeznének szőlőültetésnél dugványok előállításánál, hogy azokat mindenki kellő időben megkaphassa. A mi az állam hozzájárulását illeti, azt hiszi a t, miniszter űr, hogy így olcsóbb lesz? Feltételezi, hogy minden egyes szőlő, melynek kölcsönt nyújt, minden tekintetben sikerülni fog? A ráfordított költséget be fogja hajtani és minden hitelt igénybe vevő ember a maga kö­telességének meg is fog felelni? Ezt csak meggondolni magában is egy abszurdum. Száz, meg száz apróbb vállalkozó fog jönni oly helyzetbe, hogy nem lesz képes fizetni, a terheket hordozni, szerencsés körül­mények közt is. De hátha közbejönnek száraz évek, elemi csapások, melyek az egész ország termését tönkreteszik, mi fog történni akkor? (Zaj a jobb oldalon.) Ha szabadna kérnem egy perezre becses türelmüket, ez oly dolog, a mit talán érdemes lesz és helyes kissé megfontolni. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Jöhetnek közbe olyan évek, a mikor elemi csapás, szárazság, jég stb. oly viszonyokat teremtenek, hogy az államnak egy esztendei kamat garancziája oly összeget fog kitenni, a melynek mostani czélszeríí fel­használása által képesek volnánk szőlőnk fel­újítására hatásos lépéseket tenni. Az államnak ma is vannak szőlőtelepei, nem szükséges tehát egyéb, mint hogy ezek na­gyobb tevékenységre ösztönöztessenek. Hátha úgyis szaporítanunk kell az adóvégrehajtókat és adó tisztviselőket ezen ügylet intézhetése szempontjából, miért nem szaporítjuk inkább ezeket a szőlőoltókat? Ha szőlő dugványokat nyújtunk az illetők­nek, bármi történjék azokkal később, azokért mi tovább nem felelünk, de a kölcsönző nem fog rólunk lemondani. A hitelező mindeneesetre úgy tőkéjét, mint kamatait tőlünk követelni fogja. De mert előreláthatólag az állampolgá­rok nem fogják mindannyian pontosan teljesít­hetni kötelességeiket, az állam lesz kénytelen azokat helyettük teljesíteni. Mindezeket így tudva, tehát nem volna-e czélszerübb, ha az ál­lam nem akkor, hanem ma hozná meg a kellő áldozatot s ma nyújtana módot arra hogy minden egyes darab magyar föld csak magyar ember számára teremjen. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Még csak egy megjegyzést akarok tenni a t. miniszter úr tegnapi beszédére. A t. mi­niszter űr fölemlítette, én 100 millió fo­rintot hoztam ki, mint olyan összeget, a melyre Magyarország szőlőinek rekonstruálása tekinte­tében szükséges! Én azonban ezt csak példaként említettem fel, azt mondván, hogy ha esetleg 100 millió frtba kerül a rekonstruálás, akkor is öt millió fit az évi kamat, a melylyel szemben bizony­talan, hogy képesek leszünk-e bortermésünkből ezt az öt millió frtot külföldről behozni. Csak ennyit kívántam erre vonatkozólag megjegyezni. Ezek után ismételten kérem a t. házat, méltóztassék hozzájárulni, hogy a magyar ál­lampolgárok saját erejükkel és munkásságukkal ültethessék be szóleiket, szaporítsák tehát az állami szőlőtelepeket, adjanak a szegényeknek ingyen vesszőt és karót, a melylyel egy-két hold szőlők beültethetnek. Adjon annak, a ki érdemes reá, a ki a további munkától nem ret­ten vissza. A ki pedig e határon túl akar menni, az csinálja az újra építést a maga emberségé­ből és saját felelősségére. És ha már, mint emberbarátok, kötelesség­nek tartjuk, hogy felebarátainkat, ha megszorul­tak, segítsük, úgy tegyük meg, mint az állam is, az intézkedéseket arra, hogy honfitársaink megtarthassák földjüket, a melyet ma bírnak, hogy annak gyümölcsét maguk élvezhessék s hogy ne legyenek arra kényszerítve, hogy attól meg kelljen válniok és ne adjuk meg az utat és módot arra, hogy más idegen üzérke­dők őket őseiktől örökölt vagy véres verejték­kel szerzett földjükbői kiforgathassák. Ezt voltam bátor megjegyezni, különben pedig pár­tolom Andreánszky Gábor b. képviselőtársam ha­tározati javaslatát. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: A törvényjavaslat gondos­kodik arról, hogy a szőlők felújíttassanak és czélszerüen míveltessenek. De ez csak egyik 30»

Next

/
Oldalképek
Tartalom