Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-588

234 »88. országos ülés 1896. máxc/.ius 19-én, csfitSrtökBn. eziója nem, mint az előadó úr mondja, 800, sem mint Eötvös képviselőtársam mondja, 1800 forintba kerüljön, hanem kerüljön egy közép árba, 1200 forintba! Ezen 1200 forint összeg évi kamatja a törlesztéssel együtt a 6-ik évben körülbelül 150—160 forint lesz. Már most vizsgáljuk meg ezzel a kamatteherrel szemben a termés körülbelüli értékét. Itt bátor vagyok arra kérni a t. házat, hogy ne ringassuk magunkat illúziókban, ne becsüljük a termés értékét a bornak jelenlegi ára szerint, mert hiszen ha ma a bornak jó ára van, ennek az az oka. hogy a jó bor kevés. Ha azonban hegyeink mind termést fognak adni, akkor a nagy kínálat minden kétségkívül leszállítja a bor árát, mert hiszen nincsen olyan nagy vagyonos fogyasztó közönségünk, mely igen sok drága bort lenne képes elfogyasztani. Aztán nem szabad megfeledkeznünk a műbőr gyártás erős koukurreneziájáról sem, melyet akármilyen szigorú rendszabályokkal sem fogunk meggátolhatni. Ez különben már azért is lehetetlen, mert Ausztriával közös vámterületünk van, ott pedig a műborgyártás meg van engedve, vagy legalább nincsen annyira korlátozva, mint minálunk. A bornak bizonyos mértékű és arányú javítása különben sem veszedelmes, sőt akárhányszor szükséges is. Ha tehát e részben túlmegyünk a kellő határon, csak Ausztriának használunk vele. Világos tehát, hogy valami vérmes reményeket a bor árát illetőleg nem táplálhatunk, kivált, ha tekintetbe veszszük, hogy homoki szőlőink is nagyon haladtak. Ha 300.000 hold szőlőt rekonstruálunk, több termő területe lesz Magyarországnak, mint a mennyi eddig volt, azért minden kétségkívül csakis olcsó árakra számíthatunk még közepesebb termések esetén is. A hegyi borok jóságát illetőleg mondhatom, hogy az erdélyi borokat alig múlják felül az ország más részeinek borai is. Volt eset rá, magam is vásároltam, hogy 6 — 7 frton lehetett egy hektoliter jó hegyi bort kapni. (Ellenmondás jobbfelöl.) Engedelmet kérek, én meglehetősen gyakorlott vagyok a számításokban és tudom, hogy a mikor hektoliterről beszélek, az hektoliter, mikor akóról, az akó, mikor erdélyi vederről, akkor az az. Most pedig hektoliterről beszélek. E szerint tehát most a rendes kereten túl megyek, mikor a bornak hektoliterjét példaképen mint a legvalószínűbb árat átlag 8 frton számítom. Már most, ha egy hold szőlőnek betelepítése 1200 frtba kerül és ezt az összeget egy idegen banktól veszszük kölcsön, akkor ez rosszabb helyzetet teremt, mint a dézsma, mert ennél az úrbéresnek termése tizedrészét kellett odaadnia az illető tulajdonosnak. Az új tulajdonos pedig az egész termés értékét követeli, vagy más szóval az egész termés értékét kell a külföldi tőke kamatai fejében odaadni! Bármennyire nevetségesnek tűnjék is fel némelyek előtt, azt mondom, hogy átlagosan jó és rossz termés idején 20 hektoliter bornál egy hold után nagyobb termést nem várhatunk. Egy hold szőlő termés értéke, tehát hektoliterjét 8 forinton számítva 160 forint. (Ellenmondások johbfelől.) Minden állításomnál arra igyekszem, hogy annak valószínűsége legalább is bizonyos legyen, hogy abban meg ne czáfolhassanak. Egy hold szőlőterületnek betelepítésére ha 1200 frt kölcsönt fordítottunk, akkor ennek törlesztési kamatja és járuléka szintén ugyanezt az öszszeget teszik ki, mint maga tesz a termés öszszege, a miért az ezen kölcsönvett pénzen telepített szőlő a magyar földmívelőnek más hasznot alig hajthat, mint az az öntudat nyújt, hogy dolgozhatott azért, hogy a külföldi tőkének itt az országban elhelyezett pénze dús hasznot hajtson. Mikor a dolog így áll, akkor bátran állíthatom, hogy ez a föld nem az övé, hanem azé, a ki a pénzt reá kölcsön adta, mert annak hajt hasznot és a népnek legfeljebb a munka marad. Mindannyian, legalább mi vidékiek, tudjuk, hogy ha valaki pl. községünkben, vagy valamely szomszéd községben vagy városban például tűzkárt szenved, eljön hozzánk segítségért. (a fővárosban, a mint tapasztalom, nem gyakori) de a vidéken gyakran előfordul, akkor minden tisztességes, jóravaló ember nem azt mondja, hogy eredj, menj kölcsönért, hanem azt mondja : itt van, adom a mi tőlem telik. Mi történt ezúttal? A filloxera által nemzetünk lakosainak jó nagy része, mondhatjuk százezrei, exisztencziájukban lettek megtámadva, kenyérkeresetüktől megfosztva, szóval a társadalom segélyére lettek utalva ! Miért bánjunk mi ezekkel másképen el, mint a hogy más károsultakkal szoktunk elbánni ? Ezek ugyan nem kopogtathatnak minden ajtón segítségért, hanem azért ők is igénybe vehetik másképen a társadalom segélyét. A nemzetnek kötelessége ezeken is segíteni és nemcsak emberbaráti, hanem politikai szempontból is, mert a midőn ezeket felsegítjük, akkor egyszersmind a magyar nemzet vagyonának értékét is emeljük. A magyar földet is jövedelmezőbbé teszszük. Ha ezen károsultakat megtarthatjuk magunk közt, általuk egyszersmind a magyar állam védképességét, ellenállási képességét, teherviselő képességét stb. is biztosítottuk. Mikor ily fontos érdekek követelik, hogy ezen polgártársainkon segítsünk, miért nem követjük a legtermészetesebb módot? Ismétlem mindnyájan egyenkint nem járulhatunk ezen mnnkához, ez nehézségekbe ütköz-