Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

18 579. országos illés 1896. márczius 9-én, hétfőn. nem lehet azt mondani, a ki határozottan távol áll a politikai küzdelmektől. Képzett ember, jó jogász is, csak egyben volt lehető az a kifogás, hogy a törvénynek nem az az inteneziója, hogy helyben léptettessék elő valaki akkor, a midőn ott akar maradni, hanem akkor léptettessék elő helyben, a mikor a közérdek követeli. (Igaz ! Ügy van! bal/elöl.) Ott van, t. képviselőház, a törvényszéki bíráknak a táblabírói jelleg meg­adásának kérdése. E tekintetben statisztikai adatok nem állanak rendelkezésemre, az igazság­ügyi miniszter úr jelentésében e tekintetben nem kapunk adatot. Hanem méltóztatnak ott a bureauk­ban, a hol az adatok rendelkezésre állanak, megnézni az illető bíráknak kimutatását, azt, hogy melyik biró hány ügyet, milyen érdemű, lényegesebb, vagy kevésbbé fontos ügyet látott-e el, és higyjék el az urak, ismét azt fogják találni, hogy talán időben megérdemesűlt és nem ritka esetben jogi képességben csakugyan ki­magasló egyének között akárhány fordul elő olyan, a ki a kh\ táblabírói jelleget szintén megkapta akkor, a midőn talán azon törvény­széknél kiválóbb jogászok nagyobb munkaerővel és jogi képzettséggel mellőzve lettek. — Mél­tóztassanak az adatokat rendelkezésemre bocsá­tani, magam is venni fogom azt a hónapokra terjedő fáradságot és kiszámítom, s merem állí­tani azt is, hogy e tekintetben bizonyítékokat találnék saját álláspontom mellett. Már most, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) vegyük ehhez, hogy az igen t. igazságügyi minisztériumhoz kodifikáezióra behivatik egy kúriai tanácselnök, egy kúriai bíró, öt törvényszéki bíró, egy albíró, egy főügyész, három jegyző s két aljegyző, szóval ezek az állam közadminisztraczió funk­cziójába beillesztetnck. Akkor ezen intézkedés folytán azt látjuk, hogy már az 1869: IV. t.cz.­nek s továbbá a bíróságokat a közigazgatástól elválasztott intézkedésnek azon alapgondolatát, hogy a bíróság teljesen elvonassék az állam politikai életétől, az állam adminisztratív teen­dőitől, ezen intézkedés meglazítani nagyon is alkalmas. Én a magam részéről a szervezeti törvények hiányai közt bátor vagyok felsorolni még egy kérdést, a királyi törvényszéki orvosi állást. (Halljuk! Halljuk!) E tekintetben a t. igazság­ügyi kormány, — elismerem, — egy intézkedést tett, a mennyiben 1894-ben a törvényszéki orvosi vizsgálat letételét szabályozta, de ez nem elég, mert az, hogy valamely orros azokból a rende­letekből s a büntetőtörvénykönyv megfelelő szaka­szaiból vizsgázni fog, s hogy az orvosi állás teendőivel járó bonczolásnak s más képességének jelét adja, még nem lesz elegendő arra, hogy az az orvos abban az ott szerzendő képességében a külső élet által elvonatván abbeli funkezió­jától, abban a képességében, készültségében és kiképzése további fejlesztésében megtartassék. Nézetem szerint szükséges lenne az, hogy a királyi törvényszéki orvosi állás, minden törvényszék mellett önállólag szerveztessék első folyamodása bírói fizetéssel olykép, hogy az az illető törvény­széknek egyúttal hivatalos szakvéleményező kö­zege is legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Higyjék el az igazságügyi kormány vezető férfiai, hogy sokkal kevesebb munkája lenne a közegészség­ügyi orvosi tanácsnak és sokkal megbízhatóbbak lennének a törvényszéki orvos szakvéleményei s az igazságszolgáltatás is e tekintetben sokkal gyorsabbá és sokkal megbízhatóbbá válnék. Az a kölíségszaporodás, a mit ez állás szervezése okozna, igénytelen felfogásom szerint oly elenyésző csekély összeg, a mely egyál­talában nem áll arányban azzal az ehhez az álláshoz kötött magas közérdekkel, t. i. hogy megbízható és képzett véleményező hivatalos szakközeg legyen, a ki csak is ebben az irány­ban képezze magát. Ezek azok a kérdések, a melyek a magam részéről az igazságügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmából felemlíteni kívántam. És még csak egyet, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. igazságügyminiszterium költség­vetésében fel van véve az igazságügyi pavil­lonra egy 10.000 forintos tétel. Én e tételt is a legkészségesebben megszavazom; de hogy ez a pavillon csakugyan megfeleljen hivatásának, az ezredéves ünnepségek alkalmával, bátor vagyok a t. miniszter úrnak egy propozicziót tenni. (Halljuk! balfelöl!) Tartasson ott díszvégtárgyalá­sokat, állíttasson oda be a székes fővárosban szokásos végtárgyalások vezetése mellett egy pár politikai vádlottat és midőn az ítéletet kihir­detik, rögtön tartasson egy plenáris díszgyűlést, a melyen adják át az elnöknek a bírói pártat­lanság megjutalmazásául a kúriai bíróvá való kinevezést. Ezt ajánlom. (Élénk helyeslés és tetssés a bal- és szélső baloldalon.) Schóber Ernő jegyző: Erdély Sándor! Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A vita folyamán felvétett kérdésekre kell reflektálnom, a mire kérem a t. ház figyelmét annál is inkább, mert szükségesnek találom azt, hogy a magam ré­széről is vázolhassam igazságügyünk állapotát úgy, a mint az ma van, úgy a mint az az utóbbi években megalkotott és életbeléptetett reform­törvények következtében alakúit, és úgy, a mint azt én erről a helyről megítélem. ítéletem a törvény és a szabályok által előírt időszaki jelentéseken, vizsgálatokon, statisztikai adatokon, az ügyvédi kamarák jelentésein, a királyi táblák elnökeinek időszakonként bekivánt informáló jelentésein, és részben saját, közvetlen tapasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom