Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-579
579. országos ülés 1896. márczius 9-én, hétfőn. 19 talataimon is alapszik. Fel fogom sorolni röviden azokat az újabb igazságügyi reformtörvényeket, a melyek az utóbbi években életbeléptek, jelezni fogom ezeknek a reformtörvényeknek kihatását a régi rendre és az ezek által előidézett változásokat, és végül meg fogom ismertetni ezeknek a törvényeknek az eredményét. Minden objektív bíráló be fogja azt látni, hogy idő, mióta ezek a reformtörvények életben vannak, sokkal rövidebb, minthogy azoknak eredményei egész teljességükben ma még kidomborodtak volna. (Igaz! a jobboldalon.) De mindenesetre elég adatot fogok szolgáltatni az elmondandómban a t. háznak arra nézve, hogy mindenki megbírálhassa,hogy helyes irányba inditottnk-e meg reformjainkat, és hogy ez a megválasztott irány elég garaueziát nyújt-e nekünk a jövőre, hogy ezen az úton el fogjuk érni azt a mire törekszünk a jó és gyors igazságszolgáltatást. A reformok két fő irányban indultak meg. Mindkét irányban a gyökeres rendszerváltoztatás volt a czél. Az egyik irányban megindult a mozgalom az igazságügy szervezetének és az adminisztrácziónak reformja tekintetében; a másik irányban haladtunk az igazságszolgáltatás reformja irányában. 1891-ben alkottatott a 25. törvényczikk, a mely tárgyazza a királyi ítélőtáblák és a királyi főügyészségek deczentralizáczióját; 1891-ben a 17. törvényezikk, mely tárgyazza a bírói és az ügyészégi szervezet módosítását, és a mely életbelépteti a vizsgálóbírói intézményt. Alig, hogy életbeJéptettük ezeket a törvényeket és alig voltunk túl a kezdet nehézségein, életbelépett a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvény, nemsokára a házassági törvény, és végre ez év január 1-én az örökösödési eljárásról szóló törvény. A törvények ezen csoportja az igazságszolgáltatás javítására és emelésére irányúit. De miután nincsen büntető perrendtartásunk, és ez is reformszámba megy, nem hallgathatom el t. képviselőház, az új büntető ügyviteli szabályok életbeléptetését sem, s azt a habár kisebb körben mozgó, de szintén az igazságszolgáltatás javítását czélzó törvényt, a melynek alapján Budapesten ma egy önálló büntető törvényszék működik. Várady Károly: Csak más elnököt tegyenek oda! (Halljuk! Halljuk! jdbbfeUl.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ha most azt vizsgáljuk, hogy ezen törvények az igazságszolgáltatás régi rendjére milyen kihatással voltak és mik azok a változások, a melyeket előidéztek, mindenekelőtt : azt fogjuk találni, t. ház, hogy meg|kellett küzdenünk a kezdet nehézségeivel; azonban örömmel konstatálhatom, hogy ezen nehézségek nem tartottak hosszú ideig és igen hamar túlestünk rajtuk. Ebből a momentumból pedig azt a tanúságot meríthetjük, hogy ma már gondos előkészítés, óvatos bevezetés mellett a legmesszebb menő reformok keresztülvitelére vállalkozhatunk a nélkül, hogy a sikertelenségtől, az igazságszolgáltatás fennakadásától, vagy nagyobb zavartól félnünk kellene. (Helyeslés a jobboldalon.) Meg kellett említenem ezt a momentumot, t. ház, azért, mert ha vissza méltóztatnak emlékezni az előző időkben folytatott vitákra, valahányszor nagyobbszabású reformok sürgettettek, nem minden alap nélkül hozatott fel ezen sürgetésekkel szemben az az érv, hogy igazságügyünk szervezete, igazságügyi adminisztráeziónk de igazságügyi közegeink is nem elég erősek arra, hogy messzeható reformokat megvalósíthatnánk. Ez az érv, t. ház, ma alapnélkülivé vált, mert azok a reformtörvények, melyek az utóbbi időben életbeléptek, az egész vonalon szervezetünket épúgy, mint, közegeinket megpróbálták ós ezek a súlypróbát teljesen kiállották. (Úgy van! jobbfelöl. Ellenmondás a baloldalon.) Mert azok a törvények az egész vonalon, az igazságügyi adminisztráczió terén is, igen nehéz és nagy feladatok elé állították az ezekkel megbízott közegeket. A királyi ítélőtáblák deczentralizácziója magával hozván az igazságügyi admiüisztráeziónak deczentralizáczióját, oly férfiakat, a kik azelőtt ilyen dolgokkal egyáltalában nem foglalkoztak, nagy feladatok megoldása elé állítottak, és a mint később jelezni fogom, ők ezt a feladatot igen szépen és jó eredménynyel oldották meg már eddig is. E törvények a bíróságokra is igen nagy nehézséget róttak, és a bírósági ügymenetben nagy változást idéztek elő; változás állott be a hatáskörökben, a mi a teendők nagy átháramlását idézte elő. A járásbíróságok ügykörükbe kapták a 20—50 forint értékig terjedő bagatell-pereket, amelyeket most a sommás eljárás szabályai szerint kellvén tárgyalni, ezek sokkal több munkát okoznak. Gyarapodott a járábíróságok ügyköre a 200 frt értékig terjedü birtok- és örökösödési perekkel. Ezek száma, t. ház, az utolsó évben körülbelül 9000-re rúgott. Gyarapodott a járásbíróságok ügyköre az egyházpolitikai törvények életbeléptetése folytán a kiigazítási és panaszügyekkel, s gyarapodott a legutóbbi időben a hagyatéki ügyekkel, a melyek azelőtt a törvényszék és gyámhatóságok előtt voltak folyamatban. A járásbíróságok ügykörének e nagymérvű kiterjesztése, t. ház, végeredményében az egyes bíróságok rendszerére vezethet, melynek úgy itt a házban, mint künn is, igen sok barátja van, és én magamat is azok közé sorozom. Az egyes bírósági rendszerre való átmenetel reformját 3«
