Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-588
280 588. országos ülés 1896. mám >ns 19-én, csütörtökön. tóztassék a következő módosításomat elfogadni, (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) »A b) pont helyett tétessék: az új irányú szőlőművelés ismereteinek népszerű terjesztése végett az újonnan felállítandó telepeken a munkások díjazása mellett rendszeres tanfolyamokat szervezzen; a c) pont helyett: a székes főváros határában, vagy közelében a szőlőművelés czéljaira szolgáló központi kísérleti állomás szervezése mellett a szükséghez képest a fontosabb hegyvidékeken is létesítsen és rendezzen be kísérleti telepeket.« (Helyeslés balfelöí.) Illyés Bálint: B. Andreánszky Gábor! B. Andreánszky Gábor: T. ház! Az általános vita alkalmává] bővebben kifejtettem azt, hogy az olcsó szőlővessző a regeneráczió első feltétele és meggyőződésem szerint ez csak állami termelés által érhető el. (Igás! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Most én ezen meggyőződésemet egy módosítvány alakjában vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter úr e tárgyban nem nagyon erős álláspontját tekintve, kikerülte ezt a kérdést és erre vonatkozó kérdéseinkre egyáltalán nem felelt. A t. előadó úr azon elcsépelt frázissal élt, hogy az államnak a manipulácziója a termelésnél borzasztó nehézkes és nagyon drága. Herman Ottó t. képviselőtársam borzasztóan hadat izén minden államosításnak, de megfeledkezik arról, hogy a mint az egyházpolitikában államosításról volt szó, azt az államosítást mi melegen és odaadóan pártolta. Az államosítás lehet jó és rossz és a vélemények, hogy jó-e vagy rossz-e, egyes kérdésekben különbözők lehetnek. Ha nézzük az államnak a növény és állattenyésztés tekintetében folytatott üzemeit, akkor látjuk például az állami méneseket. Van-e oly veszett ember Magyarországon, a ki az állami méneseket azért akarná megszüntetni, mert a magántevékenységnek ártanak és a lótermelőknek a ló értékesítését gátolják? Hiszen mióta az állami méneket kiosztják a falukba, ezen 20 esztendő alatt óriási értéknövekedés van a lóállományban minden vidéken. (Igaz! Úgy van ! a baloldalon.) Van-e olyan selyemtermelő, ki fennakadna azon, hogy az állam maga osztja ki a selyempetéket és maga váltja be a gubókat? Hiszen nem is állhatna fenn a selyemtenyésztés állami segély nélkül. (Igaz! Úgy van!) Nézzük a növénytermelést, ott vannak a faiskolák, hol nagy mennyiségben állítanak elő ákácz-, fenyő- és tölgyfaesemetéket és szétosztogatják leginkább ingyen, sajnosán nagybirtokosoknak. Ez nagy hiba, mert ez a nagybirtokosok lustaságát, indolencziáját segíti elő ég visszatartja attól, hogy maga is faiskolákat létesítsen, a mi mindenesetre sokkal hasznosabb és a mennyiben községeknek adják ezeket a fákat, ezzel óriási hasznot hajtanak. De itt van a gyümölcsfa termelés. A t. miniszter úr épen a tegnapi napon általános helyeslés közt fejtette ki, hogy a gyümölcstermelést nagyban akarja emelni, hogy a községi és állami iskolákat nagy számmal akarja szaporítani, meg is húzta azt a vonalat, hogy meddig menjen az állam és mit enged át a magántevékenységnek. Azt mondja, hogy csak egynéhány nagyon termő jó gyümölcsfát választ ki, a magántevékenységnek azután a többi haszontalan gyümölcsfákat mind átengedi. Tessék ezen szőlővesszőknél is úgy tenni. Az állam termelje a Riparia, Poríalis, Ruprestis Monticola és Solonis vesszőket és azután a Herbemont, Otelló, Jaquet, Elvira Noalist engedje át a magántevékenységnek. A nemes fajoknál az állam folytassa az Ezerjót, a kadarkát, dinkát, furmintot, ezeket a jó fajokat, a többieket a Mavelaini, Anjurim, Muskulat, Chandus fajok, egyáltalán asztali fajokat engedje át a magán tevékenységnek. Én ezzel nagyon meg volnék elégedve, a szőlőiskolák ép oly kevéssé lesznek megelégedve, mint a faiskolák, mert ki lesz bolond, ha 10 — 20 krért kap határozottan jó fajú almát, elmenni és 50—60 krért venni czifra nevíí, rossz termő fajt. Ezt legföljebb egy hóbortos gyűjtő teheti, a ki azt hiszi, hogy a pomologia és a levélbélyeg gyűjtés ugyanaz, és dicsekszik, hogy neki száz faj almája van, de egy sem terem, lenézi szomszédját, ki néhány fajból métermázsa számra adja el az almákat. A t. miniszter úr igen helyesen cselekszik és én teljesen pártolom a t. miniszter úr álláspontját, épúgy, mint kötelességemnek tartom már a szőlődézsmaváltság elengedésénél vagy e törvény tárgyalása alkalmával itt több izben kifejezni, hogy a szőlőterületek regenerácziójának határozottan segítségére kell hivni a gyümölcstenyésztést. Ugyanazt fejeztem ki, a mit Jókai és Szinay képviselőtársaim, a kiknek nézetét melegen pártolom minden tekintetben. De ha ez így van a gyümölcsfaiskolánál, mért nem lehet ez a szőlővel is igy. Azt mondják, hogy az állam drágán termel, én azt nem merném állítani, mert nézzünk meg egy részvénytársaságot vagy egy nagyobb pénzintézetet. Az elnök miniszterelnöki, az igazgató-tanácsosok államtitkári fizetést húznak s nincsen egyéb dolguk, minthogy egy hónapon egj ülést leülnek. Ezenkívül hozzájárul még a nyerészkedés is, az államnak pedig nem hivatása a nyerészkedés, azoknak a pénzintézeteknek pedig ez a főczéljuk. Mert ha ily kisebbszerö részvénytársaságoknál, pénzintézeteknél nem is húznak a tisztviselők ily nagy fizetést, de mindenesetre jobban vannak dotálva, mint az állami
