Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-588

588. országos ölés 1896. márezius 19-én, csätörtSkön. 231 tisztviselők, mert ezek vannak tényleg legroszszabban dotálva. Épen azért nem tudom, hogy miért volna az állami termelés drágább ? A miniszter űr itt nem felelt ezekre az ellenvetésekre, de felelt nekem a földmivelésügyi bizottságban és azt mondta, hogy minek vegye maga az állam a vesszőtermelést mindenütt a kezébe, mikor vannak egyes oly kifogástalan, minden kívánalomnak megfelelő telepek, mint pl. a baraezkai oltványtelepek. Én ezt a t. miniszter úrtól készpénznek vettem, pedig a dolog nem volt egyéb, mint egy courtoisie a földmivelésügyi bizottság elnökével Fejér Miklóssal szemben, a ki egyúttal ezen baraezkai oltványtelepeknek elnöke is és a ki azért ilyen nagy tapintattal és igen nagy szakértelemmel vezette ezeket a törvényjavaslat feletti tanácskozásokat. Nézzük ennek a baraezkai telepnek a közgyűlésen való beszámolását és mit látunk itt? Á szőlő alanyoltványok ára nagyon drága, a mennyiben portaíisba oltott 100 frt, a mennyiben rnpestrisbe, vagy solonisba, vagy más alanyba volna oltva, akkor — nem tudom, mindenesetre egy nyomda hiba, mert azt mondja, hogy százanként 10—20—30 írttal drágább, — akkor ezrenként 112—120 frtba megy az ára ezerenként a portaíisba oltott vesszőnek. Mi ennek a következménye ? Az, hogy 2.100,000 darab termelt szőlőoltványból csak 600.000 et tudtak eladni, a többi 1.500,000 pedig megmarad a másik esztendőre. Már pedig ezen kétéves vesszőnek az ültetése sokkal roszszabb, mint a friss vesszőé, mert az elvénült, elkorhadt, mindenesetre kifogás alá esik, hogy inkább kétharmad részénél többet el hagynak romlani, sem hogy egynehány forinttal olcsóbban adnák. Hiszen ez ugyanaz az eset, a mit felhoztam itt, a mit t. i. ^Khinában csinálnak a selyemhernyó petékkel. Összejönnek az összes petetermelők és a mennyivel több van, mint a szükséglet, azt elégetik nyilvánosan. Hiszen ez egy ring-kartell gsefteles, mikor kétharmad részt elrontanak, hogy egy harmadát drágábban lehessen eladni. Ez arra van szánva, hogy a nagypublikum adja a pénzt, hogy a drága vesszőt megvegyék és elősegítsék a szőlőtelepnek a gseftjét. Eötvös Károly t. képviselőtársam tegnap felhozta, hogy milyen jók lehetnének a vesszők, ha azokat meleg ágy módra akarják ezentúl növeszteni, trágyával, gőzfűtéssel. Hiszen minden fakertész, minden faültető fél minden üvegházi neveléstől, mert tudja, hogy az üvegházban nevelt. növények kint a szabadban a legrövidebb idő alatt elromlanak. Hiszen olyan faiskola, melyik túlságos trágyázással, vagy túlságos jó földben túlságos gyorsan növel? a növényeket, az a fakertészek előtt mindenhol irreálisnak, svindler iskolának tekintetik. Most képzelem, hogy milyen jó vesszőket akarnak azok ott nevelni. A miniszter ár igért ingyen vesszőket. Hát honnan veszi ezeket, ha nem nagyban termeli? De még nem elég, hogy ez a vessző ingyenes legyen, hanem annak egészségesnek, fajhíínek keli lennie, mert máskép nem ér semmit. Már most, hogy birja az állam annak a faj hűségét ellenőrizni, ha nem maga termeli közegei által, talán valami vándor borászati tanár által ? Hiszen többnyire nagy urak azok, a kik ezeket a vesszőket termelik, csak kellemetlenkedjék ott egy ilyen borászati vándortanár, majd odább vándorítják más megyébe és megtanulja, hogy ott nem fog többé kellemetlenkedni. Aztán az is nagy kérdés, hogy hogyan vannak ezen vesszők csomagolva? Eddig igaz, az állam nagyon rossz vesszőket küldött, de nem egyenesen az iskolából, hanem az állam vette valahol a vesszőket bizonyos áron, a csomagolást mindjárt ezekre rábízta s csak az adreszát adta annak a kezébe és ez azután direkt küldte. így azután főleg száraz vesszők érkeztek mindenütt azokkal a vesszőkkel, a melyeket eddig ingyen osztogattak. Itt a saját tapasztalásomból beszélek. üin Alsó Petény község részére, ahol lakom, kértem ily vesszőket és kaptam ugyan a község részére; el is ültettük azokat. Volt valami 25 sor ripária sauvage, hat sor riparia portalis, hat sor Jaquet, tiz sor Othelló, hat sor York Madeira. Mindezekből csak a portalis ért valamit, csak ennek lehetett hasznát venni; de ebben is oly kevés volt a fajhű, hogy essak minden második tőke volt portalis, a többi a legvadabb sauvage, valóságos emberevő sauvage. (Derültség.) Ha a t. miniszter úr ezeket a magán-telepeket még tovább akarja protezsálni, akkor ne tessék olyan szép hasonlattal előhozakodni, hogy künn hagyja a politikai saruit, mint a török, a mecset előtt, mert ha tovább dédelgeti ezeket a magán telepeket, mint valami noli me tangere-t, akkor nemcsak hogy kint nem hagyja saruit, de még hozzá térden felül érő bagaria csizmát huz föléjük. Ha a t. miniszter úr nem arra fog felügyeltetni, hogy azon oltvány riparia portalis-e, és nem ruprestis, vagy más közönséges faj-e, akkor az egész vesszőtermelés és azokkal való segélyezés czélját tévesztette. A t. miniszter úr azt akarja-e, hogy az a nagy bizottság, melyet a központban akar alakítani, ambuláns legyen, vagy, hogy az íróasztal mögül ítélje meg azt a kérdést és egészen a vidéki bizottságokra hagyja, hogy mit referálnak neki és a felett központi bizottság fog ; Ítélni, hogy milyen fajta, hová való az a vessző,.