Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-587
222 587. or*zágo* ülést 1806. már CÍÍIM 18-án, szerdán. kezeteket, tönkre teszi a szőlősgazdákat. Egy oly intézményt teremt pedig itt, a melyet minden józan ember, minden okos jogász és a törvényhozás egy nemzedék élete óta már végleg elitélt. Tehát ez így nem maradhat. Továbbá kifogásunk volt ez ellen az, hogy egy vagy több banknak oly kedvezményeket ád az állam ezen törvényben, a minő kedvezményekkel egyetlen művelt országban a világ egyetlen bankja sincs felruházva, mert a bank csak ellenőrző, közvetítő szerepet játszik, de semmi koczkázatot nem visel; a kamatot, a tőkét, a kezelési költséget, sőt a hajtást az állam végzi, az állam biztosítja s ezért a banknak mégis óriási kamatot ád. Ez pénzügyileg is helytelen, a politikai erkölcs szempontjából is megbocsáthatatlan. Továbbá kifogásunk volt arra nézve, hogy nincs megmondva világosan, mekkora az a végleges teher, a mi fenyegeti itt az országot; itt a miniszter úr egy ledér kijelentéssel válaszolt, hogy mi képviselők intézzük el magunk között a számításainkat, de ő nem felelt a kérdésre, pedig felelhetne. Annak meg elárulta lehetőségét azzal, hogy azt mondta: Szerződés van a kezében, a mely legfeljebb 25 millióról szól, de a törvényjavaslat meg azt mondja, hogy legalább 25 millióról, számításom pedig 250 — 300—400 millióra terjed. Tehát a miniszter úr itt sem nyugtatott meg teljesen bennünket. Aggodalmunkat nyilvánítottuk arra nézve, hogy egy hold szőlőt mekkora kölcsön fog terhelni a hatodik év kezdetével. A t. miniszter úr utasított bennünket Francziaországra, a hol egy hektáron 400 hektoliter bort is termelnek. Ez megint nem felelet, nem komoly, nem államférfihoz méltó, komoly felelet. Tessék »zt a törvényt rádiktálni Francziaországra, ha Francziaországban terem annyi bor, de ne méltóztassék ezt mondani itt nekünk. (Tetszés és derültség balfelől.) Nekünk kifogásunk volt az ellen, hogy munkásosztályunk erkölcseit is megrontja, mert azt a szegény kapást, azt a szegény kisbirtokos szőlőgazdát öt esztendeig traktálja pénzzel, munkája után öt évig nem vesz kamatot, öt évig nem lesz semmi, a hatodik évben pedig oda adja neki a lezárt folyószámlát és lehúzza róla a csizmáját. (Úgy van ! balfelől.) Tehát a munkásosztályt ez megzavarja. De megzavarja általában mezei muukásviszonyainkat is, mert rohamosan oda tódulnak minden mértéktartás nélkül ezen könnyelmű kölcsönadás következtében a mezei munkások, ez a napszámosok nagy részét feltereli a hegyekre, a szőlővidékekre, ott duplán kap a szőlős-munkás napszámot, a mezőn pedig megkevesbedik a mezei munkás, mert ezen könnyelmű adósságcsinálással rohan oda minden ember, és midőn bekövetkeznek a szerencsétlen esztendők, a mikor egy hektár nem 400 hektolitert terem, hanem négy hektolitert, és a mikor nem 20 fit lesz a bor ára, hanem 4 frt, 5 frt, 8 frt, akkor az államnak kell fizetni a bank számára ezen évi járulékokat, kamatokat, kezelési költségeket stb. Aggodalmunk volt ezen törvényjavaslat tartamára nézve. A t. miniszter úr erre sem felelt, hanem azt mondta, hogy benne van a törvényiavaslat 19. § ában, hogy letelik 1910-ben, hogy 1910-ben végének kell lenni ezen törvény hatályának, csak addig terjed. Arra sem felelt a t. miniszter úr, hogy mi értelme van annak, hogy hiszen öt évig nem fizet kamatot, hanem a hatodik esztendőben kezdi és fizeti 15 esztendeig. Hiszen ez 20 esztendő; legalább 20 esztendeig kell annnk terjedni. Ez az egyik értelmezése. A másik értelmezése pedig az, hogy csakis 1910-ig liquidálnak kölcsönöket. De pénzügyi következésében 1930-ig fog ez a törvény kiterjedni, és 1930-ig, tehát 35 éven át lesz államunk hitele ezen irtóztató teherrel megfertőzve. A t. miniszter úr mindezekre nem felel, hanem hivatkozik arra, hogy gr. Széchenyi István mit mondott ezelőtt 50 esztendővel. Nem 50 esztendővel ezelőtt mondta ezt ; ezt is jobban kellene tudni a t. miniszter úrnak. Mondta 1827-ben, vagy 1830-ban. A Hitelről írt munkájában mondta azt, tehát több mint 50 éve, hogy sok a kerékkötő. Én meg azt mondom: nem az a baj Magyarországon, hogy sok a kerékkötő vagy hogy van kerékkötő, hanem az ellenkező az, a mit ma említeni volt szerencsém, én nem gyanúsítom a kabinetet, sem a többséget, távol legyen tőlem, nem is tenném, de higyje el, a t. miniszter úr, ha kötelességszerű feleleteit megvonja tőlünk, ha kötelességszerű felvilágosításokat nem nyújt, hanem hivatkozik itt oly megkötött szerződésre, melyet előterjeszteni nem akar, akkor ellenállhatatlanul és óvhatatlanúl az a gyanú támad a nagyközönségben, hogy itt nem a kerékkötő a baj, hanem a kenőcs a baj. (Derültség bálfelől.) Bezárom beszédemet, de a mivel még tartozom, hogy t. i. a t. miniszter úr azt mondta, hogy nincs lekötve semmi irányban, azt mindjárt, néhány perez múlva lesz szerencsém a t. miniszter úrnak megmutatni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) (Az elnöki széket Telessky István foglalja el.) Elnök : Az ülést újra megnyitom. Molnár Antal jegyző: Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter! (Halljuk! Sálijuk!)
