Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-587

58?. országos ülés lSftS. laárcríns 18-án, szerdán. 223 Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak igen rövid ténybeli rektifikáczióra kívánok szorítkozni. (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly t. képviselő úr azt a kérdést veti fel, hogy, ha csak 25 millióról van szó, akkor minek beszélünk 300.000 hold elpusztult szőlőnek rekonstrukcziójáról. 300.000 hold szőlőről az indokolásban szóltunk, mert akkor és ott jelezni kellett a megtörtént pusztítást és jelezni kellett, hogy mennyi szőlő rekonstruálandó ; az iránt azonban tisztában voltam és tisztában voltunk, hogy az egy nagy, hosszú időre terjedő akczió lesz és a jelen törvényjavaslat által kontemplált 25 millió ez akcziónak csak első részét, első szakát képviseli. A t. képviselő úr szememre vetette, hogy míg én ma egy föltételes szerződésről beszéltem, addig tegnapi beszédemben azt állítottam volna, hogy kezeim semmi irányban sincsenek megkötve. Ez a képviselő úr részéről egy nyilvánvaló tévedés, a melyben én legalább teljesen ártatlan vagyok. Én azt mondottam, a kezemben lévő lap tanúsága szerint is, hogy a mikor én a tárczát elvállaltam, nem engedtem magamatj semmi irányban megkötni és befolyásoltatni, vagyis teljesen önállóan léptem erre az álláspontra. De már tegnapi beszédemben világosan megmondottam, de nemcsak beszédemben, a törvényjavaslat indokolásában is megmondottam, hogy én ezen pénzügyi művelet keresztülvitelét biztosítottam. Senkisem tételezheti fel rólam azt a könnyelműséget, hogy én egy iiy pénzügyi irányú javaslattal jöjjek t. kollegámmal, a pénzügyi miniszterrel a ház elé, mielőtt hátunkat fedeztük volna, hogy mi kitegyük esetleg a házat annak, hogy megszavazzon egy törvényjavaslatot, a mely azután a papiroson marad, melyet gyakorlatilag nem lehet végrehaj tani. Hogy pedig éu világosan beszéltem már tegnap is és hogy az, a mit tegnap beszéltem, teljesen összevág mai ez irányú felszólalásommal, erre nézve bátor vagyok felolvasni tegnapi beszédem következő szavait: »Hozzá teszem, hogy azokban az előzetes megállapodásokban, melyeket a törvényhozás jóváhagyásának reményében és feltétele alatt a pénzintézettel létrehoznunk kellett.* Azt hiszem, hogy az világos, hogy engem következetlenség vádja nem terhelhet. Végűi a képviselő úr ugyan nem gyanúsította a kabinetet, hanem arra czélzott, mintha ezen törvényjavaslat behozatalánál is különösen a pénzügylet ily módon történt megkötésénél más érdekek és más befolyások is szerepeltek volna. Ez ellen nekem a leghatározottabban kell tiltakoznom. (Helyeslés a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. képviselőház ! A törvényjavaslat általános tárgyalása alkalmából, midőn igénytelen nézeteimet elmondani bátor voltam, azt hittem, hogy ebben a házban talán egyedül fogok azokkal a nézetekkel állani, a melyek elmondására meggyőződésem erőt kölcsönzött. Én örömmel tapasztaltam azt, hogy igen t. képviselőtársam Eötvös Károly a vita folyamán egész pártjának támogatásával és pártjának súlyával ékesebb szavakkal, a vitatkozás erősebb modorával és agyának meggyőző erejével, de ugyanazon álláspontra helyezkedett, a melynek először én voltam bátor kifejezést adni, és így már kettőzötten érzem a kötelességet arra nézve, hogy azokról, a • mik a vitában mondattak, s az általam felvetett nézetekkel szemben mint ellenérvek felhozattak, álláspontomat kifejtsem (Halljuk! Halljuk!) Erkölesi kötelességem mindenekelőtt számolni két általánosságban felhozott ellenvetéssel. Az egyik az, a mely az előadói székről jött, és a mely azt vetette az ellenzék szemére, mintha a törvényjavaslat azon alapgondolatára nézve, hogy a szőlővesszőket az állam saját üzemében állítsa-e elő, avagy az üzérkedő termelésnek adja-e át, nézetében az ellenzék egy nagy változáson ment át, és mintha ezen változás oka tisztán az lenne, hogy ezen javaslatot is a politikai pártoskodás szemüvegével nézi. En magam azon tényeket., a melyeket a t. előadó úr felhozott, állítom a t. előadó úr állításával és vádjával szemben a nélkül, hogy magam a konzequencziát levonni igyekezném, mert meggyőződésem az, hogy azon általam felhozandó tényekből a konzequencziát minden elfogulatlan bíráló abban fogja találni, hogy az igen t. többség, a szabadelvíípárt az, a mely politikai pártállásánál fogva nézetében épen e tekintetben is ily alaposan átvedlett. A t. előadó úr abból a tényből, hogy az 1895. évi állami költségvetés általános tárgyalása alkalmával Szalay Imre képviselő úr, gr. Festetits Andor akkori földmivelésügyi miniszter xírnak azon kijelentésével szemben, hogy ő a szőlővesszőknek állami előállítását nagyobb mértékben akarja eszközölni, egy beszédet mondott, meríti vádjára az alapot. Ezen beszédében Szalay Imre t. képviselő úr, az igaz, állást foglalt a szőlővesszők állami előállítása ellen a 398 iki országos ülés jegyzőkönyve szerint, 1894. deczember 7-én. Ámde Szalay Imre képviselő úr ekkor főleg azért támadta az akkori földmivelésügyi kormányt, hogy az oltványtelepet, mely eddig a kormány kezében volt, a melytői milliónyi oltványokkal kellett volna elárasztani az egész országot, odaadta egy konzoreziumnak. Ez azon tétel, hol az országgyűlési napló ta-