Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-587

587. országos Illés 1896. márcrins 18-á*, szerdán. 219 Hát t. miniszter úr, azt hiszi ön. hogy a miniszteri székből az államhitel érdekében ilyen fontos és komoly kérdésben ez férfias felelet, és ez felelet? Azt mondja a t. miniszter úr, hogy neki szerződése van. Ezt ma mondja; tegnapelőtt azt mondta, hogy nincs lekötve semmi irányban, és azt mondja, hogy szerződése van. Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter: így nem mondtam! Eötvös Károly: Hát hogyan? Nem vagyok megkötve semmi irányban, így mondta! Baranyi Ignácz földmivelésügyi miniszter : Nem így mondtam! Eötvös Károly : Nohát fel fogom olvasni mindjárt a Nemzetből. (Derültség a szélső baloldalon.) Ma meg azt mondja, szerződése van és a szerződésben maximális 25 millió forint van kikötve. Jól van t. miniszter úr, ha ezt kijelentette, úgy hát elhiszem, hogy maximális a 25 millió forint, de akkor a 6, §-ában ezen törvényjavaslatnak más van mondva: „legalább 25 millió." Bocsánatot kérek, a „legalább" és a „maximális" 25 millió közt nagy különbség van. A törvény legalább 25 millió forintról beszél, a szerződés pedig legföllebb 25 millióról beszél. Hát most mi ez, micsoda eljárás ez? Ki van itt félrevezetve, a miniszter úr-e, vagy mi. a törvényhozás, vagy a nagy közönség, vagy a bank ? De, t. ház, a szerződést mi sem láttuk, s elég sajnálatraméltó dolog, hogy nem láttuk, hogy nem terjesztetett ide, hogy legalább bepillantást nyerhettünk volna azon kohóba, a melyben az a törvényjavaslat is készült, mert erre a szerződés igen nagy világosságot derített volna. Hanem ha a szerződés 25 millióról szól, mint legföllebb való összegről, a törvényjavaslat viszont 25 millióról, mint legalább való összegről szól, akkor a törvényjavaslat indokolása miért van úgy, a hogy van? Mit akart azzal az indokolással a miniszter úr? Talán a hitelt igénybe venni akaró nagy közönségnek egy kis ^szembekötősdi, vagy egy ígéret akart ez lenni? Mert hiszen a törvényjavaslat indokolásában világosan ez van : 480.000 kataszter hold pusztult el, ebből 300.000 kat. hold olyan, mely ezen törvény alapján kölcsönt vehet igénybe, a melynek felújítására ezen törvény alapján számít a kormány. No hát, t. földmivelésügyi miniszter úr, vegye elő Maróthyt, vagy akárkit, vagy vegye elő egykori matemathikai tanulmányainak ma még meglevő maradványait (Derültség a szélső baloldalon.) és számítsa ki, hogy ha a törvényjavaslat 300.000 holdat jelöl ki ezen czélra, hogy ha a törvényjavaslat maga azt mondja, hogy 25 millió legalább, de nem mondja, hogy legföljebb és 300.000 holdról van szó, és a mivelési költség 800 frt, a mint az előadó úr mondja: akkor 240 millió forint kijön, mint a posszibilitás végső határáig terjedő összeg. Minthogy pedig 800 forinttal ily módon amerikai alanyba oltott hazai vesszőkkel, felforgatott földben és karózva 5 esztendőn keresztül be nem állít és fenn nem tart szőlőt senki, az a 800 forint csak fele a nagyon mérsékelten számított egész szükségletnek, akkor tessék kiszámítani 300.000 katasztrális holdnál ezen törvényjavaslat folytán a posszibilitás végső mértéke szerint mekkora összeg, a meddig az ország hitele el van zálogosítva. T. miniszter úr, ezek számtani dolgok ; ezeket üres frázisokkal elütni nem lehet. Vagy tessék hallgatni ezekről a dolgokról, vagy tessék belemenni és megmondani, hogy igy van, vagy nem igy van; de itt ilyen ledér kijelentésekkel, hogy „intézzék el a képviselő urak maguk közt ezeket a számokat," sem megnyugtatva, sem felvilágosítva nem vagyunk, sem az ország közönsége felvilágosítva nincs, a mely müveit, hazafias közönség érdeklődik az állam hiteléért úgy, mint a t. földmivelésügyi miniszter úr. Nekem ront a t. földmivelésügyi miniszter úr, (Derültség a szélső baloldalon.) hogy én azon is szörnyűködöm, hogy az állam hajtja be ezeket a negyedéves ós féleves járulékokat; hiszen ez nem új dolog, azt mondja s utal engem egy csomó törvényre, hogy nézzem meg, hiszen más körülmények között is az állam hajtja be. Tudom én azt, t. miniszter úr, épen azért kárhoztatom, hogy ezt is az állam behajtása útján akarják eszközölni. Hát abból, mert az elkerülhetetlen czélokra szükséges az állam behajtása, az következik, hogy már most mindenre az állam behajtási módját, eszközeit vegyük igénybe? T. miniszter úr, én felvetettem azt a kérdést is, hogy mibe kerül az adókezelég költségének a többlete: a könyvelés, a kezelés, elszámolás, behajtás, nyilvántartás, leiratok, pénziigyigazgatói adminisztráczió stb., mert ott, a hol 100 —150 ezer frt adótartozásról — csak annak nevezem itt — és annak évenként való behajtásáról vau szó és külön tőke, külön kamat, külöu késedelmi kamat, külön kezelési díj elszámolásáról: a mai végrehajtási szervezet nem fog ám megfelelni ennek a czéinak, nem lesz elegendő erre. {Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) E tekintetben minden adóhivatalnál külön kezelést kell életbeléptetni. Hogy az állami adminisztráczióban micsoda differencziát fog ez előidézni, arra sem feleit a t. miniszter úr, hanem ismét Bodóné atyafiságához folyamodott, valami mással elütni a kérdést Azt kérdeztem azonban, nagy szemrehányást tevén nekem a miniszter úr, hogy én egy i8*