Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

198 586, országos illés 1896. márcsins 17-én, kedden. semre, mondja meg igaz lelkére, mi tetszett neki a borászati területeken Magyarországon legjobban, azt mondta: Beregszász területe, a hol nemcsak a nagy szőlőterületek, a nagy szőlők birtokosai, de a kis fertályholdas gazdák is ma már regenerálták a szőlőt. Hogy vájjon ezek sokat kopogtattak-e a minisztériumok ajtaján, nem tudom vájjon kerestek-e protekcziót vagy sem, azt sem tudom, de azt kivettem Molnár Bernát t. képviselőtársam beszédéből, hogy ott vannak okos vezérek, a kik nemcsak a szerintjárnak el, mint az Magyarországon szokás például — és ez is a miniszter úr figyelmébe tartozik — a folyó szabályozásnál, a hol a fö'elv: az én birtokom maradjon meg, a szomszédomét vigye el az ördög, ép ez áll a szőlők rekonstrukciójára nézve is: az én szőlőm maradjon meg az én szomszédomét vigye el a manó, hanem úgy gondolkoztak, hogy itt egy egész vidék és népének boldogulásáról, vagyonáról van szó és egész tudásukat, szakértelmüket okosan felhasználva rábirták az a kákán is csomót kereső németet, ismerje el, hogy itt valósággal mintaszerűen dolgoznak. Ki kell mondanom, hogy szakítani kell a protekcziós rendszerrel és gátot kell vetni az állam omnipotencziájának, annak, a mely nálunk szokásos, midőn tudniillik a falusi bíró háza előtt a dobogó elromlik, azt mondja: Miért nem jön az állam? Az állam kötelessége helyrehozni, az állam minden, az állam mindenütt. Az állam pedig csak a kormányzatban van képviselve, kormánypárti szemmel nézi a dolgokat és az már emberi tulajdonság, hogy mint minden szentnek, neki is maga felé hajlik a keze. Csat lakozom Eötvös Károly t. képviselőtársamnak azon kéréséhez, hogy ne csináljunk ebből pártkérdést. Egy igen nagy gazdasági ágat kiszolgáltatni pénzügyi experimentumoknak akkor, mikor, fájdalom, Magyarországon ilyen bankhistóriáknak és szövetkezeteknek valami nagy erkölcsi hitele nincs, tízszer és százszor meggondolandó dolog. Magam is csatlakozom ahhoz a nézethez, hogy vonja vissza a t. kormány ezt a javaslatot, fontolja meg jól, adjon neki alakot, deczentralizálja a kísérleti területeket, (Helyeslés a szélső ba

1 oldalon.) hogy azok működése igazán az illető vidék hasznára váljék, válogassa meg az embereit, vigye be a szakoktatást az iskolába. Ez a regeneráczió úgy sem lesz készen máról holnapra, — a legjobb törvényjavaslat mellett sem, — azt a harmadik, negyedik generáczió fogja végrehajtani, ha én meg sem érem, de lelki szemeimmel látom a kijelölt úton Magyarország föléledett borászati területét. De az eddigi eljárás mellett nem! A mi pedig a legfontosabb, a t miniszter úr ne ingattassa meg hitét, bizalmát a homoki területek iránt. Mind az az animozitás, melylyel azok ellen fordulnak, merőben indokolatlan. A kik pedig nem hiszik, hogy a homokon igazán nagyszerű dolgokat lehet teremteni, menjenek Szabolcsba. Egy újságczikk, melyre én akkor semmiféle súlyt nem fektettem, a melyben csak rámutattam a szabolcsi buczkákra, rábírta egy előkelő birtokost, hogy ott szőlőt telepítsen, a kétkedő nézze meg saját szemével, hogy az Magyarországnak igazi minta-telepe, mely nem állami protekczióval, nem kölcsönnel, hanem belátással és öntevékenységgel jött létre. Én még egyszer kérem a t. házat, ne hozzák meg ezt a törvényt ilyen könnyű szerrel, hanem vegye a kormány még egyszer megfontolás alá, mert nem pártkérdés, hanem az ország vitális érdeke. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Nem kivan senki szólni? (Nemi) Akkor a vitát ezennel berekesztem. Következnek a zárbeszédek. Szily Pongrácz előadó: T. ház! Mikor ezt a törvényjavaslatot a földmivelésügyi miniszter úr beterjesztette és a közvélemény arról tudomást vett, nemcsak a közvéleményben, hanem a szakközegek előtt is e javaslat és annak intézkedései feltétlen elismeréssel találkoztak. Azt látták ebben a javaslatban, hogy végre történik egy intézkedés, mely alaposan segíteni fog az elpusztult szőlőkön és azok rekonstrukczióját elő fogja mozdítani. De nemcsak ebből a szempontból, hanem a kölcsön, a hitelnyújtás szempontjából a felvett intézkedésekben ezen kérdésnek egy sikerült megoldását látták. Akkor a kölcsön ily módját örömmel üdvözölték és azt mondták: végre találtak egy módot, melylyel a gazdának olyanféle kölcsönt tudnak nyújtani, melylyel meliorácziókat, javításokat eszközölni képes. A gazda fogezentúl ilyen módon hitelt kapni, a nélkül, hogy a dologi hitelre alkalmas alappal bírna. Ez a törvényjavaslat azóta keresztül ment a földmivelés- ég a pénzügyi bizottság retortáján és mindkét bizottság azon igyekezett, hogy a szőlőtermelők érdekében ezen javaslat intézkedésein javítson és azt hiszem, az ő kezükből a javaslat csak javított alakban és pedig a szőlőbirtokosok érdekében javított alakban került ki. És mégis, t. ház, most mikor a képviselőház tárgyalás alá vette e javaslatot, mit látunk? A javaslat bírálatában ki akarják mutatni nemcsak azt, hogy a javaslat intézkedései roszszak, hanem, hogy azok veszélyesek, hogy azok szolgálják a bank és a kormány kortesérdekeit, de semmiesetre sem szolgálják a szőlőbirtokosok érdekeit, sőt tudatosan a teljes tönk szélére vinnék őket. Hát, t. ház, hogy csakugyan így állnak-e a dolgok, és ha keressük a magyarázatát annak, hogy a vélemény erről a