Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

586. országos ülés 1896. márczíns l?-én, kedden. 199 javaslatról, hogy változhatott meg ily gyökeresen, annak okát én másban nem találhatom, mint abban a felfogásban, hogy minden intézkedésnek, melyet a kormány inicziál, önmagában véve rossznak kell lennie. S hogy ez így van, arra nézve csak egy példát fogok felhozni e javaslatból, melyet be is tudok ig-azolni, Mikor legelőször jelentetett be a háznak, hogy a kormány foglalkozik a szőlők rekonstrukeziójának kérdésével, a mi történt 1894-ben az 1895 iki költségvetés tárgyalása alkalmával a föl dinívelésügyi miniszter programmbeszédjében bejelentette, hogy a szőlők rekonstrukcziójára vonatkozólag egy törvényjavaslatot szándékozik beterjeszteni, mely azon bazirozik, hogy az állam saját kezelésébe vévén az egész kérdést, a vesszőtermelést is tisztán saját rezsijében a karja teljesíteni. Akkor az ellenzék a földmívelésügyi miniszter ezen kijelentését erősen megtámadta. Szalay Imre t. képviselő úr erélyesen tiltakozott az ellen, hogy az állam mindent a maga hatalmi körébe vonjon, azt állította, hogy ez nem egyes emberek érdeke, hanem százak, sőt ezrek érdeke, tehát közérdek, hogy a magánvállalkozás a vesszőtermelésből ki ne zárassák. Az államnak nincsen joga ahhoz, hogy a saját rezsijébe vegye a vesszőtermelést. Mondom, az ellenzék akkor ezen állásponton állt és a kormány álláspontját határozottan kárhoztatta. Ma pedig, mikor a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úr ezt az álláspontot nem akczeptálja, hanem a magántevékenységnek tért akar nyitni a vesszőtermelés terén, akkor maga az ellenzék a volt miniszter álláspontját jelenti ki helyesnek és helyteleníti a miniszternek a törvényjavaslatban felvett intézkedését, hogy a magánvállalkozást is befogadja, és nem tisztán saját kezelésében termel az állam vesszőket. H4t a többi intézkedésekkel is úgy leszünk. Mert, mihelyt a kormány egy pozitív javaslattal áll elő, annak az intézkedésnek feltétlenül már rossznak kell lennie. Ami azokat az ellenvetéseket illeti, a melyek ;i törvényjavaslat pozitív intézkedéseire tetettek, hát általában elfogadják azt az elvet, hogy az államnak közbe kellett lépnie a szőlő rekonstrukeziója érdekében ; elfogadják az első fejezet elvi intézkedéseit, t. i., hogy amerikai vessző tömegesen termelendő, elfogadják azt, hogy kísérleti telepek állítandók fel, elfogadják azt is, hogy a munkások gyakorlati kiképzésére nézve határozott intézkedéseket kell foganatosítani. A kísérleti ügyre és a munkások képzésére nézve nem is tesznek a javaslat intézkedései ellen lényegesebb ellenvetéseket. Azonban, már a vesszőtermelés kérdését határozottan kifogásolják. Nem csak azt, hogy a magánvállalkozásnak tér nyittatik, a mit én a magam részéről helyesnek tartanék azért, mert ma már igen számos magánvállalkozásban levő telep létezik. Léteznek olyan telepek, melyek az állam szubvenciójával létesíttettek, a melyekre az állam befolyását ma is érvényesíti és ezekkel szemben az állam konkurrens vállalatokat anélkül, hogy a szubvenczióját ellensúlyozza, nem létesíthet. De azonkívül kétségbevonom azt, hogy az állam olcsóbban tudná produkálni a vesszőket, mint a magánvállalkozás, mert az állam a bürokratikus formáktól, azoknak nehézkességétől és drágaságától szabadulni nem bír. Eddig sem tudtak olcsóbban előállítani vesszőket, ezután sem tudnak. Kötelessége azonban neki minden létező telepnek befolyását annyira biztosítani és érvényesíteni tudni, hogy a vesszők olcsóságát feltétlenül szerződésileg biztosítsa, befolyását az árak meghatározására és befolyását arra, hogy csakis első minőségű és jó vesszők adathassanak el. Kifogás tétetett továbbá a javaslat azon intencziója ellen is, hogy ez az egész rekonstrukcziónak művelete tulajdonképen a fás-oltásnak, a gyökeres oltványoknak kiszolgáltatására és alkalmazására eszközlendő regeneráczióra baziroztatik. Sokan azt találták, hogy a fás oltványok drágábbak, nem is olyan alkalmasak, nem is olyan biztosak a szőlők beültetésénél, mint ha sima vesszőket ültetünk el, ezeket azután beoltjuk zöld-oltással és maguk a gazdák szőlőjüket így létesítik. Kétségtelen, hogy a fás oltások sikerrel csak úgy alkalmazhatók, ha gond fordíttatik arra, hogy kellőleg meggyökerezett és feltétlenül jól összeforrott oltványok bocsájtassauak az illetőknek rendelkezésére. De ezt igen könynyen el lehet érni, mert az oltványoknál azt, hogy jól meggyökerezett és jól összeforrt oltványok legyenek, mindenki tudja, hogy nagyon könnyen lehet konstatálni egyszerű csavarással, ha nem törik el az oltvány, akkor jól összeforrt, ha pedig eltörik, akkor megszűnt fás-oltvány lenni. Hanem határozottan előnyt kell adni a fás-oltványok, a gyökeres oltványok ültetésének abból a szempontból, hogy ha a gyökeres oltványt az idén elültetem, az jövőre már mutatóba ad termést két esztendő után pedig nagy termést hoz. A jól gyökerező oltványoknak pedig 95°/o-a meg is ered. (Felkiáltások a halfelöl; Elméletben!) A praxisban is. Az oltványoknak árára nézve sem áll az, hogy azok 120 frtos oltványok, mert most már 90 írtért kapjuk az oltványokat, ég