Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-586
194 586. orsaágos Ülés 1896. liiárcztiis 17-én, 'kedden. nemzet megkövetelheti azt, hogy a Láz pénzügyi bizottságában csak oly férfiak vehessenek részt, a kik semmiféle más intézetben elfoglalva nincsenek, és a kik semmiféle körülmények között másnak lekötelezve tehát nem is lehetnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ha a pénzügyi bizottság csak független férfiakból állana, akkor sem a valutáról szóló törvényjavaslat, sem ez. sem más, hasonló káros javaslatok, a törvényhozás elé nem is kerülhettek volna! De másrészt ennek az a haszna is meg volna, hogy ha a pénzintézetek ily tagjai, itt a házban érvényesíthetnék érdekeiket, a miáltal ismét csak egy élénk eszmecsere fejlődnék ki, mely a nemzetnek a pénzügyi és gazdasági téren való bíráló képességét kétség kívül fokozná, a mire nekünk igazán nagy szükségünk van. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindezekből kifolyólag csakis egy kéréssel fordulok a t. miniszterelnök úrhoz és az egész t. kormányhoz. Én a t. miniszterelnök úrról, mint erdélyi emberről, mi előtt személyesen szerencsém lett volna ismerni, mindig azt hallottam, hogy minden izében jó magyar ember és jó hazafi. Én ehhez a jó magyar emberhez, ehhez a jó hazafihoz fordulok a t. miniszterelnök úrban és arra kérem őt, legyen szíves engem meghallgatni és meg vagyok róla győződve, hogy e SJ ig en sze P és nemes irányban lenné magát az ország előtt emlékezetessé. Első sorban eszközölje ki azt, hogy a parlament tanácskozásai a lehető legszélesebb körben, a nyilvánosságra híven jöhessenek, s másodsorban, hogy a pénzügyi bizottságban csakis oly emberek foglalhassanak helyet, a kik sehol semmi irányban lekötelezve nincsenek. Ha a t. miniszterelnök úr csak ennyit is ki tud vívni miniszterelnöksége alatt, azt hiszem, hogy az az idő, a melyet itt eltöltött, a hazára nézve üdvös és helyes lesz. A filloxera-indítványra vonatkozólag pedig talán mondanom sem kell, hogy azt minden tekintetben a legprimitívebb várakozásoknak is megfelelőnek nem tartom, hanem teljesen és határozottan rossznak, a melyre nézve mindig az a kérdés áll előttem, hogy ugyan mit is akarunk mi tulajdonképen ? A szőlőbirtokosokat akarjuk-e felsegíteni? A szőlőket akarjuk-e rekonstruálni? Vagy pedig bizonyos bankot akarunk-e szervezni, a hol bizonyos emberek állás, hivatalt stb. kaphassanak? Ezt voltam bátor egész tisztelettel elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter! Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk!) Ha a filloxera által elpusztított szőlők felújításának előmozdításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folyamán a vallás- és közoktatásügyi miniszter kér néhány szót, méltóztassanak ezt egyszerűen annak a jóizű eredetiséggel, humorral, nem merem mondani, hogy szakértelemmel, mert azt sértésnek venné Eötvös Károly képviselő úr, (Derültség és tetszés.) elmondott beszédnek tulajdonítani, melyet Eötvös képviselő úrtól ma hallottunk, és a mely állásomból folyó elmúlaszthatlan köteleségemmé teszi a felszólalást. (Halljuk !) Eötvös Károly képviselő úr meglehetős gúnyosan beszélt a szikemberekről, a profeszszorokról. Engedelmet kérek a szakembereknek jogosultságát minden téren el kell ismerni, a közoktatásügyi miniszternek pedig egyenesen kötelessége tiltakozni azon felfogás ellen, hogy az a munka és azok az áldozatok, a mit mi a szakértelem a szakképzettség emelésére fordítunk, hogy az felesleges, hogy talán valami univerzális dilettantizmus elég arra, hogy azzal előbbre lehessen vinni bármely országnak kultúráját, mert a tudomány egyenesen a szakképzésen kell, hogy alapuljon és a uemzet ereje tudományában van. (Helyeslés és tetszés.) Eötvös Károly képviselő urnak azon felfogása ellen tehát, mintha a szakembereket akár ezen törvény végrehajtásánál, akár bármely téren mellőzni kellene vagy mellőzni lehetne, tiltakozom és remélem, hogy a t. ház tagjai közül alig van valaki, aki osztoznék ama felfogásban, a melynek talán inkább tréfásan Eötvös Károly képviselőtársam kifejezést adott. (Helyeslés.) Egészen más az, midőn valaki magát szakembernek gerálja, de valósággal nem az, a dolgát nem érti; az ilyennek nem nagy hasznára vannak a tudománynak és a kultúrának, de az igazi szakembereket, a kik valósággal azok, így pellengére állítani, nem hiszem, hogy helyes eljárás volna. Ezt akartam Eötvös Károly képviselő úr beszédére megjegyezni. (Helyeslés és tetssés.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Teleszky István alelnök foglalja el.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Illyés Bálint jegyző : Herman Ottó ! Herman Ottó : T. ház ! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélső baloldalon. Helyre! Helyre '. Elnök csenget.) A midőn én ezelőtt körülbelül uyolez esztendővel Európa északi végvidékeit beutaztam, megfordultam Vardő városában ÍB,
