Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

580. országos ülés 1890. inárczius 17-én, kedden. 195 hogy két érdekes magyar csillagásznak nyomán járva tudjak meg bizonyos adatokat. Az ott szerzett norvég barátok a siker örömére vacsorát adtak és azt mondták, hogy, mert magyar ember vagyok, magyar borral fognak megkínálni, és adtak háromféle bort, az egyik volt a tokaji aszú, a másik volt az egri vörös, a harmadik a budai vörös. Az eddigi kormányzatnak legkegyetlenebb kritikája és agyonbírálása az, hogy akkor, midőn az ő közegei hosszú éveken keresztül mindig ked­vező jelentéseket nyújtottak be a szőlészet ál­lásáról, a földmívelésügyi minisztérium ablaka alatt pusztult el Buda szőlészete tökéletesen. Hát, t. ház, igy tenni és igy eljárni akkor, mikor ennek az országnak egy nevezetes gaz­dasági ága pusztulófélben van, ez sem nem nemzetgazdasági, sem nem kormánytisztességi eljárás. Előttem szóló Eötvös t. képviselőtársam beadott egy határozati javaslatot, melyben figyel­meztet a dolog pénzügyi oldalára és annak ve­szedelmeire, ezt én aláírom, még pedig azért, meit a bankokról tudjuk mindnyájan, hogy azok­nak tisztessége csak egy, és ez : az osztalék nagysága a mérlegben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) A mikor én a nemzet pusztuló gaz­dasági ágát fel akarom emelni, istápolni és a gyengét segíteni akarom, akkor nem akarhatom azt nyerészkedés tárgyává tenni. En, t. ház, ennek további részletezésébe nem bocsátkozom, hanem felhozom a következőt. Eötvös Károly t. képviselőtársam itt a ház színe előtt saját nemzetének szakértelmét és szakem­bereit, a kik ebbe a dologba befolytak, valóság­gal oly helyzetbe juttatta, a minőbe én azokat nem hagyhatom, nem mintha arrogálnám ma­gamnak, hogy kiváló szakember volnék, hanem azért, mert ezen felfogás ellenkezik az igazság­gal, és mert belevág egészen más irányba, sőt magának Eötvös Károly képviselőtársam ál­lásába is, mert utóvégre ő sem arrogálja ma­gának, hogy ő zugprokátor, hanem saját szak­értelme alapján arrogálja magának, hogy ő jó prókátor, hát engedje meg, hogy mások is ezen az alapon komolyan pertraktálhassák azon ügye­ket, melyekben szakembereknek érzik ma­gukat. T. ház! El voltam készülve erre a táma­dásra és vegye a t. képviselőház kegyesen tu­domásul, hogy akkor,, a mikor a filloxera vész imminenter fenyegette Magyarországot, s a mi­kor az első infekcziók tudomásunkra jutottuk, 1875 ben, tehát ezelőtt 21 esztendővel, én vol­tam az, a ki a kir. magy. természettudományi társulat szakülésén, a mely társulatot elvégre (Halljuk! Halljuk!) kicsinybe venni nem lehet, indítványoztam, hogy küldessék ki (Halljuk! Halljuk!) egy országos filloxera-bizottság, mely a bajt tanulmányozza, és mint olyan, a kor­mánynak szolgáljon tanácscsal és útbaigazítás­sal. Hogy én nemcsak Eötvös Károly t. képvi­selőtársamnak, hanem azokat is, a kik ebben a házban azelőtt s talán még ma is a szaktudós­ról egy kicsit nagyon is lóhátról szoktak be­szélni, meggyőzzem, hogy nem voltunk mi egy­oldalúak akkor, sem én, sem a társulat, a mely a javaslatot elfogadta, hát vegye tudomásul. hogy a bizottság összeállítására nézve ajánlot­tam, hogy az álljon zoológusokból, botaniku­sokból, chémikusokból és gyakorlati mívelő gaz­dákból. Mert hiszen, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) a szaktudással jár az is, hogy az élettel szá­moljon, ne pedig csak elvontan tárgyaljon. (Helyeslés a s$élsö baloldalon.) De t. képviselő­ház, ha úgy pertraktálják itt a házban a szak­tudást, a hogy most tette Eötvös Károly t. kép­viselőtársam, hát akkor én azon kezdem, —elte­kintve attól, hogy hát ő mi jogon ügyvéd ha nem szaktudós jogász, — mondom, azon kez­dem, hogy Grälileo Galilei svindler volt-e? És Pasteur, kinek az egész emberiség köszöni és hálálja azokat a nagy vívmányokat, a melyek­kel egyenesen a gyakorlati életbe vágott, az erjedés megmagyarázását, a veszettségnek gyó­gyítását, hát t. képviselőház, (Nagy mj. Elnök csenget.) akkor Eötvös szerint az is csakugyan csaló volt. Az tiszta, hogy az nem való és nem járja, hogy egy nemzet parlamentjében igy tár­gyaltassék. És itt egyenesen felhívom a közok­tatásügyi minisztert, hogy ő nyilatkozzék, lehet-e a magyar törvényhozásban a szaktudást így lealacsonyítani? Ha igen, akkor törülje el az összes katedrákat, a melyek a szaktudományokat tanítják! (Zaj. Elnök csenget.) A magyar természettudományi társulat (Zaj. Halljuk! Halljuk!) 1875 és 1881-iki tárgyalá­sokban benne foglaltatott legelőször az orszá­gos filloxera bizottságnak olyan irányban való szervezése, hogy ez ne legyeu csak alkalmilag összehívott és összetoborzott testület, hanem le­gyen állandó, a mely ezzel a bajjal tüzetesen foglalkozik. Nem kívántuk mi azokat az össze­hívott ankettek, a melyekről mi, a kik részt vettünk, jól láttuk, jól tudtuk, hogy azok két részből állottak: az első a nyilvános tanácsko­zás, a melyben köanyedéu elütöttek miudent, a másik a tanácskozás utáni ebéd, a hol bizonyos protegált egyének miudenben részesültek. (Moz­gás és zaj a szélső baloldalon.) Hanem gondol­tunk egy komoly, egy az egész ügy mivoltát íelkaroló bizottságra, a mely ezt egyenesen az 8 feladatának tekinti, mert mi, a kik szakem­berek vagyunk, nagyon jól láttuk, minő irtóz­tató vesztesége lesz ennek a nemzetnek az, ha szőlője kipusztul. De még mást is láttunk előre, 35"

Next

/
Oldalképek
Tartalom