Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

580. országos ülés 1890. inárczius 17-én, kedden. 195 hogy két érdekes magyar csillagásznak nyomán járva tudjak meg bizonyos adatokat. Az ott szerzett norvég barátok a siker örömére vacsorát adtak és azt mondták, hogy, mert magyar ember vagyok, magyar borral fognak megkínálni, és adtak háromféle bort, az egyik volt a tokaji aszú, a másik volt az egri vörös, a harmadik a budai vörös. Az eddigi kormányzatnak legkegyetlenebb kritikája és agyonbírálása az, hogy akkor, midőn az ő közegei hosszú éveken keresztül mindig kedvező jelentéseket nyújtottak be a szőlészet állásáról, a földmívelésügyi minisztérium ablaka alatt pusztult el Buda szőlészete tökéletesen. Hát, t. ház, igy tenni és igy eljárni akkor, mikor ennek az országnak egy nevezetes gazdasági ága pusztulófélben van, ez sem nem nemzetgazdasági, sem nem kormánytisztességi eljárás. Előttem szóló Eötvös t. képviselőtársam beadott egy határozati javaslatot, melyben figyelmeztet a dolog pénzügyi oldalára és annak veszedelmeire, ezt én aláírom, még pedig azért, meit a bankokról tudjuk mindnyájan, hogy azoknak tisztessége csak egy, és ez : az osztalék nagysága a mérlegben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) A mikor én a nemzet pusztuló gazdasági ágát fel akarom emelni, istápolni és a gyengét segíteni akarom, akkor nem akarhatom azt nyerészkedés tárgyává tenni. En, t. ház, ennek további részletezésébe nem bocsátkozom, hanem felhozom a következőt. Eötvös Károly t. képviselőtársam itt a ház színe előtt saját nemzetének szakértelmét és szakembereit, a kik ebbe a dologba befolytak, valósággal oly helyzetbe juttatta, a minőbe én azokat nem hagyhatom, nem mintha arrogálnám magamnak, hogy kiváló szakember volnék, hanem azért, mert ezen felfogás ellenkezik az igazsággal, és mert belevág egészen más irányba, sőt magának Eötvös Károly képviselőtársam állásába is, mert utóvégre ő sem arrogálja magának, hogy ő zugprokátor, hanem saját szakértelme alapján arrogálja magának, hogy ő jó prókátor, hát engedje meg, hogy mások is ezen az alapon komolyan pertraktálhassák azon ügyeket, melyekben szakembereknek érzik magukat. T. ház! El voltam készülve erre a támadásra és vegye a t. képviselőház kegyesen tudomásul, hogy akkor,, a mikor a filloxera vész imminenter fenyegette Magyarországot, s a mikor az első infekcziók tudomásunkra jutottuk, 1875 ben, tehát ezelőtt 21 esztendővel, én voltam az, a ki a kir. magy. természettudományi társulat szakülésén, a mely társulatot elvégre (Halljuk! Halljuk!) kicsinybe venni nem lehet, indítványoztam, hogy küldessék ki (Halljuk! Halljuk!) egy országos filloxera-bizottság, mely a bajt tanulmányozza, és mint olyan, a kormánynak szolgáljon tanácscsal és útbaigazítással. Hogy én nemcsak Eötvös Károly t. képviselőtársamnak, hanem azokat is, a kik ebben a házban azelőtt s talán még ma is a szaktudósról egy kicsit nagyon is lóhátról szoktak beszélni, meggyőzzem, hogy nem voltunk mi egyoldalúak akkor, sem én, sem a társulat, a mely a javaslatot elfogadta, hát vegye tudomásul. hogy a bizottság összeállítására nézve ajánlottam, hogy az álljon zoológusokból, botanikusokból, chémikusokból és gyakorlati mívelő gazdákból. Mert hiszen, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) a szaktudással jár az is, hogy az élettel számoljon, ne pedig csak elvontan tárgyaljon. (Helyeslés a s$élsö baloldalon.) De t. képviselőház, ha úgy pertraktálják itt a házban a szaktudást, a hogy most tette Eötvös Károly t. képviselőtársam, hát akkor én azon kezdem, —eltekintve attól, hogy hát ő mi jogon ügyvéd ha nem szaktudós jogász, — mondom, azon kezdem, hogy Grälileo Galilei svindler volt-e? És Pasteur, kinek az egész emberiség köszöni és hálálja azokat a nagy vívmányokat, a melyekkel egyenesen a gyakorlati életbe vágott, az erjedés megmagyarázását, a veszettségnek gyógyítását, hát t. képviselőház, (Nagy mj. Elnök csenget.) akkor Eötvös szerint az is csakugyan csaló volt. Az tiszta, hogy az nem való és nem járja, hogy egy nemzet parlamentjében igy tárgyaltassék. És itt egyenesen felhívom a közoktatásügyi minisztert, hogy ő nyilatkozzék, lehet-e a magyar törvényhozásban a szaktudást így lealacsonyítani? Ha igen, akkor törülje el az összes katedrákat, a melyek a szaktudományokat tanítják! (Zaj. Elnök csenget.) A magyar természettudományi társulat (Zaj. Halljuk! Halljuk!) 1875 és 1881-iki tárgyalásokban benne foglaltatott legelőször az országos filloxera bizottságnak olyan irányban való szervezése, hogy ez ne legyeu csak alkalmilag összehívott és összetoborzott testület, hanem legyen állandó, a mely ezzel a bajjal tüzetesen foglalkozik. Nem kívántuk mi azokat az összehívott ankettek, a melyekről mi, a kik részt vettünk, jól láttuk, jól tudtuk, hogy azok két részből állottak: az első a nyilvános tanácskozás, a melyben köanyedéu elütöttek miudent, a másik a tanácskozás utáni ebéd, a hol bizonyos protegált egyének miudenben részesültek. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Hanem gondoltunk egy komoly, egy az egész ügy mivoltát íelkaroló bizottságra, a mely ezt egyenesen az 8 feladatának tekinti, mert mi, a kik szakemberek vagyunk, nagyon jól láttuk, minő irtóztató vesztesége lesz ennek a nemzetnek az, ha szőlője kipusztul. De még mást is láttunk előre, 35"