Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-586
586. országos ülés 1890. márczius 17-éu, kedden. 193 ben lesz, hogy kölcsöneit, — a mint azt Issekutz Győző t. képviselőtársam igen helyesen elmondotta, — igen előnyös módon lesz képes Magyarországon elhelyezni. Továbbá haszna lesz azon magánvállalatoknak, a melyek az illető gazdának szőlőoltványokról gondoskodnak, a kik őket oltványokkal jó drágán ellássák. Á földmívelésügyi miniszter úr tegnap erre vonatkozólag azt mondotta, hogy a magánvállalkozó jogosultságát ebben a kérdésben egyáltalán nem lehet kizárni. Legyen szabad a t. földmívelésügyi miniszter úrtól kérdeznem, hogy miféle joga lehet a magánvállalkozásnak hasznot követelni abból, hogy ha a sors bármiféle csapása által a nemzet egy része sújtatott s mi ezen segíteni akarunk? Furcsán hangzik, hogy a midőn mi nagy áldozatok árán az állam közbejöttével polgártársainkon segíteni akarunk, akkor előálljon valaki és azt mondja a magánvállalkozásnak nyereségét és ! osztozkodását ebből a jótékonyságból nem lehet kizárni, tehát ha jót is akarunk tenni polgártársainkkal, a magánvállalatok kapzsiságának kielégítéséről is gondoskodnunk kell. Ezt is ki kell elégíteni, mert máskülönben erre nekünk még jő cselekedetet sem lehet gyakorolni. Eötvös Károly t. képdselőtársam nagyon sokat sokkal szebben és sokkal jobban elmondott azokból, a mit elmondani akartam. Nekem tehát valami lényegesebb mondani valóm alig marad. De marad egy igen nagy kérésem a t. házhoz, a t. miniszter urakhoz és ezen kérelmemet eziittal a t. ház engedelmével elmondom. Őseink, mikor ezt az országot elfoglalták, kétségen kívííl gyakorlottak voltak a nyilak, a kopjak kezelésében, lovaglásban, szóval a harczászatban így a fegyverekkel való bánásmódban! Az e téren elért sikerük képesítette őket arra, hogy ezt az országot fegyverrel megvívhassák és később hogy oly sok viszontagság közt ezer éven keresztül megtartsák. A XIX. századnak egészen más az iránya. Ha már az ország megvédésére a fegyver hatalma egyedül nem elégséges. A XIX. század megköveteli, hogy az államfentartó nemzet, nemcsak a harczászat és a hadászat, haneni a közgazdaság ós pénzügyi kérdések terén is képzett legyen. De mit tapasztalunk? Ha valaki a házon kívííl a lapok útján akar valamit helyzetünkről megtudni, megtudhatja esetleg az ellenzéki lapokból, hogy minket a quóta a közös hadsereg fentartása tönkretesz. (Felkiáltások a jobboldalon: En nem tartozik a tárgyhoz!) Ez ide tartozik! De arról, hogy nekünk legnagyobb bajunk, KÉPVii. NAPLÓ 1892—97. XXXI. KÖTET. hogy óriási kamatot fizetünk a külföldi tőkének, erről egyszer úgy, mint másszor hallgat az írás ! Én legalább alig olvastam lapot, melyből ezen sajnálatraméltó helyzetről felvilágosítást kaphatna a publikum, pedig mint a függetlenségi és 48-as párt tagja, de igazságszerető ember, határozottan mondhatom, hogy összes közgazdasági bajainkat nem a quóta szüli, nem a közös hadsereg fentartása, hanem az, hogy gondatlanságból rendkívül sok adósságot csináltunk s most ennek terhei nyomnak minket, úgy, hogy körülbelől 2—300 millió forint az a teher, mely a külföldre foly tőlünk évenkint kamat fejében ! Hiszen a mi viszonyaink közt, úgyszólva lehetetlenség, pénzügyi és közgazdasági tekintetben a magyar közvéleményt, hogy úgy mondjam, a kor színvonalára emelni, mert még azon beszédekre is, melyek itt a házban elhangzanak, az igen t. kormány a legnagyobb gondot fordítja, hogy azokból csak annyi jöjjön nyilvánosságra, a mennyit a sajtó képviselői jónak látnak elmondani. Mert ha például valaki szórólszóra hallotta vagy olvashatta volna a beszédeket is, a melyeket én annak idején, ha előadás tekintetében nem is oly fényesen, de mégis komoly érdekkel itt a házban elmondottam például a valuta rendezéséről, minden bizouynyal ezen beszédet felébresztették volna sokaknál a szunyadó gondolatokat; megbírálás tárgyát képezték volna egyes nyilatkozatok, és ezen megbírálás közben fejlődött volna a bíráló képesség s a többi. De ennek, a mint tudjuk, még a lehetősége is ki volt és van zárva. Továbbá a pénzügyi bizottság volna például arra hivatva, hogy minden kérdést, mielőtt a ház elé kerül, tüzetesen megbíráljon, meg\izsgáljon, hogy nincs-e benne olyasmi, a miből a nemzetre kár háramolnék ? És mi történik, t. ház, a pénzügyi bizottságban'? Azok, a kik hivatva volnának az ország érdekeit mindenkivel szemben megvédelmezni, azok mint a pénzügyi bízottság tagjai, sok esetben, egyszersmind bizonyos pénzügyi konzorcziumoknak, intézetek igazgatói is, igazgatósági tagja, vagy másként hivatalnokai. Saját tapasztalatainkból tudhatjuk, hogy alkalmazottainkkal szemben, nem tesz reánk jó beuynmást, hogy ha azok eljárásainkat, ha mindjárt jóhiszemííleg is, bármily körülmények között elbírálják, ha azt kritizálják. Én azt gondolom, hogy maga a jó ízlés is megköveteli, hogy a kik valamely bank hivatalnokai, azok a pénzügyi bizottságban, a mikor ezen banknak nagyfontosságú kérdései kerülnek napirendre, akkor, ha egyebet nem tesznek is, legalább hallgassanak. Magyarországnak parlamentje, a magyar 35
