Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

192 ***•• országos ülés 1896. márciius 17^én, kedden. ben valutánkat nem rendeztük volna úgy, a mint rendeztük, azon esetben ma Magyarország kétségkívül pénzügyileg egyike volna a legboldogabb, a legjobb helyzetű államoknak. Ez oly állítás, a mit a legpontosabban, kézzelfoghatókig be lehet bizonyítani, csak természetesen egy ily nagy kiterjedésű kérdés kézzelfogható bebizonyítására a parlament terme nem alkalmas. Magyarországnak jelenlegi sanyarú, nyomasztó pénzügyi helyzetét a magyar állampolgárok megterheltetését, kivándorlását és a többi, annak lehet tulajdonítani, hogy túlsók adósságaink kamatai külföldre folynak, hogy ezért kereskedelmi mérlegünk a túlságos sok külföldi tartozás miatt nem lehet egyensúlyban. Meit bár kereskedelmi mérlegünk az áruforgalomban bizonyos előnyöket mutat ugyan, de külföldről kölcsönzött tőkék kamatterhei ez előnyöket nem esak teljesen megsemmisítik, hanem e raiattt 150 millió forintnyi deficzitilnk is van évenként, Ily körülmények között megdöbbenve kérdezhetjük, hogy miért akarunk most uj alkalmat adni a külföldi tőkének, hogy hozzánk beözőnöljék? Hisz ez alkalommal oly nagy mértékbm nekünk erre semmi szükségünk sincs! Mit akarunk mi most tényleg elérni? Elpusztult szőleinket akarjuk újra építeni ! Miért akarjuk újra építeni? Egyrészről azérc, hogy a tönkre ment szőlőgazdáknak újból kenyérkeresetet biztosítsunk. Másodszor azért, hogy szőleinket termőképessé téve, a magyar föld értékét, termőképességét növeljük s az által kereskedelmi mérlegünket javítsuk, úgy, hogy ne csak ne kelljen külföldről bort behoznunk, hanem esetleg ki is vihessünk. Már most az a kérdés következik, hogyan akarjuk ezen czélokat el érni? A mint a törvényjavaslatból látható, úgy akaruuk eljárni, hogy a helyet, — mint ilyenkor szokás, a mint a tűz vagy más anyagi csapás által károsultakkal, felebarátainknak szoktunk, — segélyt nyirpanánk, oly módon, hogy az állam gondoskodnék megfelelő vesszőtelepekről, s azokból olytványokat, dugványokat teljesen ingyen adnának bár az 1—2 hold szőlő tulajdonosának is, esetleg adnának egy kis anyagi segélyt is minden visszatérítési kötelezettség nélkül, a kik erre teljesen rá vannak szorulva; e helyett szerzünk a szerencsétleneknek oly kölcsönt, mely minden tekintetben reálisnak sem mondható. Ezzel aztán oly helyzetbe juttatjuk a segélyre szorult szőlős gazdát, hogy az, a mint azt b. Andreánszky t. képviselőtársam elmondta, már a legkisebb sikertelenség esetén is nemcsak a filloxera által okozott kárt nem hozhatja helyre, hanem még földje is idegen kézre kerül! De tegyük fel a legjobb esetet, tegyük fel, hogy pompásan fog sikerülni a szőlőül tetés és mindazon várakozásoknak meg fo.; felelni, a melyeket a szőlők rekonstrukeziójához kötünk, még azon esetben is mit fogunk elérni? Azt, hogy az illető birtokos jó siker és termés esetén is, csak a kikölcsönzött tőke kamatait és törlesztési részleteit fizetheti, mert a tiszta jövedelemből, egyebei alig élvezhet. (Ellenmondás jóbbfelöl.) Csak megadjuk neki az alkalmat arra, hogy a külföldi tőke kamataiért évek hosszú során át dolgozhassák. Igen természetes n annak sincs a lehetősége kizárva, sőt nagyon is megtörténne'ik, hogy az illető birtokos s a kölcsön vett pénzen vásárolt vesszőket elülteti, de jön azután szárazság, vagy ki tudja miféle csapás s az ültetvények elpusztulnak, tönkre mennek. Ily viszonyok közt, a midőn még a legjobb esetben is csak az a kilátása van a birtokosnak, hogy a kölcsön kamatait fedezheti vagy esetleg még csak valamely csekély haszna is maradhat, kérdem, szabad-e nekünk jóindulattal, jólélekkel felebarátunknak és honfitársunknak alkalmat adni arra, hogy esetleg nem csak magát, hanem szövetséges társait is tönkre tegye, különösen, ha konzorcziumba lépnek egymással ? Azt hiszem, t. ház, hogy ez az eljárás sem nem lehet helyes, sem nem lehet jogosult. A mi e kérdésnek nemzetgazdászati előnyét illeti, arra nézve megjegyzem, hogy Eötvös Károly t. képviselőtársam több száz millióra becsülte azon összegeket, a melyeket szőlőbirtokosaink a szőlők rekonstrukcziójára igénybe vehetnek. — De tegyük fel, hogy ez a több száz millió a valóságban leszáll csak száz millióra, pedig inkább Eötvösnek lesz igaza, mert az általa elmondott indokból foíyólag alig hiszem, hogy az általam feltételezett száz millió elégséges lenne, annyival is inkább, mert minden bizonynyal az ügynökök is gondoskodni fognak arról, hogy ezt a kölcsönt mentől nagyobb mértékben vegyék igénybe! De tegyük fel, mégis hogy csak száz milliót vennénk igénybe. Annak fejében 5 millió kamat megy ki külföldre, akár jó a bortermés, akár rossz, ennek a kamatnak minden körülmények közt ki kell mennie, ennyi bizonyos, de hogy borkivitelünkért a külföldről 5 milliót vehetünk be mindig pontosan? Ez is oly kérdés, a melyre a ma határozott választ épen nem adhatunk, kedvező tehát e téren is valamely kedvező eredményt egyáltalában nem várhatunk. Ha közelebbről vizsgáljuk e törvényjavaslatot, mit látunk? Kinek lesz e törvényjavaslatból egész bizonyosan a legtöbb haszna? Minden körülmények közt és feltétlenül, a kölcsönközvetítő banknak, a mely azon helyzet-