Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

586. országos ülés 1896. ra&rescias 17-én, kedden. 185 éa még ezt sem tartom ám igen nagy bajnak, (Derültség.) legalább nem a legnagyobbnak. Súlyos, nehéz dolog ez is. Volt szerencsém egy pár elfogúatlan, pártatlan pénzügyi tekintélylyel beszélni, kiváló férfiak, a kik nekem, mikor én elmondtam, hogy milyen törvényjavaslat van itt a ház asztalán, azt nem hitték el s a mikor oda adtam nekik a törvényjavaslatot, — nekem nincs is meg, mert elkérték tőlem — hogy elolvassák ők, akkor se hitték, (Derültség.) azt mondták: ez lehetetlen, ez elejétől végig sajtóhiba. (Élénk derültség a bal- és szélső haloldalon.) Pedig nem a sajtónak a hibája ez, hanem a mi kormányunk hibája, annak a legjobb tudomásnak rettentő fogyatékossága. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De nem ezt tartom én a legnagyobb hibának, t. földművelésügyi miniszter úr. Majd meg mondom én, hogy mi itt a legnagyobb hiba. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Hát, t. földművelésügyi miniszter úr, én nem tudom, számot vetett-e azzal a következéssel, a mi majd befog állani, ha [ez a törvényjavadat egész terjedelmében életbe lép. Vájjon megmérte-e ő azt a hatalmat, melynek ő akkor birtokába fog jutni? Vájjon megmérte-e az erejét, hogy azt a hatalmat el fogja-e ő birni ós a haza javára fogja-e használhatni? (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház, megint kénytelen vagyok előre bocsátani, hogy lehetetlennek tartom, hogy elhigyjék az én szavamra, hogy benne van a törvényjavaslatban, a mit mondani akarok; de igen kérek mindenkit, nézzen utánna. A földművelésügyi miniszter ezen törvényjavaslat szerint fentartja magának azt a hatalmat, megállapítja és biztosítja magának azt a hatalmat, a mit eddig Magyarországon sem a koronás királyok, sem a győztes, sem a megvert hadvezérek soha sem bírtak s remélem, ezentúl sem fognak bírni, csak legfeljebb némely basáskodó szolgabíró bírt ezzel a hatalommal s most a t. miniszter úr akarja magának biztosítani s a jövendő kormányok számára is instituálni azt a hatalmat, hogy ő állapítsa meg minden ember számára azt a művelési tervet, a mely szerint a szőlőjét ezentúl művelni tartozik; megállapítsa minden szőlőről, hogy annak talaja hegyvidéki terméezettí-e, megállapítsa, hogy annak talaja alkaímas-e bizonyos művelési módra, bizonyos fajtákra stb.; megállapítsa, hogy minő szőlőfajok alkalmaztassanak oda és meghatározza a művelési módot, a melyet az a szegény szőlőműves figyelemben tartani köteles. Miért köteles? Tartozik az a szőlőgazda engedelmeskedni a t. miniszter úrnak, ha majd ő ezeket a rendeleteket kiadja a számára? Tartozik ám, mert benne van a törvényben, ha pedig ezt meg nem^ tartja, rögtön esedékessé válik az egész törlesztéses KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXI. KÖTET. kölcsöne, rögtön behajtják rajta az egészet és behajtják rajta az árfolyamveszteséget is. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: A választások idején!) Már most azt kérdem a t. miniszter úrtól, hogyan tudja ő minden 1, 2, 3., 10., 30 hold szőlőre megállapítani, — nem azt, hogy hegyvidéki természetű-e, mert ez könnyebb, — hanem, hogy a hegyvidék talaja milyen szőlőfajokra alkalmas, hogy a szőlőfajok köziíl a nemesítésre való hazai fajok és az amerikai fajok azon vidék természetéhez képest milyen művelési mód szerint alkalmaztassanak? Hogy mit ért a miniszter úr művelési mód alatt, azt ón nem értem, mert a miniszter úr szakértőinek eszejárását én utóiérni nem tudom. Lehet érteni ez alatt azt az eljárást, hogyan oltson a szőlőgazda, hogyan trágyázzon, kapáljon, milyen legyen a tőke-távolság és a többi? Hogyan tudja a miniszter úr mindezt megállapítani? Hisz az a 300.000 hold, legalább 150.000 darabban van és 150.000 tulajdonosa van ! Hát új katasztert akar állítani, vagy új hegyvidéki financz- állomásokat akar állítani minden szőlőhegyen ? Mit fog tehát csinálni ? A miniszter úr azt mondja, csinál egy országos filloxera-bízottságot, melynek — fájdalom — tagjává lett már Jókai Mór, hazánk legelső élő költője. No, ha szőlőink akkor újulnak fel, mikor Jókai Mór szakértelme útmutatást ad Arad vidékének vagy Badacsonynak, hogy miként műveljék szőlőiket! De egész komolysággal szólva, Jókai Mórnak van egy nagy érdeme: Ő maga-magának egy kis szőlőt tudott fentartani itt a budapesti határban, évenként annyi pénzen, a mennyit 10 évi bortermése sem ér, s a mennyit egész villája sem ér. (Élénk derültség.) De hát kikből fog állani ez a bízottság? Hát nem másokból, mint a kikből szoktak állani más eféle bizottságok. Egy csomó rovartudósból, egy csomó állásnélküli professzorból, egy csomó miniszteri és osztálytanácsosból, kiket itt használni nem lehet; nyugdíjazni nem akarjuk őket, hanem kényelmes életet és jó fizetést akarunk nekik biztosítani. (Derültség a bal- és szélsőbalon^) Állani fog egy pár újságíró-szakértőből, borászati lapok riportereiből, a kik szőlőt csak vasútról láttak, (Derültség.) soha nem műveltek, a kik az oltás módját a »Conversations-Lexikon«-ból ismerik, de oltást sohasem láttak; állani fog oly szakértőkből, a milyenektől az Isten mentsen meg minden államot! (Élénk derültség.) A Ciivilizácziónak nincs nagyobb átka, mint az úgynevezett szakember. (Élénk derültség.) Tíz között akad egy. kivel érdemes szóba állni. Ok a könyvekben megírt dolgokat mind tudják. Elmondják a solonis-ról, hogy Floridában, vagy hol terem; természete, alakja ez meg ez. S ha az ember eléjük tesz 10—15 vesszőt, hogy melyik hát a solo24