Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-585

176 585. országos ülés 1896. márczlus l(!-án, hétfőn. dítják elő az illető szőlőbirtokosoknak. Ezen felfogást nem osztom, mert a tapasztalatból tudom, hogy a szölőojtáshoz nem csak jóakarat és szorgalom kel), hanem olyan kézi ügyesség is, a melyet nem' minden gazda, szőlőbirtokos tud a legjobb akarat mellett is megszerezni és annálfogva, lia odautaljuk, hogy ő foglalkozzék az ojtások előállításával, nagyon sokszor meddő munkát végeztetünk vele, melynek kellő sikere, eredménye nincs. Ugyanazért minden körülmények között a legfőbb dolognak azt tartom, hogy kész, gyökeres oltványoknak lehető legnagyobb mértékben leendő előállításával segítsük ki ezen veszedelmet. Megemlékezett a miniszter úr, és nagyon helyesen tette, egy másik dologról is, a mely a szőlőfelújitásnál nagyfontosságú, nevezetesen a karó kérdéséről. Ugy áll a dolog, hogy az elpusztult szőlőhegyeken ma alig találunk valami karót, elkorhadtak, elvesztek, elhasználtattak, részben eltüzeltettek. Pedig, aki ismeri ezen amerikai alanyokba ojtott szőlőket, kivált ha azok egy kissé gazdagabb talajba jutnak, ezek a vesszők rendkívül dús lombozatot hajtanak, ezeknek akkora koronájuk van az első évben is, hogy azt karó nélkül semmi időre sem lehet hagy id. Tudok rá nagyon sok példát, hogy az illető kisgazda a szőlő rekonstruálásába egyenesen csak azért nem megy bele, mert az egész hegyvidéken karóhoz jutni semmi pénzéri nem lehet, a nélkül pedig az ő munkája gyüinölcsözetlen. Nagyon üdvözlöm tehát ama gondolatát a miniszter úrnak, hogy szándékozik az állami erdőkből karót állíttatni elő és az ilyen hegyvidékeket, ezekkel, mint monda, a szegényebb osztálynál ingyen, egyébként pedig a beszerzési áron ellátni. Szükségesnek tartom a szőlészet felvirágoztatásában azt is, a miről itt ma már szó volt, hogy minden illetéktelen konkurrenczia ki legyen zárva. A homoki szőlőknek termése kétségkívül nagy konkurrencziával fog fellépni a hegyvidékeken termelendő borokkal szemben. Azonban ez természetes dolog. De nem természetes az a konkurrenczia, melyet a müborok fognak teremteni. E tekintetben én is a legmelegebben kérem fel a miniszter urat, hogy a végletekig menő szigorú intézkedéseket méltóztasBék megtenni a mú'borgyártás eltiltására vonatkozó tőrvény végrehajtására nézve. Itt magában Budapesten rengeteg mennyiségű mííbor készül. Tudok rá esetet, hogy egy hegyvidéki városban akkor, mikor ez a törvény még nem volt behozva, egy ilyen műbőr gyárost a közönség addig maltretirozott, a míg az onnan elpusztult, megszökött. Most talán épen ez évben történt, hogy az illető ezégnek egyik tagja visszament arra a helyre, nem azért, hogy újból állítsa fel a mííborgyártás telepet, hanem, hogy valami ügyét elintézze, midőn megkérdezték tőle, hogy hová tette át fészkét, azt felelte: «Az isten áldja meg önöket, hogy elzaklattak innét, mert valóságos aranybányába jutottunk, hiszen csak ott, Budapesten van virágzó helye a műborgyártásnak.* De ott van egy másik konkurrenczia: az olasz bor. Amíg azt a szerencsétlen olasz vámszerződést fel lehet mondani, illetőleg a meddig annak [lejárati ideje eljön, én addig is óhajtanám, hogy a legszigorúbb, egész a zaklatásig menő szigorú intézkedések tétessenek arra nézve, hogy ezen a czímen más bor s más feltételek mellett, mint a mit a szerződés megenged, be ne hozassék. (Helyeslés a szélső balon.) Ezeknek az olasz boroknak a beözönléséböl nem csak az a baj származik, hogy ezek a silány minőségű borok a mi boraink árát lenyomják, de az is van benne, hogy eleinte ezt a bort a nép kedvezőtlenül fogadta ugyan, nem ízlett neki ez a tűznélkuli émelygős ital, de utóbb megszokta és azután a mi más minőségű, talán kissé savanykásabb hegyi boraink élvezetétől elszokott. Az előadó úr beszédében a szőlők rekoustrukcziójáróí szólván, igen vérmes reményeket keltett fel. Ö úgy számít, hogy egy hold szőlő átlagos termését 25 hektoliterben és egy hektoliter árát átlag 15 frtban, tehát egy hold szőlő évi jövedelmét átlagosan 375 forintban lehet felvenni és ezzel igyekezett érvelni a mellett, hogy a javaslatban tervezett kölcsön nem terhes. Bocsánatot kérek, az én nézetem szerint ez a számítás nemcsak vérmes, de túlvérmes. Hiszen 25 hektoliterre átlag számolni, én azt hiszem, nem lehet. Én nem mernék holdanként 20-at sem számítani. 15 frt árt pedig semmi körülmények között. Ha mi, a mi hegyi szőlőink mustjáért, mire azok felújulnak, képesek leszünk 8 —10 irtot hektoliterenként kapni: örvendhetünk, úgy, hogy az évi átlag 375 írtról le fog szállani 150—200 frtra, a mihez ha hozzáveszszük a szőlő munkáltatási költségeit, ezek azt bizonyítják, hogy az a kölcsön, a melyet ez a javaslat tervez, magas, olyan magas, a melyet az én meggyőződésein szerint felújítandó szőlő meg nem bírhat. A törvényjavaslatnak pénzügyi részével én a magam részéről behatóbban azért nem kívánok foglalkozni, mert erről itt előttem már igen sok szó esett. Azonban egy pár pontra mégis kiterjeszkedem a magam részéről is. (Sálijuk! Halljuk !) Hogy a kölcsönnek kamatait és viszszafizetési részleteit magasnak tartom, ezt ismételni nem akarom. Az egyetemlegességet, a mely ugyan korlátozva van a javaslatban, határozottan perhorreszkálom, bár nagy súlyt nem