Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-585

í 72 585. országos ülés 1896, m&rczius 16-än, hétfőn. vonatkozik arra, hogy kísérleti telepeket alkossunk, és hogy a szőlőratinkásokat gyakorlati oktatásban részesítsük. Felvetem a kérdést, t. ház, magamnak, hogy mi az az alapelv, a melyből ezen első résznél kiindultam? Az alapelv az, t. ház, hogy az állam vegye kezébe a dolgot a maga hatalmával, de ne akarjon az állam mindent és mindenütt maga csinálni. Hiszen kérem, ha ezt az első részt úgy formulázom, hogy itten kizárólag állami telepek állíttatnak fel, méltóztassanak meghinni, hogy talán nem ugyanazon urak, de mások részérő] azon megtámadtatásban részesülők, hogy én az állam részére akarok minden teendőt, minden hatalmat mesterségesen lefoglalni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Mikor, t. ház, ilyen nagy dologról van szó, mikor mi rövid idő alatt nagyszámú telepeket akarunk létesíteni, elvállalhatom-e én azt a felelősséget, hogy a jóravahí magánvállalkozást, a szövetkezeteket, vagy hegyközségeket visszautasítsam? (Helyeslés a bal- és szélsőjobboldalon.) Hiszen ezt a felelősséget, t. ház, jó lélekkel nem vállalhatom el. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) A torvényjavassat első részének az az értelme, hogy az állam vezeti, az állam tartja kezében az egészet; a hol megfelelő magánvállalkozás, a hol szövetkezetek és társulatok alakúinak e czélra, azokat az állam segélyezi, de nem segélyezi ingyen, hanem ellenérték fejében. És mi ezen ellenérték? Az ellenérték az, hogy először azok a. vesszők ép oly kitűnők legyenek, mint az állami vesszők és másodszor az, hogy ezen vesszőket jutányos áron, vagy ha a kifejezés jobban tetszik, olcsó áron lehessen az illetőknek rendelkezésére bocsátani. (Helyeslés.) Ily felfogás mellett, azt hiszem, hogy a kérdés érdemére nézve közöttünk nagy nézeteltérés nem lehet. Itt sejtenek valamit, küzdenek valami ellen, a mi nincsen. Reám ez azt a benyomást teszi, mintha némelyek azt gondolnák, hogy itt megint a pénzintézetnek egy nagy üzlete forog kérdésben, és hogy e részben lekötöttem magam. T. ház! Tartozó kötelességem itt e feltevéssel szemben kiemelni, hogy én a szőlővesszőtelepek kérdésében az illető pénzintézettel egy szóval sem tárgyaltam. Hozzáteszem, hogy azokban az előzetes megállapodásokban, melyeket a törvényhozás jóváhagyásának remén) ében és feltétele alatt a pénzintézettel létrehoznunk kellett, a szőlőtelepekről szó sincsen, így tehát az a sejtelem, a melyből némelyek kiindulni látszottak, — mert különben nem érteném egészen érvelésük idevonatkozó részét, — magától elesik. Felhozták azt is, hogy az állam hivatása gondoskodni fog arról, hogy a szegény sorsú nép ingyen vesszőhöz jusson. T. ház! nem tartottam volna, különösen szoeziális szempontból helyesnek ezt így a törvényjavaslatba beleiktatni s esetleg be nem váltható reményeket ébreszteni, de méltóztassanak elhinni, hogy nekem is van érzékem a szegény nép sorsa iránt. Én a községeknek most is kivétel nélkül ingyen szőiővesszőket adok. (Élénk helyeslés.) És szándékom oly helyeken, — nagyon ismertek, fájdalom azon községek, — hol a filloxera folytán a jólét teljesen kipusztult, hol a lakosságnak más földje egyáltalán nem volt, a hol az eddig szőlőművelés által hasznosított területeket egyéb czélra nem használhatták, — mondom, —• szándékom az ilyen helyeken a község segítségére sietni, még pedig nemcsak szőlővesszők nyújtásával, lianem egyéb tekintetekben is; ha arról lesz szó, hogy hová küldjük először embereinket, hogy a népet az újjáalakítás munkájára oktassák, méltóztassanak elhinni, először ezek a községek lesznek azok. (Élénk helyeslés.) És nem csak szőiővesszőket fognak tőlem kapni; hanem az állami erdők és birtokok felhasználásával termelendő szőlőkarókat mérsékelt áron és méltányos esetekben ingyen is szándékozom Szolgáltatni. (Élénk helyeslés.) Áít mondja Jókai Mór t. képviselőtársam, hogy a szénkénegre vonatkozólag tervet nem lát ebben a javaslatban, vagy annak indokolásában. Erre nézve mondhatom, hogy én már is foglalkoztam ezzel a kérdéssel és iparkodni fogok, hogy szénkéneg mindenkor és minden vidéken kapható legyen és méltánylást érdemlő esetekben olcsóbb áron is legyen beszerezhető és e végből máris intézkedtem, hogy a szénkénegszáilításra 1000 hordó bevásároltassék. Jókai Mór t. képviselőtársam, — kinek előadását nagy élvezettel hallgattam végig és a mely része előadásának nem egyezik meg az én nézetemmel, arról is el kell ismernem, hogy az felette tanulságos, — azt mondja, ha csak 30.000 holdat lehetne egyelőre beültetni, hogy akkor nyugodt volna; mert ez már nagy lépés volna előre. Ámde nincs szerinte az egész országban több, mint 12 millió vessző, már pedig 30.000 holdnak beültetésére 120 millió vessző szükséges. E részben tévedett a t. képviselő úr, tudniillik az állami telepeken magukon van 12 millió vessző, de ha hozzászámítom az államilag segélyezett és egyéb telepeket, akkor ma már van 90—95 millió szőlővessző, úgy, hogy az igen t. képviselőtársam rövid idő alatt megéri azt, hogy a 30.000 hold amerikai szőlő beültetve legyen. Abban azonban teljesen igazat adok t, képviselőtársamnak, hogy a vesszők dolgában vigyáznunk kell és óvatosan kell kiosztanunk a rendelkezésre álló vesszőt, nem csak a momentán előnyt és momentán hasznot