Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-585
585. országos ölés 1896. márczius Ifi-áii, hétfőn. 163 arra a konczepczióra, hiszen ezt teheti, ez a javaslat neki ezt megengedi, mondom, térjen vissza arra a konczepczióra, a melyet hivatalában elődje követni szándékozott és méltóztassék, a mennyire csak lehetséges, a szőlővesszőternaelést a saját rezsijében végeztetni. Méltóztassék elhinni, hogyha ez drágább is lesz, nagyobb áldozatokba is fog az államnak kerülni, az adó révén ez megint vissza fog az állam pénztárába kerülni. De ha a t. miniszter úr a privát vállalkozást mégis támogatni akarja, hogy a létező szőlővessző telepek tönkre ne menjenek, akkor tessék legalább azokat a telepeket feltétlenül a legszigorúbb állami felügyelet alá helyezni, tessék arra nézni, hogy tiszta faj vesszőket termeljenek, és ne álljon be az az eset, hogy a szegény szőllős gazda, a mint előbb mondám, évek múlva abba a helyzetbe jöjjön, hogy észre vegye, miszerint rossz vesszőt ültetett és munkája és kiadása hiábavaló volt. Tessék arra figyelni, hogy a szőlőtelepes, a kinek érdeke, hogy mentül több vesszőt és mentül drágábban adjon el, a bortermelőre rossz vesszőtne sózhasson. Tessék továbbá a vesszők árát is meghatározni. A másik dolog, a mire bátor vagyok a t, miniszter urat kérni, az, hogy tessék a nép oktatását ezzel a veszélylyel szemben, mely a szőlővidékeket fenyegeti, azonnal megkezdeni és a legnagyobb erővel folytatni, mert sokszor a legintelligensebb vidéken alig lehet a bortermelőt arról meggyőzni, hogy a bajnak az oka a filloxera, és hogy itt csak a modern rekonstrukezióhoz lehet folyamodni. Ezt azonban nem fogja a miniszter úr elérni, ha úgy tesz, mint eddig volt, hogy az illető szőlő-felügyelők, a kiknek más feladatokat is kell teljesíteni, hébehóba kimennek a vidékre, hogy ott segítsenek, hanem itt külön állásokat, kellene kreálni, felügyelőket kellene alkalmazni, a kik mindig úton lennének, és a kik kellőleg volnának dotálva, mert ha 600 forintot fizetnek az olyan embereknek, a ki diplomával bírnak, akkor azok bizony nem fognak nagy kedvvel és odaadással dolgozni. Egy példát akarok felhozni. Volt Sopronmegyében egy igen intelligens fiatal ember, a ki munkákat irt a szőlő rekonstrukcióról. Ausztriában elismert kapaczitás e dologban, és a ki az oláh kormány állal 6 évig volt alkalmazva egy amerikai nagy szőlő telepen. Ennek a Kloszterneuburgban végzett fiatal embernek tudomása volt arról, hogy itt az állam állami telepet akar létesíteni. O akkor egy magán szőlő iskolát vezetett Sopronmegyében, a nép nagyon bízott benne és nagyon kívánatosnak tartotta, hogy ott megmaradjon és ép azért ajánlottam is őt gróf Fesztetits akkori földmívelési miniszter úrnak. A miniszter minden nehézség nélkül, a legnagyobb készséggel angazsálta ezt a kiváló szőlészt és kiszemeltetett arra, hogy a később Sopronuiegye kismartoni járásában felállítandó ily szőllőtelep kezelésével legyen megbízva. De a földművelésügyi minisztérium 600 forintnál többet neki fizetni nem volt képes. Ezt a fizetést a családos ember azonban nem fogadhatta el ég engedet az osztrák kormány meghívásának, mely neki 2800 forintot ajánlott fel. Nagyon kívánatos tehát, hogy a földmívelésügyi miniszter úr oly inspektorokat állítson oda, oly egyének kezébe adja az ügyet, a kik menten miuden anyagi gondtól, teljesen hivatásuknak élnének és így semmi mással, csakis ezen dologgal volnának elfoglalva. Végre, a mire az igen t. miniszter urat kérem, az az, hogy méltóztassék mindjárt, nem holnapután, hanem, ha lehetséges, holnap elrendelni azt, hogy a filloxera által megtámadott hegyvidéki szőlők talaja azonnal vizsgálat alá vétessék, mert ettől függ minden. Akár az állam állítja fel a szőlőiskolát, akár magánosok, az első dolog, hogy tisztában kell lenni az illető községek talajával, mert különben a produkcziót kellő irányban vezetni nem lehet. Intézkedjék tehát a t. miniszter úr minél hamarább, mert ma még egyes szőlővidékeken még egy pár krajczár van a gazdák zsebében, még talán tudnak a saját erejükből is pénzáldozatot hozni, de talán már egy vagy másfél év múlva nem lesznek e helyzetben, és akkor kénytelenek lesznek magukat adósságba verni. Én is ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe Adreánszky Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatát, de különben a törvényjavaslatot áltatalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. És most még "egyszer figyelmeztetem a t. miniszter urat arra a roppant veszedelemre, melylyel a filloxera Sopronrnegyét, s különösen a Fertő és a Lajtahegység vidékét fenyegeti. Tessék ez irányban gyorsan cselekedni, annál inkább, mert az egész országban épen ezeket a vidékeket hanyagolta el a kormány leginkább. (Élénk helyeslés balfelől.) Illyés Bálint jegyző : Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! Én Bolgár t. képviselőtársam beszédét úgy fogtam fel, hogy ő osztozik mindazon aggodalmakban, melyeket e törvényjavaslattal szemben Jókai, Andreánszky, Issekutz és Bernát t. képviselőtársaim felhoztak, sőt Andreánszky t. képviselő úr határozati javaslatát el is fogadja, de aztán arra a konklúzióra jut, hogy a törvényjavaslatot mégis elfogadja — ha jól fogtam fel, azért, mert mintegy kényszerhelyzetben érzi magát, mert jobbat nem remél e kormánytól. Megenged t. barátom, az oly nagyfontosai*
