Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-585
162 585. országos illés 18%. i, mározius 16-án, hétfőn. azt, hogy a mióta a borhamisítási törvény, gondolom 1884. január 5-én életbe lépett, még jogérvényesen borhamisítás miatt egyáltalában senkisem lett elitélve. Ismétlem, nem tudom, igaz-e, de hallottam; de mindenesetre, ha egyes ítéleteket hozhattak is, meg vagyok győződve, hogy ezek száma nagyon csekély. Már most, t. ház, méltóztassék tekintetbe venni, hogy ezen borhamisítók üzelmei teljesen devalválják azon egyes vidékek szőlőinek és borának értékét. Csak ma reggel beszélte nekem egy t. képviselőtársam, a ki Arad vidékén, Magyarádon bir szőlővel, hogy neki í886-ban (Halljuk! Halljuk') voltak borai, (Halljuk! Halljuk!) a melyekért neki akkor 40 irtot kínáltak. Ö azonban a borokat nem adta el, pinczében tartotta, s ma, tíz esztendő múlva, ugyanazért a borért csak 22 irtot kínálnak, bár a bor 10 esztendővel idősebb lett; egyszerűen azért, mert az élelmesebb borpancsolók tamarindával, mazsolával vagy törkölylyel készített boraikat sokkal olcsóbban képesek eladni. (Mozgás a bal- és szsélsö baloldalon.) Mit csináljunk ezzel szemben? Méltóztassék elhinni, hogy egész elkeseredés van a népben ezek miatt a hamisítások miatt. S ha az igen t. miniszter úr azt akarja, hogy a törvényjavaslatnak várt jó hatása meglegyen, akkor az első dolog az kell, hogy legyen, hogy drákói szigorral lépjen fel a borhamisítások ellen, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert a mi borhamisítási törvényünk egyike a legjobbaknak Európa ilynemű törvényei között, (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) esak hogy nem hajtatik kellőleg végre s nem ártana, ha úgy járnának el, mint Spanyolországban, a hol bünfenyítő eljárást indítanak a borhamisítók ellen; és tiltsák el az illető borhamisító kereskedőt a további kereskedés jogától. Kíváltképen egy dologra figyelmeztetném az igen t. miniszter urat: a hamisítások legnagyobb száma mazsolaszőlő révén történik. Ez tudniillik a legkevésbbé veszélyes dolog. Miután meg vau engedve az, hogy karakterizálva a bor nemét, bor felöntése által mazsolára, aszúborok készíttessenek, tehát minden borhamisító a legnagyobb lelki nyugalommal igy tesz: meghozatja magának a mazsolát és akkor aztán egyszerűen fel Önt rá vizet és egy métermázsa mazsolából készít 4 és fél hl. bort, a melyet aztán — kompromittálva az illető vidék egész reputáczióját, — a legnagyobb lelki nyugodtsággal elad. Még pedig a következő üzletet csinálja: (Halljuk! Halljuk!) ő a mazsolát Triesztből métermázsánként 9 írtért kapja. A szállítás 2 frtba kerül, a vám 12 frt; az ágió a vám után 20 5 / 0 , tehát 2 frt 40 kr; neki tehát összesen belekerül loco Tokajon vagy a Hegyalján 25 frt 40 ki'ba. Már most ő erre, mint mondottam, vizet önt és ebből 4 és fél hl. bort képes készíteni. Ha a 36 krnyi munkabért is hozzászámítjuk: úgy belekerül neki mindent összevéve egy hl. bor 6 frtjába. Már most ő eladja ezt a bort 15 frtért, úgy hogy ő nyer azon 9 frtot, vagyis 150%-ot De ez, t. ház, még a csekélyebb. Még vannak olyan pancsolások, melyek sokkal jobban kifizetik magukat. Pl. az a törkölybor, a mit csinálnak, belekerül hektoliterenként csak 3 frtba és mennyit nyer, ha csak 12 frtért eladja ! És a bortermelő gazdának ugyanazon az áron kell eladni a borát, mert az a borhamisító sokkal élelmesebb lévén mint a gazda, megelőzi őt és a kereskedőnek a maga hamisított borát adja ei. Egy barátom a következő esetet beszélte el: Egy ilyen borhamisító eladott egy bécsi korcsmárosnak 30 hl. hamisított bort, nem is mazsolabort, hanem sokkal rosszabb pancsot és fizetett érte az illető kereskedő 16 frtot. Mikor ezt az illető korcsmárosnak vendégei megízlelték, természetesen nekirontottak a korcsmárosnak olyannyira*, hogy az a korcsmáros beperelte az illető pancsolót. A vége az volt, hogy a borkereskedő megegyezett a korcsmárossal ügyvédjének háta megett 2 frt 70 krban, és mikor később az ügyvéddel találkozott, nagyot nevetett és azt mondta: Lássa, mégis egy frtot nyertem. (Mozgás a baloldalon.) Ily viszonyok közt abszolúte lehetetlenség minden erőlködése a gazdának. Nem tud előre jut íi, még ha szőleje terem is. Az illető gazda nem fogja a kölcsönöket megfizettetni, mert nem lesz képes a borát eladni vagy pedig oly olcsón kell azt eladnia, a milyen olcsón csak kérik. Kérve kérem a t. miniszter urat, méltóztassék erre figyelmét fordítani. Vigyázzon az Ausztriából bejövő tamarinad-extrakt küldeményekre is. A tamarind a borral egyenesen megmérgezik a közönséget. Triesztben van egy gyár, mely csakis avval foglalkozik, hogy tamarind-extraktot készít és ez a gyár 1892-ben 1794 métermázsa tamarind-extraktot hozott forgalomba, 1893-ban 2446 métermázsát, 1894-ben 5093-at és 1895-ben 5966 métermázsa tamarindextraktot. Ez a tamnrind-extrakt; nyolcz trieszti gyár tamarind-borfc is készít, a melyet Magyarországba behoznak, a honnan megint egy jó borvidéknek a kompromittálásával mint bort kiviszik. Arra kérem tehát a t. miniszter urat, méltóztassék e tekintetben eljárni és mindent megtenni, hogy ezekkel a borhamisításokkal végre-valahára Magyarországon végezzünk. Különben mint mondtam, t. ház, én a törvényjavaslatot elfogadom, de nagyon kérném az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék, a mennyire csak lehetséges, visszatérni
