Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-585

585. országos ülés 1896. niárezins 16-án, hétfőn. 161 és fizetendő képzett felügyelőre bízassanak. Ez a felügyelő, vagy esetleg a kismartoni polgári iskola valamely hozzáértő tanítója, tartson néhány előadást a nemesítésről stb.; a praxist a járási telepen lehetne bemutatni. A felügyelő a községenként is. III. Vizsgáltassa meg a magas kormány szőleink talaját, és határoztassa meg, hogy egyegy dűlőn minő amerikai alanyok ültethetők jó kilátással a kívánt eredményre. Ez főfontosságú dolog, mert a gazda, ki a földforgatásra temérdek munkát és pénzt áldozott, kétségbe esnék — a tönkremenés miatt — ha a talajába az annak meg nem felelő, és benne kivesző alanyt találna ültetni.« Ezt akartuk akkor az igen t. kormánytól, csak ezt kérjük ma is. A mint látni méltóztatik, ebben a mi kérelmünkben pénzről szó sem volt. De ha még ezután sem kapunk gyorsan és olcsón jó vesszőket, s a kormány gyorsan segítségünkre nem jön, akkor az a pár krajezár is el fog veszni, melyet, miután takarékos népről van szó, még a filloxera pusztítás előtt megtakarítottak, és akkor igenis erőszakkal be leszünk hajtva mindenféle bankok karjai közé. Nem szándékozom, t. ház, a javaslat pénzügyi oldalával foglalkozni, mely már úgyis alaposan meg lett beszélve, és bevallom őszintén, hogy nem félek a javaslatnak ezen oldalától, mert végre is a szorgos ember ágy sem fog adósságot csinálni, másrészt annak, kinek a pénzre igazán szüksége van, nem fog drágán adatni, tekintve mindig a viszonyokat, mert egy szőlőtermelőnek, ha különben személyes hitele nincs, nagyon nehéz volna ma olcsóbb pénzre szert tenni. Mindamellett a javaslat néhány idevágó pontjára röviden reflektálni kívánok. Első sorban helyeslem, hogy a földművelésügyi bizottságban a kölcsönök visszafizetésének határidejét október 1-ről november l-re tették át; (Felkiáltások balfelől: Nem elég!) a viszszafizetés deczember l-re is halasztható. Nagyon helyesnek tartanám azonban, ha ez esetben késedelmi kamatot nem kellene fizetni, mert sok vidéken a szüret későn van, s így a gazda, ha kényszerítve lenne gyorsan pénzhez jutni, kénytelen lenne potom áron elvesztegetni a borát. Másodszor megjegyzem, hogy azon esetet tekintve, hogy szövetkezetek vagy hegyközségek veszik fel a kölcsönt, sok vidéken az egyetemleges kötelezettség ellen nagy kifogásokat tesznek, mert ennek folytán megtörténhetik, hogyha a rest gazda nem fog dolgozni, a munkás, dolgos ember jön abba a helyzetbe, hogy a rest gazdáért is fizessen. Továbbá több vidéken soknak tartják, hogy egyes hegyközségeknél a minimális kölcsönösszeg 20,000 frt lenne. Ezt mindenesetre le kellene szállítani, mert KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXI: KÖTET. a vagyonosabb gazdák ebbe szintén nem fognak belemenni, mert félni fognak az őket terhelendő roppant felelősségtől, és miután hitelük van, ha negyed vagy fél százalékkal drágábban is, inkább pénzintézetektől fognak kölcsönt felvenni, semmi felelősséggel mások adóságai iránt. Továbbá nagyon kívánatosnak tartanám azt is, ha azon csoportokban melyek kölcsönöket vesznek fel, szétválasztatnának azok a gazdák, a kik rigolirozásra is akarnak pénzt felvenni, és azok, a kik a rigoíirozást maguk végzik, mert itt megint előállhat az az eset, hogy a szorgalmas gazda fizet a restért. Ezeken kivííl magasnak tartom a kezelési költségeket és fölöslegesnek, és terhesnek a tartalékalapot, a miről a részletes vita alkalmával különben még szó lesz. A mint mondottam tehát, t. ház, nekem a kérdés pénzügyi oldala ellen nagyobb kifogásaim nincsenek és itt ellenkező nézetem van Andreánszky b. t. barátommal, a ki a javaslat első részét jónak tartja és második részét nem s helyesli; én ugyan egyiket sem tartom nagyon jónak, azonban faut de mieus elfogadom, mint különben elfogadom Andreánszky barátom javaslatát is. De sokkal jobban megnyugszom a pénzügyi megoldásban, mint a javaslat első részében, mert én a privát vállalkozást a szőlővessző termelősre abszolúte nem tartom helyesnek, én azt az állam kezébe szerettem volna letenni és akkor tartottam volna a javaslatot legjobbnak; ha úgy, mint eredetileg tervezve volt és itt a házban kö vetél te tett, a kölcsön kérdése a javaslatba egyáltalán belé nem került volna, hanem Andreánszky t. barátom határozati javaslatának is megfelelőleg, ott a hol a kölcsönök szükségesek, az állam kamatnélküli kölcsönöket bocsátott volna a gazdák rendelkezésére. (Helyeslés balfelől.) De hát, t. ház, a filloxera kérdés még egy másik nagyon fontos kérdéssel áll összefüggésben, melyre ha a t. kormány kellő figyelmet nem fordít, megtörténhetik, hogy nem lesz se pénz, se küllő. Feltétlenül szükséges az, hogy a kormány gondoskodjék azon másik filloxera elleni intézkedésről, mely a hordókban van; tegyen megfelelő intézkedéseket a borhamisítás ellen. Méltóztassék elhinni, hogy bármennyire pusztít is egyes vidékeken a filloxera, még sokkal nagyobb kárt okoz az, hogy a borhamisítást tiltó 1893: XXIII. tcz. daczára az egész országban a legszemérmetlenebbüi űzik a borhamisítást. (Igás! Úgy van! balfelől.) Nem tudom, de hallottam megbízható oldalról, maguktól a borkereskedőktől, mert a mint a szőlőgazdáknak, épúgy ártanak ezek a borhamisítók a tisztességes és becsületes borkereskedőknek, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) szóval, hallottam äl