Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

1.0 579. országos ülés 1896. márerins 9-én, hétfőn. tapasztalom, hogy az egyes igazságügyi kor­mányok érékkel előbb és éveken keresztül meg­készített javaslatai egy szer ííen az igazságügy­minisztérium hivatalos levéltárában helyeztetnek el a nélkül, hogy a törvényhozás elé terjesz­tetnének : akkor a magam részéről nemcsak jogo­sultnak, de kötelezettnek is tartom magamat az igen t. igazságügyminiszter úrnak az igaz­ságügy minisztérium működésére vonatkozó je­lentésével szemben kifejezésre juttatni azon tiszteletteljes kérégemet, hogy az egyes törvény­javaslatok, melyek igazságügyünk előbbrevite­lére alkalmasak, mielőbb a ház elé terjesztes­senek. Mert én, azt hiszem, jogosult vagyok feltenni, hogy az igazságügyi kormány akkor, midőn nem ingyen — mert hiszen azoknak a javaslatoknak elkészítésére mindig az állam pén­zét fordította a kormány — hivatva érezte ma­gát, hogy caődjogunk reformálására törvényja­vaslatot készítsen, akkor elismerte azt, a mit az egész ország elismer, hogy csődjogunk ma rossz, hogy abban nincsen öröme sem a hitele­zőknek, gem az adósoknak, nincsen öröme sen­kinek másnak, mint a tömeggondnoknak, a ki esetleg azon csődjognak szabályai szerint lelki­ismeretlen kezelést akar tanúsítani és esetleg egy oly csődbiztosnak, a kinek alkalmat adnak a csődtörvény helytelen intézkedései és egyes csőd­ügyek, hogy éveken át kimutasson általa elin­tézett oly dolgokat, mel} éknek elintézése való­jában nem számítható be. De szükséges a ma­gyar hitel szempontjából, t. ház, a fizetés meg­szüntetésének módozatait, szükséges a csődtör­vény 27. és 27. §§-aiban foglalt magtámadha­tási jogosultságot a csődön kívüli eljárásban is szabályozó javaslatot, a melyre nézve 1892-ben az igazságügyminiszter úr a javaslatot előkészí­tette, kinyomatta, mielőtt törvényhozási intézke­dés, törvényhozási ellátás alá bocsátani. Én nem értem, t. képviselőház, azt, hogy midőn a törvényhozás éveken át — úgyszólván egyet­len-egy, az egyházpolitikai kérdésekben eredmé­nyes munkát végezve, minden más tekintetben folytonosan elnapolásoknak, elhalasztásoknak vagy pedig munka hiányában ádáz és äz országnak csakugyan anyagi és szellemi hátrányára való személyeskedéseknek a színhelye volt, hogy ak­kor i az igen t. igazságügyi kormány nem adott a törvényhozásnak a már előtte álló kész anyag­ból munkát, hogy a tőrvényhozás lássa, hogy az igazságügyi kormánynak s egyáltalán aa összkormánynak czélja, feladata és szándéka az, hogy a törvényhozást komoly irányban fog­lalkoztassa. Én meg vagyok győződve, hogy a törvényhozás komolysága és a törvényhozó tes­tületnek tekintélye akkora parancsoló erővel bírt volna, hogy mikor a komoly munka vég­zése állott volna előttünk: a személyes ínczi­densek sokkal inkább el lettek volna kerülhe­tők, mint olyan törvényhozási iuterkalárék alatt, a minőket a t, összkormány munkahiányában ennek a törvényhozásnak folyton teremtett. (Úgy van! balfélöl.) Hát, igen t. képviselőház, ott van az igazságügyminiszteriumban a magáubiz­tosítási vállalatokra vonatkozó Beck Hugó-féle ja­vaslat, ott van a Nagy Ferencz-féle szövetke­zeti törvényjavaslat. Ezek évek óta mindig az igazságügyminíszteriumbau vannak, a nélkül, hogy az igen t. igazságttgyminiszter úr azokat a törvényhozás elé terjesztette volna. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem olyan könnyen megy az! Issekutz Győző: Bocsánatot kérek, t. képviselőház, ha arról volna szó, hogy olyan törvényeket alkossunk meg, a melyek a ma­gyar jogélet különálló és különleges fejlődésé­vel forrnak össze, akkor elismerem, hogy , igen is, nagyon meggondolni való azon törvényeknek több és több retortán, mind szigorúbb bírálaton való átmenetele, de midőn olyan törvényekről van szó, melyek nem a magyar jogelveknek ed­digi fejlődésével vannak kapcsolatban, hanem a melyek legnagyobb részben a külföldnek pél­dái után azokból ültettetnek át, akkor enge­delmet kérek, azt, hogy ezeknek feldolgozására olyan hosszú idő lenne szükséges, megérteni képes nem vagyok. (Úgy van! balfélöl.) Itt szükséges az, hogy a zálogházi intéze­zetek reformálása tekintetében is egy pár meg­jegyzést tegyek azokra, a mik itt Okolicsányi t. képviselőtársam felemlítése folytán a keres­kedelemügyi tárcza költségvetésénél felmerültek. (Halljuk!) Ezt a kérdést, t. képviselőház, mind úgy tekintik, úgy látszik, a kormány is, de úgy lát­szik, hogy többen képviselőtáréaim közül is, mintha ez egyszerűen közgazdasági kérdés volna. Én ezt nem vagyok hajlandó igy fel­fogni. A tőke és a kamat közti viszonynak a szabályozása, a tőke biztosítása, a zálogba tett tárgyakban |foglalí értéknek, a zálogba tett tárgyak iránti jognak megóvása és biztosítása nem egyszerűen közgazdasági, de igenis egy­úttal és főtekintetben jogi kérdés. És így én a magam részéről igen kérem az igen t. igazság­ügyi kormányt, hogy akkor, a midőn ezen kér­dést — a mint a kereskedelemügyi miniszter úr kilátásba helyezte — törvényhozási intézkedés alá kívánják bocsájtani, legyen szíves ezen tör­vényjavaslatot jogászi és jogi tekintetből is el­bírálás alá vétetni, hogy úgy ne járjunk, mint a hogy — bocsánatot kérek — a most legköze­lebb tárgyalás alá kerülő fillokszera törvény­javaslattal történt, melyről nekem az a meg­győződésem, hogy azt jogászemberek, az igaz­ságügy minisztériumnak szakférfiai nem kezelték-

Next

/
Oldalképek
Tartalom